Rész

  1 Nov |             gerjesztett bennem, midőn azt évek előtt először láttam.~
  2 Nov |              nélkül találtam meg: úgy azt másnap reggel vezető nélkül
  3 Nov |      látszottak, az ösvény, amennyire azt a faluból kiérve szemem
  4 Nov |        sugarait, s a sima ködtó, mely azt eltölté, emelkedni kezde.
  5 Nov |               pihent, mint tenger, ha azt a vész karjai megragadják,
  6 Nov |           utam is hosszabb volt, mint azt gazdám leírása szerint gondolám,
  7 Nov |               hosszasan megmagyarázta azt, de nemigen okultam magyarázatán,
  8 Nov |              a falu, a hegyek, melyek azt környezik, a patak, melyet
  9 Nov |     igénytelen falak s annak neve, ki azt építé, megmaradtak, mert
 10 Nov |             lenne, s első pillanatban azt hívém, hogy csalódom; de
 11 Nov |              ki szerethetné úgy, mint azt, ki érzelmeit viszonozhatja.
 12 Nov |             inkább vártam volna, mint azt, hogy ma még magyar emberrel
 13 Nov |               országban, hol az ember azt sem látja, hova megy. De
 14 Nov |            faluban akarok ebédelni.~- Azt a szégyent a teins úr csak
 15 Nov |          mégsincs az egész országban. Azt se mondom, hogy jól nem
 16 Nov |             lakik; de amit ott talál, azt itt is megkapja, s ha majd
 17 Nov |             szobába sietett, s miután azt mint túszt az asztalra tette,
 18 Nov |            kivevé a kulcsokat, s csak azt kérdezé még, itt a szobában
 19 Nov |            Szűcs István mindenre csak azt válaszolá, hogy akkor ízlik
 20 Nov |              alatt tart. Édesanyám is azt tette. Ha apám a nagyváradi
 21 Nov |              olyan tekintélyes ember. Azt mondták, hogy hasonlítok
 22 Nov |          hozzá, azaz egy pár vénember azt beszélte, hogy mikor édesapám
 23 Nov |    vármegyében. S most meghalt, s még azt sem tudom, a temetőnek melyik
 24 Nov |              tevé hozzá szünet után - azt, hogy bugyogóban járok,
 25 Nov |            Borbálának hívják. Házunk, azt is elmondtam már, a nagy
 26 Nov |         egyszer jól megvert, s azután azt mondta, hogy ha nem tanulok,
 27 Nov |            életökben marhával bántak, azt sem tudnák, Istennek mily
 28 Nov |             hagyján, de ha a teins úr azt a helyet látná, hová a marhát
 29 Nov |           világon, mint Magyarország. Azt a hét vezér ugyan jól kikeresé,
 30 Nov |               kérdeztem, mit mélázik? azt felelte, hogy a délibábot
 31 Nov |             ballangó lesz! Akkor csak azt gondoltam, hogy mindez ostobaság,
 32 Nov |           papnak való. Édesapám pedig azt mondta, hogy jó gyerek,
 33 Nov |               Mikor felnőttünk, és én azt kezdtem kérdezni: ki a legény
 34 Nov |           alig hallatta szavát; s már azt kezdték mondani róla, hogy
 35 Nov |          bántott senkit, és az öregek azt mondták, hogy éppen olyan
 36 Nov |          iránt viselte magát másképp, azt is, amint valamennyien gondoltuk,
 37 Nov |             mindkettejénél. A faluban azt mondták, hogy jobb lenne
 38 Nov |            velem Eszterről. A faluban azt mondták, hogy belőlünk pár
 39 Nov |          belőlünk pár lesz, s én csak azt feleltem, hogy addig még
 40 Nov |              víz foly le a Tiszán; de azt gondoltam, hogy bizony nem
 41 Nov |           vagy szidnám kedvesedet, de azt nem hányhatnád szememre,
 42 Nov |        elhúzni helyéből, s ezért csak azt mondtam neki, hogy ha kedve
 43 Nov |             csak úgy pusztulok el; de azt tudom, hogy ha egyszer katonának
 44 Nov |               elveszem, akkor is csak azt mondom, hogy köszönöm irántam
