Rész

  1 Nov |      találunk. Sőt, ha tőlem függ, én inkább oly helyeket keresek
  2 Nov |     legalább mindig a legrövidebb. Én nem bámulom és nem irigylem
  3 Nov |   megkezdték volna a régi tusát, s én azért lennék itt, hogy a
  4 Nov |         meglepetve érezé magát, az én valék, midőn az egész házat
  5 Nov |        partján halászlegény vagyok én«~- hangzott felém oly tiszta
  6 Nov |          ha majd Erzsim visszajő - én csak úgy nevezem, mások
  7 Nov |           ott új világot élnek is, én a réginél maradok, s ne
  8 Nov |           elmélyedve gondolataiba, én részvéttel azon fájdalom
  9 Nov |            könnyű nekik. Bánnám is én, csak honn lehetnék, vagy
 10 Nov |            rávettem magamat, hogy, én is úgy öltözködjem, mint
 11 Nov |            sok szolgálatot látott, én szivaromra gyújték. Mintha
 12 Nov |           lesz időnk - jegyzém meg én. - A nap még soká tart,
 13 Nov |      laktunk mi gyermekek is, azaz én és Péter öcsém, kivévén
 14 Nov |            a faluban, mintha máris én mondanám a törvényt. De
 15 Nov |        után havazni kezd. Köszönöm én az ilyen földet, ha még
 16 Nov |      hátrább. Ő az egyik négyesen, én a másikon, s hajrá előre,
 17 Nov |         szelídebb gyermeket; s míg én a góréban a verebeket hajigáltam,
 18 Nov |         küldte ki birkanyájunkkal. Én eluntam volna százszor,
 19 Nov |           is. Mikor felnőttünk, és én azt kezdtem kérdezni: ki
 20 Nov |         kedvességben előttük, mint én. Ő pedig fel sem vette,
 21 Nov |           elmúlt, nem tudtam volna én ilyenkor senkire haragudni
 22 Nov |          hogy belőlünk pár lesz, s én csak azt feleltem, hogy
 23 Nov |           és az Péter volt, sőt ha én kezdtem, ő másra fordította
 24 Nov |       mondta, mintha restellené, s én soha nem bosszankodtam úgy
 25 Nov |           te akarnál megházasodni, én dolgodat nem oly könnyen
 26 Nov |  szomszédunk vagy ismerősünk.~- Az én házasságomra nem sok gondod
 27 Nov |       állnál be katonának - mondám én -, édesapámnak két telke
 28 Nov |           nagyapja is katona volt, én is az leszek.~Ismertem Pétert,
 29 Nov |            ezt teszi talán, s majd én keresek fiatal takaros feleséget
 30 Nov |     feleséget számára.~- Nem jövök én soha vissza a faluba - mondá
 31 Nov |        álltunk egymás mellett, sem én nem szóltam, sem ő. Szeme
 32 Nov |           megáld érte.~Ő elment, s én bámészkodva néztem utána.
 33 Nov |       húsvét után kelünk össze. De én azt sem bántam. Csakhogy
 34 Nov |        látják-e egymást e világon. Én bolond fejemmel még örültem
 35 Nov |        tanyán dolga volt, helyette én mentem ki. Édesanyám restellte
 36 Nov |            több időt mátkámmal, de én biz azért mégis kimentem.
 37 Nov |       kevesebbet foghattam meg; és én talán soha nem is jöttem
 38 Nov |          maga is elvégezhette, míg én Eszter szülőinél segítettem.~
 39 Nov |        állsz itt, Eszter? - mondám én. - Meglátod, újra megbetegszel.~
 40 Nov |          zavarosnak lenni - mondám én -, mikor alatta csupa repce-
 41 Nov |           időben átjöjjön - mondám én. - Molnár Gazsi is csak
 42 Nov |            biztatta senki - mondám én. - Magam ott voltam a korcsmában.
 43 Nov |           róla, ha más bolond.~Míg én szóltam, Eszter mindig nyugtalanabb
 44 Nov |         nem pityós senki - mondtam én.~De ő csak azt mondta, hogy
 45 Nov |            vissza a szobában, hogy én mentem ki, s megígértem,
 46 Nov |       Tudom, hogy ő - válaszolt -, én magam hívtam, ő megígérte,
 47 Nov |    születésem napjára eljő, s most én vagyok gyilkosa.~- Már hogy
 48 Nov |     beszélhetsz ilyeneket - mondám én -, tudtad-e te, hogy ily
 49 Nov |            többször -, és ennek is én vagyok oka; hiába, csak
 50 Nov |       támadtak bennem. Ha valahogy én lennék a ladikban, így gondolkoztam
 51 Nov |            hogy Esztert meglássam, én sem jöttem volna át a vízen;
 52 Nov |        jöttem volna át a vízen; és én egyikre sem bírtam neheztelni.~
