Költemény
1 AMegfag| A MEGFAGYOTT GYERMEK.~Ily
2 AMegfag| éjtszaka ki jár~Ott kinn a temetõn?~Az óra már éjfélt
3 AMegfag| Az óra már éjfélt ütött,~A föld már néma lõn.~Egy árva
4 AMegfag| itt,~Azóta bús fiad.~Nincs a faluban senki most,~Ki néki
5 AMegfag| csókot ad;~Nincs senki, a ki mondaná:~Szeretlek gyermekem!~
6 AMegfag| Szeretlek gyermekem!~Puszta a ház, hideg szobám,~Nem fûtenek
7 AMegfag| elhagyott vagyok,~Hideg a tél nagyon!«~Az árva búsan
8 AMegfag| Kinos panaszait;~Felelve rá a téli szél~Üvöltve felsivít.~
9 AMegfag| téli szél~Üvöltve felsivít.~A gyermek fázik, könnyei~Elállnak
10 AMegfag| Borzadva néz körûl, de itt~A holtak hantjain~Mély nyúgalom
11 AMegfag| Mély nyúgalom uralkodik;~A csend irtóztató,~Csak szél
12 AMegfag| irtóztató,~Csak szél sohajt a fákon át,~Sziszegve hull
13 AMegfag| fákon át,~Sziszegve hull a hó.~Fölkelne, jaj! de nincs
14 AMegfag| erõ;~Lankadva visszadûl~A kedves dombra, - felsohajt,~
15 ANyugal| A NYUGALOM.~A keresztnél méla
16 ANyugal| A NYUGALOM.~A keresztnél méla csendben~
17 ANyugal| keresztnél méla csendben~Ûl a remete,~A homályos erdõségen~
18 ANyugal| méla csendben~Ûl a remete,~A homályos erdõségen~Függ
19 ANyugal| fehér zászlókat tüzünk ki~A várak falán:~Úgy ez aggnak
20 ANyugal| rég~Fehér színü lobogóját~A szent békeség.~A keserv
21 ANyugal| lobogóját~A szent békeség.~A keserv vezette egykor~Az
22 ANyugal| imádkozik -~Hogy elmúltak a keservek,~S szívem nyughatik.~
23 ANyugal| nyugszanak,~S kínos vágyim s a reménység~Már nem bántanak.~
24 ANyugal| reménység~Már nem bántanak.~Mint a lombveszített tölgyfa~Állok
25 ANyugal| tölgyfa~Állok mostan itt,~És a vész, bármint dühöngjön,~
26 ANyugal| Mély gondokban elmerûlve~Ûl a remete,~Fájdalom és öröm
27 ANyugal| öröm nélkül~Hallgat érzete.~A kunyhóhoz víg kedvében~Gyermek
28 ANyugal| remete,~Hogy boldog legyek!~A faluból jöttem hozzád,~Eprekért
29 ANyugal| hoztam néked,~Nemde szépeket?~A szomszédok is csodálják~
30 ANyugal| Az agg férfiú megáldja~A jó gyermeket,~S ez, rózsáit
31 ANyugal| Némán ûl az agg sokáig,~A rózsákra néz,~S rég lecsillapúlt
32 ANyugal| lecsillapúlt szivében~Feltámad a vész.~Visszagondol szebb
33 ANyugal| Hol gyönyört igért~Neki is a gazdag élet,~Mint küzdelmi
34 ANyugal| Mint küzdelmi bért.~Hol a lyányka bíbor ajkkal~Szerelemrõl
35 Holdvil| HOLDVILÁG.~Ha a nap leszállva eltûnt,~Mint
36 Holdvil| Mint egy fényes képzelet,~S a sötét éj fátyolával,~Elterûl
37 Holdvil| sötét éj fátyolával,~Elterûl a föld felett:~Szívesen andalgok
38 Holdvil| Szívesen andalgok akkor~A harmattelt réteken,~És a
39 Holdvil| A harmattelt réteken,~És a hallgató természet~Nyúgodalmat
40 Holdvil| nyúgodalmat nyer végtére~A sokáig szenvedõ:~Úgy talál
41 Holdvil| talál e föld nyugalmat,~Ha a nap lement,~És a holdvilág
42 Holdvil| nyugalmat,~Ha a nap lement,~És a holdvilág magasról~Rá ezüstöt
43 ASajka | A SAJKA.~Egy sajka lejt magánosan~
44 ASajka | Egy sajka lejt magánosan~A néma tó felett,~Messzünnen
45 ASajka | ime most hangosb az ütés,~A part felé közelg,~Hol a
46 ASajka | A part felé közelg,~Hol a habok tajtéka közt~A holdvilág
47 ASajka | Hol a habok tajtéka közt~A holdvilág enyelg.~S egyszerre
48 ASajka | Elérte partját s ott pihen~A hosszu út után.~Ekkép haladsz