 45 Nov |            megszidott a pocsék miatt, azt gondoltam, hadd érezze a
 46 Nov |               anyám elszörnyülködött, azt feleltem neki, hogy annál
 47 Nov |              restelltem egyebet, mint azt, hogy Péter még újesztendő
 48 Nov |             szemét. Öcsémről édesapám azt mondta, hogy egészen nagyapjára
 49 Nov |               Eszter jobban van, csak azt hallám vigasztalásul, hogy
 50 Nov |            marha után nézzek, szegény azt is csak azért tette, hogy
 51 Nov |              után kelünk össze. De én azt sem bántam. Csakhogy megmaradt.~
 52 Nov |              eszünkbe sem jutott. Még azt is természetesnek találtam,
 53 Nov |          beszélgettem is vele, és még azt sem bántam, ha édesanyja
 54 Nov |               a szomszédok ellen, kik azt mondták, hogy nálok a Tisza
 55 Nov |            szóba hozta, hogy jó lenne azt helyenkint megigazítani,
 56 Nov |               is, ha este visszajött, azt mondta többnyire, hogy bíró
 57 Nov |              S nem is igen bolygatták azt, több esztendeig nem történt
 58 Nov |              magukon segítsenek, mint azt sokan mondták, vagy pedig
 59 Nov |             elkészült, egyszerre csak azt vettük észre, hogy a víz
 60 Nov |           maradt a szomorkodásra.~Sok azt sem tudta, hogy tartsa el
 61 Nov |              habokat vetett, az ember azt sem tudta, a vizet lapátolja-e
 62 Nov |             mikor utolszor benn volt, azt mondta, hogy a boglyák körül
 63 Nov |             néz, csak néz, s az ember azt sem foghatta meg, mit, mert
 64 Nov |          Meglátod, újra megbetegszel.~Azt válaszolta, hogy csak az
 65 Nov |               Egész teste reszketett.~Azt gondoltam, csak a hidegtől,
 66 Nov |           szerencsétlenségét okozták. Azt beszélik, mások biztatták
 67 Nov |                mások biztatták fel.~- Azt bizony nem biztatta senki -
 68 Nov |              még valamivel nagyobb. Ő azt mondta, hogy átmegy a tanyára.
 69 Nov |               még inkább nevettünk, s azt a tanácsot adtuk neki, menjen
 70 Nov |          magának. Erre ő felugrott, s azt kiáltotta, hogy hát maga
 71 Nov |           mikorra öccse visszajött, s azt mondta, hogy Gazsit sehol
 72 Nov |              említettem, felugrott, s azt mondta, hogy kimegy.~- De
 73 Nov |                 mondtam én.~De ő csak azt mondta, hogy bizonyosan
 74 Nov |           félénk természetű, és akkor azt hittem, hogy Eszter félelme
 75 Nov |               eleget meséltek róla, s azt hiszem, az sem nézhet ki
 76 Nov |               ki másképp. Csúnya volt azt nézni, s mégis az ember
 77 Nov |          dióhéjat. Minden pillanatban azt hittük, el kell merülnie.
 78 Nov |              de rólam megfeledkezett; azt sem tudta, hogy mellette
 79 Nov |           Eszterre nézett, majd reám; azt sem tudta, mit mondjon.~-
 80 Nov |               vízbe ugrik.~Péter csak azt hebegé: megígérte, hogy
 81 Nov |               pénteken - mondám én -, azt a bolondot csak nem teszed,
 82 Nov |                Hát csak azért, mert - azt akartam felelni, mert Esztert
 83 Nov |             Esztert veszi el, de csak azt mondtam -, mert édesapám
 84 Nov |              nem eresztem el, és csak azt mondtam neki, hogy majd
 85 Nov |            fakad, de utoljára is csak azt mondja, hogy azon, amit
 86 Nov |              megy, hisz az egész falu azt mondja, hogy éppen olyan,
 87 Nov |     dolmányban és forgó nélkül. De én azt sem bántam, csak hogy mentől
 88 Nov |                úgy nézett rám, mintha azt gondolná, részeg vagyok.
 89 Nov |            katonának. De én erre csak azt feleltem, hogy öcsém már
