Rész

  1 Nov |          bejártam, nem határozhattam el magamat arra, hogy visszatérjek.
  2 Nov |           soha életében nem tévedett el; talán messzebb jutott,
  3 Nov |          reggel vezető nélkül hagyám el. Gazdám utasításai oly világosaknak
  4 Nov |             egy messze ködtó terjedt el alattam. Midőn napkeltével
  5 Nov |             kisebb darabok szakadtak el a tömegtől, a nagy fátyolnak
  6 Nov |             és vízszakadásokat tölté el, majd szélesebb, majd keskenyebb
  7 Nov |             mindig tisztábban válnak el egymástól. A völgyből felszálló
  8 Nov |             képezik, itt alig váltak el annyira egymástól, hogy
  9 Nov |             sziklaomladékkal takarja el. Minden év megteszi pusztító
 10 Nov |   kísérleteként, száraz mohok lepnek el, soknak új törésén meglátszik,
 11 Nov |       szétszórt köveket zöld borítja el, a növényzet tömött sorokban
 12 Nov |              sok helyen a szél törte el. Mintha nem élő erdőt, hanem
 13 Nov |             sebes kanyarulattal tűnt el. Zúgását a dörgés váltja
 14 Nov |              Hogy eddig nem tévedtem el, arról nem lehete kétségem.
 15 Nov |          hogy kalauz nélkül indultam el, de nem tehetém jóvá hibámat,
 16 Nov |           magas szikla előtt álltam.~El valék tévedve, s a kellemetlen
 17 Nov |              visszatérésre határozám el magamat, midőn kevésbé meredek
 18 Nov |        legszebb völgyek egyike nyúlt el. Az egész hegyoldal, melyen
 19 Nov |          tisztán boltozott fölöttem. El valék bájolva, elragadtatva.
 20 Nov |             csak most indultam volna el, megújult erővel sieték
 21 Nov |         hangzatosabb név felejtetett el, míg e fából rakott igénytelen
 22 Nov |              történetet mondhatnának el, mely azon száz év alatt,
 23 Nov |              emlékét nem felejthetik el, mi őket ellenállhatlan
 24 Nov |             annál jobb. Ha nem téved el, nem jött volna hozzánk,
 25 Nov |          evett. És ugyan miért menne el - folytatá kérő hangon -,
 26 Nov |       megérteni sem képesek; mondják el, hogy miután a népeket közös
 27 Nov |      elborult - jobb, hogy nem jöhet el; itt, hol az ember Isten
 28 Nov |             mint édesapámat temették el, mióta hazulról eljöttem,
 29 Nov |            história. Ha időnk lenne, el is mondanám.~- De talán
 30 Nov |             Most még úgysem eresztem el - vágott szavamba ő -, miután
 31 Nov |            jő haza. Mért ne mondanám el az egész dolgot; elbeszélheti
 32 Nov |        gulyások lóháton alig érhetik el; ha ezt látnák az idevaló
 33 Nov |         azért, mert a föld nem bírná el, de azért sem, mert nem
 34 Nov |      mindketten.~- De hol is hagytam el? - kezdé meg ismét gazdám,
 35 Nov |        Közelében különös érzés fogta el az ember szívét. Mintha
 36 Nov |                és csak úgy pusztulok el; de azt tudom, hogy ha egyszer
 37 Nov |             hogy kedvemet vesztettem el, s nincs többé maradásom
 38 Nov |             egy zsákkal több fogyott el, s anyám elszörnyülködött,
 39 Nov |              volt is miért. Nem múlt el egy pár nap, és a szegény
 40 Nov |          húsz év óta víz nem öntötte el határunkat. A lapost, hol
 41 Nov |           azt sem tudta, hogy tartsa el az istállóban marháját,
 42 Nov |            baj, hogy Péter nem jöhet el, éppen ma, mikor úgyis nemsokára