49 Dalnok | KIRÁLY.~Szélvész üvölt, - a tenger~Egy sajkát zúg körûl,~
50 Dalnok | mostan hatalmam, -~Szól búsan a király; -~Ki annyi harczban
51 Dalnok | gyõzött,~Dicsetlen sírt talál.~A nép könnyen felejti~Meghalt
52 Dalnok | Meghalt királyait,~Csak a ki jutalmazza,~Említi tetteit«.~,
53 Dalnok | Isten veled, szerelmem! -~A dalnok énekel; -~Isten veled
54 Dalnok | énekeltem,~És ez elég nekem’.~S a tenger inkább ordít,~A szél
55 Dalnok | S a tenger inkább ordít,~A szél inkább fütyül,~A sajka
56 Dalnok | ordít,~A szél inkább fütyül,~A sajka szirtre vetve,~Törötten
57 Dalnok | Törötten elmerûl. -~Megszûnt a vész, nyugodtan~Áll a tenger
58 Dalnok | Megszûnt a vész, nyugodtan~Áll a tenger megint,~A holdvilág
59 Dalnok | nyugodtan~Áll a tenger megint,~A holdvilág felkelve,~Reá
60 Dalnok | felkelve,~Reá ezüstöt hint.~A dalnok fris babérja~Fenn
61 Bedgell| vitéz pihen.~S egy ifju sír a kõ felett,~Ki tudja azt,
62 Bedgell| felett,~Ki tudja azt, miért?~A mult csatákért könnyezik,~
63 Bedgell| csatákért könnyezik,~Vagy tán a kedvesért?~Ki az, s mily
64 Bedgell| vérezett,~Kit itt temettek el?~A kõ mohos, faragtalan~S ezekre
65 Bedgell| faragtalan~S ezekre nem felel.~De a keserv a kõ felett~Beszélõbb
66 Bedgell| ezekre nem felel.~De a keserv a kõ felett~Beszélõbb felirás,~
67 Bedgell| Mint szó, melyet hiú utód~A sírkövekre ás.~A hõs és
68 Bedgell| hiú utód~A sírkövekre ás.~A hõs és a pásztorfiu~Nem
69 Bedgell| sírkövekre ás.~A hõs és a pásztorfiu~Nem oly különbözõk:~
70 Bucsu | hegyek!~Gyermek-reményim a bánatim tanyája,~Isten veled,
71 Bucsu | bérczeid,~S tán szebbek a Provence daltelt mezõi,~
72 Bucsu | téreid:~Virág mit ér, mit ér a bércz nekem?~Hazát kiván,
73 Bucsu | kincset ád minden hazának~S a nemzet híven õrzi birtokát;~
74 Bucsu | birtokát;~Császárról szól a franczia fiának,~Büszkén
75 Bucsu | Ah, régen hallgat immár a magyar!~S az õsök elenyészett
76 Bucsu | fövényt takar;~Hallgatva áll a tér, szivünk szorul,~S egy
77 Bucsu | idõ falát,~Kövén meglátni a csaták nyomát.~S még áll
78 Bucsu | hõsökön~Kalászai, erõt ad a mezõnek,~Bár rég lefolyt,
79 Bucsu | mezõnek,~Bár rég lefolyt, a férfivér-özön.~Nincs kõ
80 Bucsu | nincsen kúnhalom,~De áll a tér s nem vész a fájdalom.~
81 Bucsu | De áll a tér s nem vész a fájdalom.~S nem veszhet
82 Bucsu | honfiszem pihen,~S magyar lakik a parton, s a hazának~Csak
83 Bucsu | magyar lakik a parton, s a hazának~Csak egy romlatlan
84 Bucsu | bár sorsod kemény,~El még a sír felett is egy remény.~
85 AzElet | hûsiben,~S mint fészkihez a kis madár,~Reá e szív pihenni
86 AzElet | bár rég körûlte~ Eltûnt a kert s virágai;~Az õsz ez
87 AzElet | fán még zöldet látok én~S a lomb között ezer virágot,~
88 AzElet | napvilágot,~ Csillogva a levél között,~Hol fülmile
89 AzElet | tavasznak bájiról.~»Ne nyulj a fához; szép gyümölcse,~
90 AzElet | s tövén~Tied csak egy, a zöld remény.«~Ah bús rege! -
91 AzElet | én is egykoron;~Ha majd a régen szomjazónak~ Enyhülés
92 Szornye| kitör s szilárd dühében~ A bájvirányon széjjeláradoz:~
93 Szornye| karom erõsen átfogott,~S a szenvedély, mint láva, elterûlve,~
94 Szornye| pirosan elfutott.~S miként a tenger kél, erõs karával~
95 Szornye| szélvész átkarolta árjait,~S a sziklafalra csap hullámzatával,~