 90 Nov |             gazdaságot. Erre a káplár azt mondta, hogy szívesen elfogadja
 91 Nov |              is volt, hosszú is. Néha azt sajnáltam, hogy legalább
 92 Nov |               szegény sírt, Péter meg azt mondta, hogy őt szavától
 93 Nov |          többen szöktek át Svájcba, s azt hallottuk, hogy azoknak
 94 Nov |              hogy aki ezentúl elmegy, azt főbe löveti; és így magam
 95 Nov |             nemigen értettem, de ipam azt mondta, majd megtanulom;
 96 Nov |            magam sem bírnám. Az ember azt hiszi, hogy a házat is elviszi
 97 Nov |        szemlátomást fogyott, az ember azt sem foghatta meg, hová lett.~-
 98 Nov |            malmot elhajtana. Az ember azt sem tudja, mihez fogjon.
 99 Nov |              ágyúznának. Nem is lehet azt kikeletnek nevezni. Valóságos
100 Nov |              múlva itt is azonban már azt hitték, hogy túl vannak
101 Nov |             Tulajdonképp nem is lehet azt völgynek nevezni, nem szélesebb
102 Nov |             egész sor fenyűt tört ki: azt mondta többször, hogy nincs
103 Nov |          egyik kapát s ásót fogott, s azt kiabálta a többieknek, hogy
104 Nov |             hogy jöjjenek vele; mások azt mondták, hogy elébb a szomszéd
105 Nov |      megrendültek, s első pillanatban azt hitte, hogy a ház dőlt össze;
106 Nov |               egy ideig tanácskozott, azt határozták, hogy ő majd
107 Nov |              víz is megnőtt; mindenki azt hitte, hogy estig a csatornával
108 Nov |             ipam eleget mondták, hogy azt az oldalt, honnan a víz
109 Nov |            beszélt az ember. Az egyik azt mondta, még talán holnapig
110 Nov |              száraz árkának közepébe. Azt hittük, túl vagyunk minden
111 Nov |                belekapaszkodott, hogy azt a csatornanyílástól elhúzzuk;
112 Nov |               s amint visszafordulok, azt látom, hogy gazdám a vízbe
113 Nov |            vízbe esett.~Hogy történt, azt mostanig sem tudom. Meglökték-e
114 Nov |          nekem való. Soha nem éreztem azt még Eszter mellett sem,
115 Nov |               még talán akkor sem, ha azt mondta volna is valaki,
116 Nov |             is zavarba jöttem, s csak azt mondtam, hogy biz én is
117 Nov |               mondtam, hogy biz én is azt hiszem!~- Ha neked volnék,
118 Nov |               el is venném - mondá ő.~Azt gondoltam, hogy az öreg
119 Nov |             hogy Erzsi szeretni kezd. Azt hiszed, az öregnek nincs
120 Nov |      gazdaságot, s nekem ily vő kell. Azt, hogy Erzsit saját házadba
121 Nov |          feleltem is valamit, de mit, azt akkor sem tudtam; hanem
122 Nov |               ha valakit szeretett és azt elhagyta, mint én szegény
123 Nov |             aki hazáját vesztette el, azt sehol a világon nem találhatja
124 Pusz|           lápok közé vezetett, melyek azt minden oldalról környezik,
125 Pusz|         hiányzik, s ha van valami, mi azt a szomszéd helységektől
126 Pusz|            nagy számában áll, csaknem azt mondhatnám, Pusztalak minden
127 Pusz|             Péterynével szólni akart, azt többnyire Latkóczynénál
128 Pusz|          tűnnék föl más alakban, mint azt apáink látták; de minden
129 Pusz|           azon barázdát követve, mely azt a Latkóczyak részétől elválasztá.
130 Pusz|             decisióval bebizonyította azt, hogy a Latkóczyak és Péteryek
131 Pusz|     kevesebbet bírnak, nem is említve azt, hogy a Latkóczyak a nádlás
132 Pusz|               károsodásával jár, hogy azt többé eltűrni nem lehet.~
133 Pusz|         szólni. Hisz ő tulajdonképpen azt sem tudja, miként kezdje