 43 Nov |            csak egy árok választotta el, s ha nyári időben a tanyáról
 44 Nov |            faluba. Most az egész tér el volt öntve; a víz csaknem
 45 Nov |            csak a nagy áradás terült el zavarosan, kétszer oly magas
 46 Nov |             vetve, mint a Tisza. Úgy el volt merülve, hogy nem is
 47 Nov |       akadtunk. A bíróét Gazsi vitte el, a többiek mind a tanyákon
 48 Nov |              mindig, s alig mehetett el. Az a tömérdek víz, amint
 49 Nov |              ember alig igazodhatott el. Ismert volt minden, mégis
 50 Nov |      felhőzet még csak félig takarta el, minden hab csillogott sugáraiban,
 51 Nov |          hogy mégiscsak ő. Erővel is el akartam hitetni magammal,
 52 Nov |              nézi. Soha nem felejtem el arcát. Rémülés, fájdalom,
 53 Nov |               s ha eddig nem veszett el, mért ne érhetné el a partot
 54 Nov |          veszett el, mért ne érhetné el a partot is? S hátha nem
 55 Nov |             nem is hallaná.~- Tudom, el kell veszni - mondá többször -,
 56 Nov |              pillanatban azt hittük, el kell merülnie. Péter majd
 57 Nov |          felelni, mert Esztert veszi el, de csak azt mondtam -,
 58 Nov |          hogy ebben igazsága van, de el voltam határozva, hogy ha
 59 Nov |           törik-szakad, nem eresztem el, és csak azt mondtam neki,
 60 Nov |         lehet, és hogy Eszter Pétert el fogja felejteni, és most
 61 Nov |              hogy mivel az nem mehet el, én állok helyébe, és hogy
 62 Nov |            mindketten nem hagyhatjuk el apánkat s a gazdaságot.
 63 Nov |         utoljára Esztertől is. Öcsém el akart kísérni, s együtt
 64 Nov |        kísérni, s együtt lovagoltunk el. Szegény Péter úgy meg volt
 65 Nov |            fogtam lovamat s vágtatva el, mintha török kergetne.
 66 Nov |    kapitányunknak, kik előttem estek el, s nem is mozdulnak többé,
 67 Nov |          elereszteni, míg a szántást el nem végeztük; s mikor látta,
 68 Nov |              dezertáltam, nem fogtak el; akkor legalább főbe lőttek
 69 Nov |            hosszú volt; de nem untam el. Ennyi marha mellett egész
 70 Nov |   gyönyörűség. A hó lassankint olvad el. Minden szép csendesen történik,
 71 Nov |          füstöt sehol nem láttam, és el sem képzelhetem magamnak,
 72 Nov |       közelében szakadt le, ő mondta el az egészet.~Éppen a templomba
 73 Nov |           szét. Földjeinek egy része el volt borítva, rétje, melyet
 74 Nov |           házakat és istállókat visz el marhástól s emberestől együtt;
 75 Nov |           lavina a patakot úgy zárta el, mintha kőtöltéssel gátolták
 76 Nov |          lavina széles helyet fogott el, s mentül mélyebbre jutottunk,
 77 Nov |          hogy torkolatját a fa zárta el. Ebbe kapaszkodtam, s ha
 78 Nov |              jutott, hogy míg Erzsit el nem viszik, addig én sem
 79 Nov |         viszik, addig én sem mehetek el; s ha majd valaki elvette,
 80 Nov |              is van. Nem is késik az el, ha neked szolgálhat.~-
 81 Nov |          utána nézve -, akárki veszi el, jól jár vele; nem gondolod-e
 82 Nov |           hiszem!~- Ha neked volnék, el is venném - mondá ő.~Azt
 83 Nov |           van, nem küldöttelek volna el? De láttam, hogy derék legény
 84 Nov |            saját házadba nem viheted el, még szeretem. Úgyis csak
 85 Nov |            kérette magát; s nem múlt el egy félóra, s itt ültünk