96 Szornye| áthaladva,~ Mint hab kiárad a fehér kebel.~S Vesuv ha
97 Szornye| fölveré;~Bár térdre húll a nép bámúlatában,~ Gyönyörrel
98 Szornye| bámúlatában,~ Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:~Igy
99 Szornye| Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,~ Gyönyör között
100 AKisert| A KÍSÉRTET.~A kertben áll
101 AKisert| A KÍSÉRTET.~A kertben áll a rózsa~Pirúlva
102 AKisert| KÍSÉRTET.~A kertben áll a rózsa~Pirúlva bájolón,~Nincs
103 AKisert| Nincs párja szép nemében~A lombos bokrokon.~ Nincsen
104 AKisert| bokrokon.~ Nincsen delibb a föld körén,~ Tavasznak
105 AKisert| Tavasznak nincs édesb tömény.~S a lyány jön a virághoz:~»Ah
106 AKisert| édesb tömény.~S a lyány jön a virághoz:~»Ah bájoló virág,~
107 AKisert| ösmeretlen?~Hadd lásson a világ.«~ A lomb elrejti
108 AKisert| Hadd lásson a világ.«~ A lomb elrejti kelyhedet,~
109 AKisert| itt szivem felett.~És ím a hölgy s a rózsa~Egymással
110 AKisert| felett.~És ím a hölgy s a rózsa~Egymással mennek el,~
111 AKisert| énekel.~ S miként az illat a dal vegyül,~ Gyönyörrel
112 AKisert| vegyül,~ Gyönyörrel telt a táj körül.~De hõ a lyányka
113 AKisert| telt a táj körül.~De hõ a lyányka keble,~Nem jó pihenni
114 AKisert| Hol szív dobog szeretve;~S a rózsa hervadott,~ Búsan
115 AKisert| Mint egy rém kóborolva~A szép arczok haván,~ S bármerre
116 AVarEs | A VÁR ÉS A KUNYHÓ.~Áll grófi
117 AVarEs | A VÁR ÉS A KUNYHÓ.~Áll grófi vár magányosan~
118 AVarEs | Áll grófi vár magányosan~A puszta bérczfokon,~Kõczímer
119 AVarEs | puszta bérczfokon,~Kõczímer a kapuk felett,~Zászlók a
120 AVarEs | a kapuk felett,~Zászlók a tornyokon;~S mélyen kerítik
121 AVarEs | utát.~S egy kis lak áll a bércz alatt,~Zöld rétnek
122 AVarEs | Nyugalmasan fészket rakott~A gólya tetején;~Zöld a kerítés,
123 AVarEs | rakott~A gólya tetején;~Zöld a kerítés, kis falát~A dél
124 AVarEs | Zöld a kerítés, kis falát~A dél sugáritól~Egy hársfa
125 AVarEs | födele~Nem nyúl ki ágiból:~De a magas tornyok felett~S a
126 AVarEs | a magas tornyok felett~S a kisded ablakon~Egy nap sugára
127 AVarEs | fénybe von.~S kéken terûl a tiszta ég~A vár s kunyhó
128 AVarEs | kéken terûl a tiszta ég~A vár s kunyhó felett,~Egyképen
129 AVarEs | az est, csikorgva nyílt~A tölgyfa várkapu,~S büszkén
130 AVarEs | büszkén köszöntve lép elõ~A deli úrfiu.~Arany kard csördül
131 AVarEs | reszketve csillog drágakõ~A nyuszt-kalpag fölött.~Eljött
132 AVarEs | Eljött az est szép hajnala~S a kunyhó ajtaján,~Pirúlva,
133 AVarEs | Pirúlva, mint az ég, kijõ~A szép jobbágy-leány.~Remegve
134 AVarEs | visszanéz,~Megáll s tovább siet.~A völgyben nincs ily szép
135 AVarEs | Erdõ sötétiben,~Siet, siet a szép leány,~Keblén majd
136 AVarEs | Hallgatva boldogan,~Eltûnt a vár s a kunyhó rég~Az éj
137 AVarEs | boldogan,~Eltûnt a vár s a kunyhó rég~Az éj homályiban.~
138 AVarEs | Az éj homályiban.~Eltûnt a föld s a nagy világ,~A gyémánt
139 AVarEs | homályiban.~Eltûnt a föld s a nagy világ,~A gyémánt s
140 AVarEs | Eltûnt a föld s a nagy világ,~A gyémánt s czímerek,~Egy
141 AVarEs | érzeménynek lángiban~Dobognak a szivek.~ * * *~
142 AVarEs | Magasan ûl a büszke gróf~Várának termiben,~
143 AVarEs | Arcza komoly, fehér haja,~A szív örömtelen.~S az ajtó
