Rész

  1 Nov |                A magyar nem földjéhez; ő nemzetéhez ragaszkodik,
  2 Nov |             órányira innen - válaszolt ő jókedvűen. - Nem is csoda
  3 Nov |               nem teszi rajtam - szólt ő, s becsületes arcán neheztelés
  4 Nov |               utóbbit választám, s míg ő kulcsaival elsietett, ismét
  5 Nov |             eleség alatt görnyedett, s ő egy szép darab húsos szalonnát
  6 Nov |              bajusza galambfehér volt. Ő győzte nemcsak erővel, mi
  7 Nov |             ültünk egymással szemközt. Ő fejét kezére támasztva s
  8 Nov |         különböző tárgyakról szóltunk. Ő megtöltötte makrapipáját,
  9 Nov |              földijének elmondhatja, s ő maga kezde beszélni múltjáról.~-
 10 Nov |          eresztem el - vágott szavamba ő -, miután tudom, hogy L.-
 11 Nov |           fogta is pártunkat, mert ezt ő sem merte, mindig talált
 12 Nov |             itt látunk.~- Zöld - mondá ő, midőn pipáját kiverve maga
 13 Nov |           kivétel. Ha lóra kaphattunk, ő se maradt hátrább. Ő az
 14 Nov |       kaphattunk, ő se maradt hátrább. Ő az egyik négyesen, én a
 15 Nov |             aztán engem vertek meg. De ő ezt is mind csak pajtásságból
 16 Nov |         csintalanságon törtem fejemet: ő sokszor órákig elült a halom
 17 Nov |             eluntam volna százszor, de ő ismerte minden virágnak
 18 Nov |             más mulatság.~Ilyen maradt ő később is. Mikor felnőttünk,
 19 Nov |               ki a legény a csárdában? ő alig hallatta szavát; s
 20 Nov |          kezében, mint a forgószél; de ő maga nem bántott senkit,
 21 Nov |         kedvességben előttük, mint én. Ő pedig fel sem vette, mintha
 22 Nov |        bólintgat fejével szebben, mint ő tánc között. A rektor leánya
 23 Nov |               volt, sőt ha én kezdtem, ő másra fordította a beszédet,
 24 Nov |          édesapám telke - mondja ismét ő. - Édesanyánk nagyapja is
 25 Nov |          szintén megházasodott, s hogy ő is Isten segedelmével ezt
 26 Nov |                vissza a faluba - mondá ő szomorúan -, talán ad az
 27 Nov |      szomorúság erőt vett rajta, és se ő, sem más nem mondhatta volna,
 28 Nov |           nekem semmi bajom - mondotta ő -, csak hogy kedvemet vesztettem
 29 Nov |                sem én nem szóltam, sem ő. Szeme a távolban járt,
 30 Nov |               az Isten is megáld érte.~Ő elment, s én bámészkodva
 31 Nov |             szelíd józan gyermek, minő ő volt, nem életrevaló. Maga
 32 Nov |          betegnél mások virrasztottak, ő az éjszakát néha velem,
 33 Nov |               tanácsot kérjenek, s így ő is minket küldött ki, vagy
 34 Nov |         szükséges munkát a cselédekkel ő maga is elvégezhette, míg
 35 Nov |      gondolhattam, hogy szívesen szól. Ő alig felelt. Meglátszott,
 36 Nov |              Nincs semmi bajom - mondá ő -, csakhogy mikor a víznél
 37 Nov |           talán még valamivel nagyobb. Ő azt mondta, hogy átmegy
 38 Nov |         keressen pajtást magának. Erre ő felugrott, s azt kiáltotta,
 39 Nov |               a halász megtehet, attól ő sem fél. És ezzel elment.
 40 Nov |           eszébe. Ismertük; jókedvében ő úgy elhányta a sulykot,
 41 Nov |          pityós senki - mondtam én.~De ő csak azt mondta, hogy bizonyosan
 42 Nov |               győződve, hogy mégiscsak ő. Erővel is el akartam hitetni
 43 Nov |             hitetni magammal, hogy nem ő; de amint odanéztem, ismét
 44 Nov |           mellett állt. Látszott, hogy ő is a küszködő csolnakot
 45 Nov |             ezt mondtam.~- Tudom, hogy ő - válaszolt -, én magam
 46 Nov |          válaszolt -, én magam hívtam, ő megígérte, hogy születésem
 47 Nov |         meglátod, nem is lesz baja.~De ő, mintha nem is hallaná.~-
 48 Nov |            Megmondtam Eszternek is, de ő csak mindig arra nézett,
 49 Nov |            aggódnék-e? Ránéztem. Eddig ő is tudta, hogy Péter minden
 50 Nov |            Igazságod van - mondta erre ő -, ígéret nélkül is eljöttem
 51 Nov |                És mért nem? - kérdezte ő.~- Hát csak azért, mert -
 52 Nov |                nem teszi - mondá ismét ő -, te idehaza maradsz, rám
 53 Nov |                régtől fogva, nem fog-e ő is inkább megszeretni, ha
 54 Nov |         hazafelé, és Isten áldjon meg. Ő mondta, hogy eljő velem
 55 Nov |            szólt; de hogy mindamellett ő is, Eszter is jókedvűek,