 53 Nov |         bolondot - mondám utoljára én -, ha bajod történt volna,
 54 Nov |          jöttél volna is - mondtam én -, kár, ha saját oktalanságodat
 55 Nov |      bornyúnyúzó pénteken - mondám én -, azt a bolondot csak nem
 56 Nov |               Az nem baj - mondtam én -, találkozik helyetted
 57 Nov |      szintúgy szeret, mint őt. Biz én szívesen elhitettem volna
 58 Nov |     eszembe, hogy ha Péter helyett én lettem volna a ladikban,
 59 Nov |     aggódott volna annyira és hogy én is csak azért, hogy őt lássam,
 60 Nov |     dolmányban és forgó nélkül. De én azt sem bántam, csak hogy
 61 Nov |            volna fel katonának. De én erre csak azt feleltem,
 62 Nov |        hogy mivel az nem mehet el, én állok helyébe, és hogy Pétert
 63 Nov |            Péter katonának áll is, én azért szintén elmegyek,
 64 Nov |            tudott szólni; s bizony én sem voltam jókedvemben;
 65 Nov |         Péter hallgatott, s később én is kifogytam a sok szóból.
 66 Nov |            ha nem teszed - mondtam én -, úgyis csak elszomorítjuk
 67 Nov |           része azon vidékről, hol én születtem, s ha nem lettem
 68 Nov |            poharat köszöntöttek az én egészségemre is, és hogy
 69 Nov |         háború másfelé fordult; de én sokért nem adtam volna,
 70 Nov |          van, s így harmadmagammal én is ráadtam fejemet.~Míg
 71 Nov |            is, gondoltam magamban, én bizony nem bánom, ha sem
 72 Nov |           mondta, majd megtanulom; én pedig meggondoltam, hogy
 73 Nov |       csépelnek, s hogy a télen át én is csak így kereshetem kenyeremet,
 74 Nov |          lakik, a gazda, Erzsi meg én. Az öregúr úgy megszeretett,
 75 Nov |          harangot - mondotta ipam; én is hallottam, de füstöt
 76 Nov |         munkához, s így kimentünk. Én ipam mellett elöl, a többiek
 77 Nov |      Egyiket ipam fogta, a másikat én, és ismét a többieknél voltunk.
 78 Nov |      maradt egyéb hátra, mint hogy én is ily fertelmes köntösbe
 79 Nov |        nevetett, mikor látta, hogy én is nyakon fogom leányát
 80 Nov |            testvérek lennénk, azaz én bizony más szemmel néztem
 81 Nov |         volna a szomszédban, tudom én, mit csinálnék. Erzsi egészen
 82 Nov |        Erzsit el nem viszik, addig én sem mehetek el; s ha majd
 83 Nov |     gondolod-e te is, István?~Most én is zavarba jöttem, s csak
 84 Nov |         csak azt mondtam, hogy biz én is azt hiszem!~- Ha neked
 85 Nov |     valamire nem gondolok.~- Azért én gondolkoztam róla - szólt
 86 Nov |        halálomig. Így gondolkoztam én már a múlt télen is. S fogadok
 87 Nov |        mintha gyermekem lennél, és én nem hálálhatom meg jobban,
 88 Nov |            Jó, becsületes leány, s én nyugodtan bízom reád; mert
 89 Nov |        öreg odanyújtotta kezét, és én megragadtam, feleltem is
 90 Nov |            fa alatt mind a hárman. Én Erzsi mellett, ki kezemnél
 91 Nov |            közelgők elébe sietett, én helyemről nézém találkozásukat.
 92 Nov |    szeretett és azt elhagyta, mint én szegény Esztert, később
 93 Nov |       Kezet szorítánk s elváltunk. Én a falunak vettem utamat;
 94 Pusz|       könnyen elveszti türelmét, s én még azért sem állhatnék
 95 Pusz|           nem foghatja meg: miért? én sem; de a szerelem oly dolog,
 96 Pusz|            szökés lehetséges-e, és én csakugyan azt hiszem, hogy
 97 Pusz|            de nagyon könnyű is. És én csakugyan alig foghatom
 98 Mag | természetesek, meglehet másnak, de én sokkal természetesebbnek,
 99 Mag |            s a kandallóhoz ment -, én nem estem le lovamról. El
100 Mag |          többi uraktól hallottam - én részemről azt hiszem, hogy
101 Mag |           vitának megyünk elébe.~- Én részemről nem akarom senkinek
102 Mag |      mondatott, latra teszünk. Sőt én még oly esetet is tudok,
103 Mag |            az illető nevelő nem az én, hanem legalább tíz évvel
104 Mag |         akkor jött házunkba, midőn én a tanuláson, mint Izrael