144 AVarEs | az ajtó nyílik és belép~A grófnak egy fia,~Egy földmives
145 AVarEs | Vezetve általa.~»Atyám! - a deli ifju szól -~Add szent
146 AVarEs | nem szenvedek magam -~Szól a földmívelõ -~Nevem felett;
147 AVarEs | Itt függnek õsim képei -~A gróf szól - s czímerek,~
148 AVarEs | terjedten áll,~Áll õsim tereme,~A harczmezõn pihennek õk;~
149 AVarEs | E faj hõsök neme’.~Szól a jobbágy: »Velem leány!~Gróf
150 AVarEs | is,~Van nékem is hazám,~S a gróftul nem koldult kenyért,~
151 AVarEs | Nemzetségfának ülteté~Õsöm a zöldelõt.~Felnõtt a fa,
152 AVarEs | Õsöm a zöldelõt.~Felnõtt a fa, száz ágakat~Hajtott
153 AVarEs | õsire.~Ha ott ül estve s a mezõ~Kaszálva illatoz,~S
154 AVarEs | Mint egy szentelt koboz:~A mult idõkre gondol õ.~Miként
155 AVarEs | Miként te, hõs uram,~S a nemtelen szemekbõl is~Megindul
156 AVarEs | nemtelen szemekbõl is~Megindul a folyam.~Mert voltak õsim
157 AVarEs | hantja szépen áll~Ismert a harczmezõn,~A népnek hamva,
158 AVarEs | áll~Ismert a harczmezõn,~A népnek hamva, büszke úr,~
159 AVarEs | népnek hamva, büszke úr,~A por eldõdidön«.~A jobbágy
160 AVarEs | büszke úr,~A por eldõdidön«.~A jobbágy szólt s büszkén
161 AVarEs | talál.~S nyugalmat nem talál a gróf~Fia, sohajtozik:~A
162 AVarEs | a gróf~Fia, sohajtozik:~A várban s a kunyhóban egy~
163 AVarEs | sohajtozik:~A várban s a kunyhóban egy~Keserv uralkodik.~ * * *~
164 AVarEs | Õsz lett, a hársak zöldje hull,~A fecske
165 AVarEs | lett, a hársak zöldje hull,~A fecske elrepûl,~Elszáradt
166 AVarEs | Elszáradt lomb csörögve száll~A kis kunyhó körûl.~S a büszke
167 AVarEs | száll~A kis kunyhó körûl.~S a büszke várnak tornyain~S
168 AVarEs | büszke várnak tornyain~S a tölgy kapu felett~Búsan
169 AVarEs | helyett.~Csikorgva nyíl a várkapu~S kilép a gyászsereg,~
170 AVarEs | Csikorgva nyíl a várkapu~S kilép a gyászsereg,~Egy rézkoporsót
171 AVarEs | festett czímerek.~Nyílik a kunyhó ajtaja,~Fehér leányok
172 AVarEs | Kihozzák társokat.~Megállanak a zöld mezõn,~Uj sírgödör
173 AVarEs | mezõn,~Uj sírgödör körûl,~S a gróf s a jobbágy bánata~
174 AVarEs | sírgödör körûl,~S a gróf s a jobbágy bánata~Egy könyüvé
175 AVarEs | ott~Két fájó szív pihen,~A gróf és a jobbágyleány~Egy
176 AVarEs | fájó szív pihen,~A gróf és a jobbágyleány~Egy sírnak
177 Remely | szenvedõ kebelre,~ Mi biztosan a szív, mely szenvedett!~S
178 Remely | szenvedtem,~ Mit nem gyanít a zajgó néptömeg,~Fájdalmakat,
179 Remely | kebel,~Már rég pihen, s a néma sír fölébe~ Az elhagyott
180 Remely | tud, az még örûl.~Oh nézd a rózsafát, téli napokban~
181 Remely | És száz virágtól vídám a bokor.~S e szív, mely hajdan
182 ATokaji| A TOKAJI HEGY.~Egykor lángokat
183 ATokaji| mi voltál,~Híven érzed, a mit rég:~Régi lángod, régi
184 ABefag | A BEFAGYOTT VISZTULÁHOZ.~Eljött
185 ABefag | BEFAGYOTT VISZTULÁHOZ.~Eljött a tél s rossz napjaid,~Befagytál,
186 ABefag | sírtakaró.~S kevélyen jár a gaz csoport~Szent árjaid
187 ABefag | folyó!~Emeld hullámidat,~Im a mezõ már zölden áll,~Törd
188 Alom | érzetében,~Hervadni kezdtek a nyiló virágok,~A zöld levél
189 Alom | kezdtek a nyiló virágok,~A zöld levél sárgulva húllt
190 Alom | rám tekintve.~Oh álom volt a rózsa s a tövis,~Álom, mely
191 Alom | Oh álom volt a rózsa s a tövis,~Álom, mely többé