 56 Nov |            malma közelében szakadt le, ő mondta el az egészet.~Éppen
 57 Nov |     tanácskozott, azt határozták, hogy ő majd a szomszéd faluk lelkészeinek
 58 Nov |              almon minden rendben van, ő Erzsit kiáltá.~- Hozz egy
 59 Nov |           volnék, el is venném - mondá ő.~Azt gondoltam, hogy az
 60 Nov |          megkérdezzem, mit mond hozzá. Ő sem sokat kérette magát;
 61 Nov |             megkérdezheti, úgy hiszem, ő sem panaszkodhatik, hogy
 62 Nov |               a falunak vettem utamat; ő a hegynek fölfelé indult.~
 63 Pusz|            valami nagyon töri a fejét, ő azonban nem szólt senkinek
 64 Pusz|                 holott a Péteryek, mit ő Isten s világ előtt bebizonyíthat,
 65 Pusz|            szándékosan történt, s hogy ő adandó alkalommal szólni
 66 Pusz|                érdemesnek szólni. Hisz ő tulajdonképpen azt sem tudja,
 67 Pusz|             rossz néven vehetné, pedig ő azért mégis legjobb barátnője,
 68 Pusz|                azon idő alatt, melyben ő a családnak ügyeit vezette,
 69 Pusz|               azon kötelességére, hogy ő mint özvegy a család jogain
 70 Pusz|           teéns Péteryné asszonyság és ő maga is ellenségei minden
 71 Pusz|         kötelességét teljesíté, s hogy ő nem is foghatja meg, miként
 72 Pusz|         egyedüli válasza az volt, hogy ő mint asszony törvényes dolgokban
 73 Pusz|           felelé, hogy szegény leányát ő sem hagyja el, bármily szomorú
 74 Pusz|           mikor az utat fölárkoltatta, ő nem volt bolond. Érczi nem
 75 Pusz|         emberek rosszasága miatt. Hisz ő csak szoros kötelességét
 76 Pusz|                így jusson a birtokhoz. Ő, Latkóczyné, világosan belátja
 77 Pusz|                 Nevezzék akárminek, ha ő maga tíz kérőt nem hoz a
 78 Pusz|              mintegy külön választá -, ő nem szerethetett mást, s
 79 Pusz|           annyi azonban bizonyos, hogy ő Klárinak egész magaviseletében
 80 Pusz|               tartá, ha Klárit, miután ő saját szerencséjének belátására
 81 Pusz|           falakat látni, melyek között ő él. A ház sötéten állt,
 82 Pusz|          Pétery ellen s mindarról, mit ő azon esetben, ha Klári Ormost
 83 Pusz|             melyben Klári megírá, hogy ő anyját mint legnagyobb jótevőjét
 84 Pusz|                való házasságát illeti, ő ugyan haláláig mindenben
 85 Pusz|                hogy boldogságát látva, ő is alig várhatá már a menyegző
 86 Mag |               helyen nőnek föl, melyen ő akarta, mintha e kertben
 87 Mag |               minden egyébre nézve is. Ő konzervatív volt a szó legszorosabb
 88 Mag |               akár Dávid úr háza, akár ő maga megváltoznának; a gazdának
 89 Mag |          rendben találna mindent, mint ő hagyta el. A kertben fölállított
 90 Mag |                mert ha összevesznének, ő, Daliásyné Anna, csakugyan
 91 Mag |               Míg anyjok élt, talán az ő kedvéért; mert ily tűzről
 92 Mag |                 hogy bármibe kerüljön, ő a hallgatásnak véget vet.~
 93 Mag |           hibái nem voltak, bizonyosan ő volt az.~Van a németeknek
 94 Mag |                valék Debrecenben - nem ő vala a legnépszerűbb, természetes;
 95 Mag | csintalanságaiért meg kelle dorgálnia, ő jött zavarba; a gondolat,
 96 Mag |            Azon emberek közé tartozott ő, kik valamint semmit nem
 97 Mag |         izgágába keveredik, ez vala az ő sorsa; az a gondolat, hogy
 98 Mag |                kanonoki helyre, melyet ő várt, kineveztetett, csak
 99 Mag |            maga nem foghatta meg, hogy ő, ki magát egy ily fontos
100 Mag |             Hol kettő egymással szólt, ő meg volt győződve, hogy
101 Mag |          aljegyzőnek nevez ki. Mindezt ő excellenciájának titkára
102 Mag |              alkalommal mondhat, s mit ő minden egyes kérdésére felelni
103 Mag |     vitatkozásba ereszkedjék? Az, hogy ő, Czinkotay, a megyének csak
104 Mag |               nagyobb rémüléssel, mint ő azt, mellyel öcsém a szobába
105 Mag |               sodorva magát, úgy látja ő előre sorsát; alig kívánt
106 Mag |            mellékszobában tartózkodott ő is, hogy az első fölszólításra
107 Mag |                észre vala vehető, hogy ő maga is a lehetőleg legkedvezőbb
108 Mag |             ijedhetne meg inkább, mint ő e szavaknál. Mennyivel nyugodtabbnak
109 Mag |                módosítá, előadva, hogy ő mindezt nem értette oly