Költemény
1 AMegfag| kedves dombra, - felsohajt,~S mély álomba merûl.~És ím
2 ANyugal| lészen~Hosszu harcz után,~S fehér zászlókat tüzünk ki~
3 ANyugal| Hogy elmúltak a keservek,~S szívem nyughatik.~Mindazok,
4 ANyugal| szerettem,~Régen nyugszanak,~S kínos vágyim s a reménység~
5 ANyugal| nyugszanak,~S kínos vágyim s a reménység~Már nem bántanak.~
6 ANyugal| megáldja~A jó gyermeket,~S ez, rózsáit általadva,~Vígan
7 ANyugal| sokáig,~A rózsákra néz,~S rég lecsillapúlt szivében~
8 ANyugal| ajkkal~Szerelemrõl szólt,~S elmerûlve nézetében~Õ is
9 ANyugal| virágira~Gondol vissza - s egy nehéz csepp~Húll rózsáira.~
10 Holdvil| Mint egy fényes képzelet,~S a sötét éj fátyolával,~Elterûl
11 Holdvil| homlokára~Hint ezüstöt az idõ,~S nyúgodalmat nyer végtére~
12 ASajka | által-hallani~Lapátütéseket.~S ime most hangosb az ütés,~
13 ASajka | közt~A holdvilág enyelg.~S egyszerre csend uralkodik~
14 ASajka | éjtszakán,~Elérte partját s ott pihen~A hosszu út után.~
15 Dalnok | király és~Egy ifju dalnok ûl.~S mig korona övedzi~Az aggnak
16 Dalnok | énekeltem,~És ez elég nekem’.~S a tenger inkább ordít,~A
17 Bedgell| között~Egy welsz vitéz pihen.~S egy ifju sír a kõ felett,~
18 Bedgell| tán a kedvesért?~Ki az, s mily harczban vérezett,~
19 Bedgell| A kõ mohos, faragtalan~S ezekre nem felel.~De a keserv
20 Bucsu | nyúlnak oly magasra bérczeid,~S tán szebbek a Provence daltelt
21 Bucsu | kincset ád minden hazának~S a nemzet híven õrzi birtokát;~
22 Bucsu | hallgat immár a magyar!~S az õsök elenyészett nyomdokára~
23 Bucsu | áll a tér, szivünk szorul,~S egy köny beszél hazánk nagyságirul.~
24 Bucsu | beszél hazánk nagyságirul.~S egy köny Budáról, mely magas
25 Bucsu | sírköve hazámnak temetõjén,~S ráírva mind, mi véle elveszett;~
26 Bucsu | meglátni a csaták nyomát.~S még áll Mohács, még áll!
27 Bucsu | magasbra nõnek~Az új barázdán s régi hõsökön~Kalászai, erõt
28 Bucsu | nincsen kúnhalom,~De áll a tér s nem vész a fájdalom.~S nem
29 Bucsu | tér s nem vész a fájdalom.~S nem veszhet el, mig az ezüst
30 Bucsu | tûkörén egy honfiszem pihen,~S magyar lakik a parton, s
31 Bucsu | S magyar lakik a parton, s a hazának~Csak egy romlatlan
32 Bucsu | könnye vagy te, nagy folyó?~S oh én szeretlek néma bánatodban,~
33 Bucsu | ismert bérczid kék határa,~S tovább siet vándorló gyermeked~
34 AzElet | Enyhet találék hûsiben,~S mint fészkihez a kis madár,~
35 AzElet | körûlte~ Eltûnt a kert s virágai;~Az õsz ez egyet
36 AzElet | õsz ez egyet elkerûlte,~ S tömötten állnak ágai,~S
37 AzElet | S tömötten állnak ágai,~S bár elveszett minden remény,~
38 AzElet | fán még zöldet látok én~S a lomb között ezer virágot,~
39 AzElet | Pirúlva az ágak fölött,~S ha feltekintek, napvilágot,~
40 AzElet | parancsomat,~Mert élted fája ez, s tövén~Tied csak egy, a zöld
41 AzElet | remény.«~Ah bús rege! - s talán valónak~ Találom
42 Szornye| most egyszerre ingadoz,~S tetõjén láng kitör s szilárd
43 Szornye| ingadoz,~S tetõjén láng kitör s szilárd dühében~ A bájvirányon
44 Szornye| Merész karom erõsen átfogott,~S a szenvedély, mint láva,
45 Szornye| felett pirosan elfutott.~S miként a tenger kél, erõs
46 Szornye| szélvész átkarolta árjait,~S a sziklafalra csap hullámzatával,~
47 Szornye| sziklafalra csap hullámzatával,~ S fehér tajtékkal önti partjait:~