134 Pusz|               panaszt tegyen, ez neki azt válaszolá, hogy ügyvéde
135 Pusz|             ha már panaszra volt oka, azt nem személyesen, hanem ügyvéd
136 Pusz|              el. Mire Latkóczyné csak azt felelé, hogy szegény leányát
137 Pusz|           szerelem e természetét vagy azt hitte, hogy valamint a puskaporral,
138 Pusz|       gondolatokat fejükből kivertek, azt saját fejébe vette. A magyar
139 Pusz|         lehetséges-e, és én csakugyan azt hiszem, hogy a két kúria
140 Pusz|             ellenezni, ha neki Mátyás azt ajánlaná, hogy őt nénjéhez
141 Pusz|             kelle teljesülésbe menni. Azt a helyet, hol máskor Klári
142 Pusz|             kedvesével szólni akar és azt vacsoránál találja, az étvágy,
143 Pusz|          régen hazament, vagy neki is azt súgta belső érzete, hogy
144 Pusz|       kedvesét még itt fogja találni, azt maga Mátyás sem tudta meg,
145 Pusz|            reményeit. Klára megijedt, azt mondta, hogy sohasem egyezhetik
146 Mag |          kitűnő egyedeket kivéve, kik azt szájokkal keresték - Magyarországban
147 Mag |        megnevezni fölösleges, elég ha azt mondom, hogy Daliásyék lakása
148 Mag |           minden ivadék, de ne rontsa azt, mit apái tettek - így szólt
149 Mag |             ha minden ivadék lerontva azt, amit talál, egészen új
150 Mag |               édesanyjok ismerőseinek azt szokta mondani, mily rendkívüli
151 Mag |               nézve, s füléhez tartva azt, valószínűleg nem annyira
152 Mag |          ideig megküzdve szivarjával, azt haragosan a tűzbe dobta,
153 Mag |              hallottam - én részemről azt hiszem, hogy ki a földdel
154 Mag |           keserűebben -, de ha valaki azt mondja, hogy lova fölbukott,
155 Mag |              lova fölbukott, és mások azt nem hiszik, nem tudom, miben
156 Mag |         erősen föltette magában, hogy azt említeni nem fogja.~- Mondja
157 Mag |              oldaláról. Egy rész csak azt kívánta, hogy a beszélgetés
158 Mag |               kell szereznie állását, azt alig érheti nagyobb csapás,
159 Mag |             alatt, hol diáktársunknak azt, hogy szorgalmatos s az
160 Mag |            vele élhessen. Képtelenség azt követelni az emberektől,
161 Mag |            öreg gazdasszonyunk mindég azt állítá, hogy Czinkotay megrakott
162 Mag |            francia emigránsunk mindég azt állítá, hogy az egész forradalom,
163 Mag |       plébánosának nem győzé dicsérni azt, ki éppen akkor a kanonoki
164 Mag |              inkább elzavarodik, mert azt hiszi, hogy neheztelünk
165 Mag |             magyar háziasszony lévén, azt, ha asztalánál valaki kedvét
166 Mag |               vele, annyi idő óta még azt sem vehettem ki belőle,
167 Mag |               mert eszébe jutott, nem azt nézi-e, hogy fogja magát
168 Mag |          végig birodalmán, talán csak azt sajnálta, hogy nyár lévén,
169 Mag |              együvé forrasztani, vagy azt eszközölni, hogy öcsémnek
170 Mag |            magán, de hasztalan. Midőn azt, mit a főispánnak mondani
171 Mag |            nagyobb rémüléssel, mint ő azt, mellyel öcsém a szobába
172 Mag |               gondolataiban, hogy még azt sem vevé észre, hogy öcsém
173 Mag |          tartja maga mellett, csaknem azt felelte: hisz nem vagyok
174 Mag | kellemetlenebb érzést a világon, mint azt, hogy zavarba jöttünk. Minden
175 Mag |              intéseket, melyekre csak azt válaszolá, hogy a házasságnál
176 Mag |             ki egy elbeszélést várva, azt, mi hallott, kevesellé.~-
177 Mag |            hogy ígéretét visszavette, azt mondá ugyan atyámnak, hogy