192 ANapM | A NAP MIKOR...~A nap mikor
193 ANapM | A NAP MIKOR...~A nap mikor leáldozik,~Pirosan
194 ANapM | alkonyára.~Az éj ha jön, oly bús a táj~A kelõ hold halvány
195 ANapM | éj ha jön, oly bús a táj~A kelõ hold halvány világán, -~
196 ANapM | pusztulásán.~De hajnal jõ a hold után,~S ragyogva új
197 ANapM | kél egünkön; -~Leszállt a hold, s mért nem ragyog~
198 Molnar | MOLNÁRLEÁNY.~Szép a tavasz, ha visszajõ,~ S
199 Molnar | Ha új virágot ád.~És szép a rózsa, a piros,~ Virágzó
200 Molnar | virágot ád.~És szép a rózsa, a piros,~ Virágzó teljében;~
201 Molnar | Virágzó teljében;~De szebb még a molnárleány~ A Tárcza völgyében.~
202 Molnar | szebb még a molnárleány~ A Tárcza völgyében.~S szép
203 Molnar | szebben hangzik az öröm~ A lányka ajakán.~Hisz az ifjú
204 Molnar | akkorig.~De ah, hitetlen a legény,~ Elhagyta kedvesét,~
205 Molnar | Eljött szüret s kiszûrte õ~ A szép szemek nedvét.~S bár
206 Molnar | holdvilág éjfél felé~ S a liliom halovány,~Százszorta
207 Molnar | haloványabb még~ Õszkor a szép leány.~S mikorra tél
208 Molnar | S mikorra tél lett, húll a lomb,~ S a lombra húll
209 Molnar | tél lett, húll a lomb,~ S a lombra húll a hó;~Fehér
210 Molnar | lomb,~ S a lombra húll a hó;~Fehér a tér, megállt
211 Molnar | lombra húll a hó;~Fehér a tér, megállt a víz,~ A
212 Molnar | hó;~Fehér a tér, megállt a víz,~ A csermely s a folyó.~
213 Molnar | a tér, megállt a víz,~ A csermely s a folyó.~De ah!
214 Molnar | megállt a víz,~ A csermely s a folyó.~De ah! nem állt meg
215 Molnar | nem állt meg semmi úgy~ A Tárcza völgyében,~Mint a
216 Molnar | A Tárcza völgyében,~Mint a molnárleány szive~ Kihûlt
217 Szerenc| SZERENCSE S NYUGALOM.~Nyugodt a táj: a tél hófátyolával~
218 Szerenc| NYUGALOM.~Nyugodt a táj: a tél hófátyolával~ Rég elborítá
219 Szerenc| elborítá messze téreit,~A csermely áll, zajos hullámzatával~
220 Szerenc| partjait.~Nem suttog lomb a barna, görcsös ágon,~ S
221 Szerenc| S mely rajta énekelt, a víg madár~Rég hallgat, s
222 Szerenc| víg madár~Rég hallgat, s a kihalt, hideg világon~
223 Szerenc| Virágtalan, de nyúgodt a határ.~Nyugodt, mig a tavasz
224 Szerenc| nyúgodt a határ.~Nyugodt, mig a tavasz elsõ fuvalma~ A
225 Szerenc| a tavasz elsõ fuvalma~ A csillogó mezõn végig futott,~
226 Szerenc| végig futott,~Egy délen át a nap-meleg hatalma~ A téli
227 Szerenc| át a nap-meleg hatalma~ A téli tájon gyõzve elhatott.~
228 Szerenc| felriad ezer szavával~ A nagy természet álmai után,~
229 Szerenc| nagy természet álmai után,~A csermely felzúg, olvadott
230 Szerenc| olvadott havával~ Patak rohan a hegynek oldalán;~A jéglepelt
231 Szerenc| rohan a hegynek oldalán;~A jéglepelt egy napnak olvadása~
232 Szerenc| elmult õsznek hervadása,~ S a pusztaság a barna föld felett.~
233 Szerenc| hervadása,~ S a pusztaság a barna föld felett.~S a nyár
234 Szerenc| pusztaság a barna föld felett.~S a nyár ha jõ virágos köntösében,~
235 Szerenc| köntösében,~ Mi bájoló a messze láthatár;~A föld
236 Szerenc| bájoló a messze láthatár;~A föld világosabb, zöld rejtekében~
237 Szerenc| birva többé édes terhöket;~A csermely zúg, virágok illatoznak,~
238 Szerenc| illatoznak,~ S örömzaj tölti a természetet.~Örömzaj, -
239 Szerenc| ködével~ Homályt borít a színes táj felett,~S téli