 86 Nov |            töltött. Miként rendezték el az egész háztartást, és
 87 Nov |             akkor csakugyan magam is el szeretnék oda menni - mondá
 88 Nov |             de aki hazáját vesztette el, azt sehol a világon nem
 89 Pusz|          Tisza és Duna között terjed el, körülbelül egyforma távolságban
 90 Pusz|           mezsgye által választatott el, sőt kuriális telkök egymásnak
 91 Pusz|              s ősi birtokát gonoszul el hagyja veszni, de mindhiába,
 92 Pusz|             csak egy ösvény választá el, mindketten nem egyszer
 93 Pusz|            csak egy mezsgye választá el, kertjeik között még a sövényt
 94 Pusz|              az egész vidéken nincs, el is hitte szívesen, csakhogy
 95 Pusz|              nyugtát vesztette volna el. Fél napokig járt körül
 96 Pusz|            et tulajdoníthattak volna el, és ha az ember nem mozog,
 97 Pusz|         lelkiismerete szerint járjon el.~Vértesynek csak ez kellett.
 98 Pusz|         jogaiból semmit nem vétethet el. Mire Latkóczyné csak azt
 99 Pusz|         szegény leányát ő sem hagyja el, bármily szomorú dolog is,
100 Pusz|           neheztelni fog. De a kocka el volt vetve; s ha Vértesy
101 Pusz|     hatalmában. Az asszonyok annyira el voltak keseredve egymásra,
102 Pusz|              Elébb a gonosz Péteryné el akarta perelni jószágát,
103 Pusz|              célt nem érhetett, most el akarja csábíttatni leányát,
104 Pusz|              kényszeríti.~Latkóczyné el volt határozva, hogy leányát
105 Pusz|              Pusztalakon nem fogyott el a mulatság. Mentül inkább
106 Pusz|            míg Ormos Gyula nem vette el. Mire Érczi Antal válaszolá,
107 Pusz|              kertbe jött.~Azért jött el, mert, mint mondá, meg volt
108 Pusz|       összejött, már csaknem egészen el volt határozva.~Harmadnap
109 Pusz|          okozója, a házból nem küldi el. Ami pedig Ormos Gyulával
110 Pusz|              kinek társaságában ment el most a háztól és kinél más
111 Mag |       találna mindent, mint ő hagyta el. A kertben fölállított pihenők,
112 Mag |              azon pipáját felejtette el, melyet legjobban szeret.
113 Mag |            én nem estem le lovamról. El kapott, s egy disznótúrásban
114 Mag |         említeni nem fogja.~- Mondja el, urambátyám, mondja el -
115 Mag |        Mondja el, urambátyám, mondja el - hangzott a terem minden
116 Mag |        tulajdonai is vannak.~- Talán el is mondtam már egyszer -
117 Mag |           bír.~- A történetet mondja el, urambátyám, a történetet -
118 Mag |            árnyékát az ördögnek adta el. Elein örült, hogy oly egészen
119 Mag |               félve, hogy nem készül el, két nappal előre csináltatta
120 Mag |        megfeledkeztünk.~Végre minden el vala készülve. A nagy asztal
121 Mag |             a főispánt várták, anyám el nem unja magát, s ekkor
122 Mag | figyelmeztetése után.~Hogy a főispán el akart válni feleségétől,
123 Mag |           tett semmi hatást. Annyira el vala merülve gondolataiban,
124 Mag |             főispánt mások foglalták el: a megyének tisztviselői
125 Mag |              választást nem fogadnák el. Egyesek, kik valakit ajánlottak,
126 Mag |             pillanat ne mulasztassék el, nem tűrte, hogy Czinkotay
127 Mag |          valamely büntettet követett el, botorkázott ki a szobából,
128 Mag |           akkor a főjegyző nem férne el lakásában, azonban észre