240 Szerenc| annyi életet.~Sárgán lehúll a lomb sötét tövérõl,~ Eltûnt
241 Szerenc| tövérõl,~ Eltûnt az illat, a virágozás,~A fecske messze
242 Szerenc| Eltûnt az illat, a virágozás,~A fecske messze száll e bú
243 Szerenc| keblünk nyúgodalma,~ Ez a szerencse, melyrõl álmodál;~
244 Szerenc| tavasznak eljõ hervadása,~ És a nyugalmat vész követte még.~
245 Elvir | nem birja e szorúlt kebel,~A szív feljajdul hosszu bánatában,~
246 Elvir | feljajdul hosszu bánatában,~A seb kitört, most hadd vérezzek
247 Elvir | Ajkaim kimondák,~Gördûlt a koczka, melyen éltem áll,~
248 Elvir | Kimondhatám, - és te kihallgatál!~A bánatot, mely keblemet gyötörte,~
249 Elvir | csak bánatot találván,~Csak a keserv gyönyörjét éldelém!~
250 Elvir | Megérteni e szívet bánatában,~A mit reméltem, s a mit szenvedek;~
251 Elvir | bánatában,~A mit reméltem, s a mit szenvedek;~S ha majd
252 Elvir | mit szenvedek;~S ha majd a nép megindúl szózatomnál,~
253 Elvir | érzetökben:~Tán megneveznek a dicsõk között.~Vagy ha felejtés
254 Elvir | álltam,~Úgy elhagyottság lesz a sír körül:~Te ne felejts
255 Osz | homálya,~ S e hervadás a messze föld szinén.~
256 Osz | nekem!~Hervadva húll már a levél a fáról,~ És elszállt
257 Osz | Hervadva húll már a levél a fáról,~ És elszállt a virágok
258 Osz | levél a fáról,~ És elszállt a virágok illata:~Igy tûn
259 Osz | bujáról~ Meg nem feledkezik a szív soha.~ Oh hullj
260 Osz | ad e föld;~ Ha veszve a remény, mit ér a zöld?~Mit
261 Osz | veszve a remény, mit ér a zöld?~Mit ér a dal nekem
262 Osz | remény, mit ér a zöld?~Mit ér a dal nekem a zöld berekben,~
263 Osz | zöld?~Mit ér a dal nekem a zöld berekben,~ Ha csak
264 Osz | S éltembõl egy maradt: a fájdalom,~ És az, mire
265 Osz | Dalom, mely mint az õsz a hársfa ágit,~ Szinesre
266 Osz | ifju éltemet.~ Lehúll a lomb, ha oly szinezve áll,~
267 Osz | Közelgve csak szebbíti a halál.~Miként legszebb a
268 Osz | a halál.~Miként legszebb a nap végsõ sugára,~ Legcsillogóbb
269 Osz | sugára,~ Legcsillogóbb a hajnal csillaga:~Úgy önti
270 Osz | csillaga:~Úgy önti báját a költõ dalára~ Tikkasztó
271 Osz | Órája elmult, megnyeré a bért:~ Öröm helyett a
272 Osz | a bért:~ Öröm helyett a fonnyadó babért.~1839.~ ~
273 EgyUj | jött s már is elhagyott,~A kit úgy vártatok,~Szerelmeteknek
274 EgyUj | Szülék, ne sírjatok!~Édes a hosszu nyúgalom,~Bár percznyi
275 EgyUj | lét után:~Nem jó nekünk a föld szinén,~Alatta jobb
276 EgyUj | szép,~Õ már élvezte itt:~A napnak meleg sugarát~S anyjának
277 Maholn | Mely vígan csörgedezve~ A völgy felé siet?~Hogy’ csillog-villog
278 Maholn | jõjetek, ha nyár lesz~ S a víz elszáradott,~S nézzétek
279 AMult | A MULT.~Ne bámuld azt, ha
280 AMult | ismét~Költõdnek énekét.~A múltat el nem törli~Boldog
281 AMult | Boldog jelen soha:~Az is fáj, a mit elvett,~Az is, mit meghagya.~
282 Boldog | boldogíta,~ Mért kesergenénk?~A jövőt más kor vezérli,~
283 Boldog | jövőt más kor vezérli,~ De a múlt miénk.~És miénk, mit
284 Boldog | mit nyájas kézzel~ Nyujt a pillanat;~Szép az élet,
285 Tanacs | TANÁCS.~Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével~
286 Tanacs | tölgyet, erős gyökerével~ A földből szíja élte nedveit,~
287 Tanacs | kit e földhöz kötnek~ A sors, s ezer szükség vas
288 Tanacs | küzdelmed czéljai.~Áldást a szív csak így terjeszt körére,~
289 Tanacs | árnyékot vet földjére~ A tölgy, mennél magasbra nőhetett.~
290 EnIsSze| nyájasabb dalokban~ Üdvözleni a szép természetet,~Ábrándaimnak
291 EnIsSze| zengő sorokban~ Megénekelni a magyar hazát.~De engem fölver
292 EnIsSze| aeol-hárfa viharokban~ Feljajdul a magas tetők felett:~Úgy
293 EnIsSze| magas tetők felett:~Úgy zeng a dalnok bús dalt bús napokban,~
294 EnIsSze| látkörünket,~ Villámokért sohajt a tévedő;~Ha régi bánat kínozá
295 EnIsSze| szivünket~ Nem könnyeket kér-e a szenvedő?~S ilyen legyen
296 KlariD | Ma ekként kebelem?~Hisz’ a világ nem változott,~Nincs
297 KlariD | szívemet,~Mint nap ha kél a bércz felett,~ Sugár hatotta
298 KlariD | sötét volt életem,~Most üdv a lét, a szerelem~ Elűzte
299 KlariD | életem,~Most üdv a lét, a szerelem~ Elűzte bánatát.~
300 KlariD | nekem, ha elhagyál!~Mint ha a nap nyugodni száll,~ Éj
301 KlariD | száll,~ Éj födné létemet.~A szerelem napom vala,~S egy
302 KlariD | napnak nincs két hajnala:~ A szív egyszer szeret.~1846.~ ~
303 Panasz | PANASZOK.~Az ágon függ remegve~A zöld levél,~Körûlte vígan
304 Panasz | lennem? -~Sohajtozik -~Zöld a mezõ s rajt minden~Virágozik.~
305 Panasz | ághoz kötve~Csak rab vagyok,~A szép mezõn veled nem~Szállonghatok’.~
306 Panasz | veled nem~Szállonghatok’.~S a szellõ átsuhanva~A rét felett,~
307 Panasz | Szállonghatok’.~S a szellõ átsuhanva~A rét felett,~Magával visz
308 Panasz | elszakadnom -~Szól bús szava -~A törzsrõl, hol az élet~Oly
309 Panasz | vala?!~Kit elragadt tövérõl~A végezet,~A földön nem talál
310 Panasz | elragadt tövérõl~A végezet,~A földön nem talál az~Más
311 Mohacs | siralmas harczhelyén,~Zöldebb a fû Mohácsnak mezején;~
312 Mohacs | mezején;~ Több illat tölti a virágokat,~ S a gazda,
313 Mohacs | illat tölti a virágokat,~ S a gazda, mondják, szebb kalászt
314 Mohacs | sirasd meg annak végzetét,~Ki a hazáért adta életét!~ Édesen
315 Mohacs | csendes nyughelyén.~Mely a hazáért élt, a hû kebel,~
316 Mohacs | nyughelyén.~Mely a hazáért élt, a hû kebel,~Földjét termékenyítve
317 Mohacs | hamvad el;~ És szelleme a sír körûl marad,~ Tettekre
318 ATohoz | A TÓHOZ.~Tó, mi nyugton áll
319 ATohoz | hányszor felriasztott~Már a vésznek vad keze!~Színeden
320 ATohoz | vésznek vad keze!~Színeden a holdvilágnak~Képe úszik
321 ATohoz | lejtnek könnyü úton~Most a zöld partok felé; -~S hány
322 ATohoz | sajkáját széttöré!~Boldog tó, a vész ha átment,~Nem zavarja
323 ATohoz | Boldog szív, mely elfelejti,~A mit egykor szenvedett!~1847.~ ~
324 OhLenn | Oh lennék felhő, mely a kék egen~Merengve száll
325 OhLenn | mindig fenn marad,~Fenn, míg a hosszu pályán átfutott,~
326 OhLenn | hosszu pályán átfutott,~S a tiszta éggel egygyé olvadott.~
327 OhLenn | mindent elragad;~S ha majd a földön rontva átröpűlt,~
328 OhLenn | elcsöndesűlt.~Vagy lennék tölgy, a mely’t a vész lever,~Mely
329 OhLenn | Vagy lennék tölgy, a mely’t a vész lever,~Mely lombos
330 OhLenn | mint évekig zöldelve állt,~A végső percz is még zölden
331 Vegren | útamat,~S hova fáradtan érek,~A sír nyugalmat ad:~Márvány
332 Vegren | megálltok síromon,~Zengjétek el a legszebb~Dalt néma hantomon.~
333 Vegren | dalt, lelkesítőt,~Melynél a szív dobog,~Tán halva is
334 AZaszl | A ZÁSZLÓTARTÓ.~
335 AZaszl | Gyásztérein Mohácsnak~ Megszûnt a nagy csata,~Tört vértek
336 AZaszl | Az esti szellõ sóhajt~ A gyászmezõ felett.~Ébren
337 AZaszl | Az ezerek közül;~Romján a dúlt hazának~ Csak õ tekint
338 AZaszl | fegyvere,~Egész csak még a zászló, -~ Ezt tartja hõs
339 AZaszl | el,~ De Árpád népe nem.~A nép, mely ily csatát veszt,~
340 AZaszl | így tudott,~Feltámad még a sírból~ S még egyszer élni
341 AZaszl | szól, és most tovább megy~ A pusztult téreken;~Már csak
342 AZaszl | csak lépése hangzik~ S a táj csendes leszen.~~
343 AZaszl | magányos lak,~Fölötte zúg a fenyves,~ Alatta a patak.~
344 AZaszl | zúg a fenyves,~ Alatta a patak.~A völgy körûl a Mátra~
345 AZaszl | fenyves,~ Alatta a patak.~A völgy körûl a Mátra~ Magaslik
346 AZaszl | Alatta a patak.~A völgy körûl a Mátra~ Magaslik ég felé,~
347 AZaszl | Áldásként öntve fényét~ A völgy virágira.~S mig lenn
348 AZaszl | völgy virágira.~S mig lenn a messze síkon~ Naponként
349 AZaszl | tájnak nyugodalmát~ Csak ha a lomb susog -~Zavarja, -
350 AZaszl | miként ege,~S magányban, mint a csermely,~ Így folyt el
351 AZaszl | Hajdan, ifjabb korában,~ A dalia nevét~Jól ismeré az
352 AZaszl | S hatalmas fegyverét.~S a hon, mely nem felejti~
353 AZaszl | nem volt miért csatázzon~ A bátor dalia:~E völgy nyugodt
354 AZaszl | Rejté el bánatát;~Szivét a bú emészti,~ A rozsda jó
355 AZaszl | Szivét a bú emészti,~ A rozsda jó vasát.~Most agg,
356 AZaszl | galamb-fehér lett, -~ Nyugodtabb a kebel.~S miként ha hó takarja~
357 AZaszl | S miként ha hó takarja~ A hervadt téreket,~Csak itt-ott
358 AZaszl | Csak itt-ott áll egy kóró~ A jég-lepel felett:~Úgy hosszu
359 AZaszl | De ha távol falukból~ A nép hozzája jött~S az agg
360 AZaszl | S az agg letérdepelve~ A feszület elõtt,~Éghez emelt
361 AZaszl | Hogy el ne hagyja veszni~ A szép magyar hazát,~Hogy
362 AZaszl | Hevül ez agg kebel,~Szemén a könnyek érte~ Még nem apadtak
363 AZaszl | III.~Igy múlt a hosszu élet;~ Kifáradt
364 AZaszl | hosszu élet;~ Kifáradt a kebel,~Mit rég sejdít,
365 AZaszl | Még egyszer összegyüjti~ A kis kunyhó körött.~»Oh légyetek
366 AZaszl | karja reszket;~ Bámulva áll a nép.~»Im kincsem! szebb
367 AZaszl | Mohácsnál hordozám.~S sok évig a kunyhóban~ Õriztem kincsemet.~
368 AZaszl | Mátyás fényes lakában~ A félhold ûl Budán,~S új zsarnokok
369 AZaszl | új zsarnokok jöhetnek~ A zsarnokok nyomán:~De míg
370 AZaszl | eltiporni~ Gyõzelmes ellenink.~A hosszu éj után a~ Napnak
371 AZaszl | ellenink.~A hosszu éj után a~ Napnak kell jõnie,~És
372 AZaszl | Napnak kell jõnie,~És a korány fuvalma~ Fölébred
373 AZaszl | birja tartani,~E szellõ a redõket~ Ki fogja bontani.~
374 AZaszl | Megerõsbültenek.~S megtisztul a töröktõl~ Budának szent
375 AZaszl | börtönünk vala.~De hol van, a ki tartsa~ Vészek között,
376 AZaszl | tartsa~ Vészek között, a kéz?~Hol van, ki védni birja~
377 AZaszl | védni birja~ Zászlónkat, a vitéz?«~Szólt - s ím, a
378 AZaszl | a vitéz?«~Szólt - s ím, a mint körûlnéz,~ Száz kar
379 AZaszl | S meg fogjuk tartani«.~S a melyet elbocsáta,~ Száz
380 AZaszl | Száz kéz ragadja meg~A zászlót, s most közöttük~
381 AZaszl | zászlót, s most közöttük~ A nép felett lebeg.~Õ látja,
|