48 Szornye| hab kiárad a fehér kebel.~S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;~
49 AKisert| Tavasznak nincs édesb tömény.~S a lyány jön a virághoz:~»
50 AKisert| szivem felett.~És ím a hölgy s a rózsa~Egymással mennek
51 AKisert| lehelve,~Az vígan énekel.~ S miként az illat a dal vegyül,~
52 AKisert| Hol szív dobog szeretve;~S a rózsa hervadott,~ Búsan
53 AKisert| kóborolva~A szép arczok haván,~ S bármerre fordúl ellene,~
54 AVarEs | felett,~Zászlók a tornyokon;~S mélyen kerítik árkai~Sok
55 AVarEs | százados falát,~Hová török s tatár erõ~Nem lelheté utát.~
56 AVarEs | tatár erõ~Nem lelheté utát.~S egy kis lak áll a bércz
57 AVarEs | De a magas tornyok felett~S a kisded ablakon~Egy nap
58 AVarEs | Egy nap sugára játszadoz,~S mindent egy fénybe von.~
59 AVarEs | mindent egy fénybe von.~S kéken terûl a tiszta ég~
60 AVarEs | terûl a tiszta ég~A vár s kunyhó felett,~Egyképen
61 AVarEs | Egyképen mintha áldana~Urat s szegényeket.~ * * *~
62 AVarEs | nyílt~A tölgyfa várkapu,~S büszkén köszöntve lép elõ~
63 AVarEs | oldalán,~Dolmánya gyöngyözött,~S reszketve csillog drágakõ~
64 AVarEs | Eljött az est szép hajnala~S a kunyhó ajtaján,~Pirúlva,
65 AVarEs | jobbágy-leány.~Remegve lép s meg visszanéz,~Megáll s
66 AVarEs | s meg visszanéz,~Megáll s tovább siet.~A völgyben
67 AVarEs | Hallgatva boldogan,~Eltûnt a vár s a kunyhó rég~Az éj homályiban.~
68 AVarEs | homályiban.~Eltûnt a föld s a nagy világ,~A gyémánt
69 AVarEs | a nagy világ,~A gyémánt s czímerek,~Egy érzeménynek
70 AVarEs | haja,~A szív örömtelen.~S az ajtó nyílik és belép~
71 AVarEs | grófnak egy fia,~Egy földmives s egy szép leány~Vezetve általa.~»
72 AVarEs | csak érte?’ - szól az agg,~S harag gyúl arczain -~,Mocskot,
73 AVarEs | õsim képei -~A gróf szól - s czímerek,~Nincs köztük egy
74 AVarEs | köztük egy is nemtelen,~S nem lesz, mig én leszek.~
75 AVarEs | Erõsen áll ez õsi vár,~S hires vitéz neved.~De voltak
76 AVarEs | is,~Van nékem is hazám,~S a gróftul nem koldult kenyért,~
77 AVarEs | ágakat~Hajtott erõs töve,~S hidd el, gróf úr, jobbágyod
78 AVarEs | még õsire.~Ha ott ül estve s a mezõ~Kaszálva illatoz,~
79 AVarEs | a mezõ~Kaszálva illatoz,~S az est harangja énekel,~
80 AVarEs | õ.~Miként te, hõs uram,~S a nemtelen szemekbõl is~
81 AVarEs | nékem is~Hazáért vérezõk,~S mert nem említed tettöket,~
82 AVarEs | eldõdidön«.~A jobbágy szólt s büszkén kimegy,~Hol kis
83 AVarEs | ott~Nyugalmat nem talál.~S nyugalmat nem talál a gróf~
84 AVarEs | Fia, sohajtozik:~A várban s a kunyhóban egy~Keserv uralkodik.~ * * *~
85 AVarEs | száll~A kis kunyhó körûl.~S a büszke várnak tornyain~
86 AVarEs | a büszke várnak tornyain~S a tölgy kapu felett~Búsan
87 AVarEs | Csikorgva nyíl a várkapu~S kilép a gyászsereg,~Egy
88 AVarEs | mezõn,~Uj sírgödör körûl,~S a gróf s a jobbágy bánata~
89 AVarEs | sírgödör körûl,~S a gróf s a jobbágy bánata~Egy könyüvé
90 Remely | jövendõd;~ Szólsz sóhajtva, s én elhiszem neked;~Mi könnyen
91 Remely | a szív, mely szenvedett!~S miként te, úgy szenvedtem
92 Remely | hõn, hivebben nem lehet;~S én is csalódtam, s néma
93 Remely | lehet;~S én is csalódtam, s néma bánatomban~ Én is
94 Remely | is elátkozám az életet.~S egy szív ha volt, mely szívemet
95 Remely | hû kebel,~Már rég pihen, s a néma sír fölébe~ Az elhagyott
96 Remely | õk sorsomat irígylik~ S e puszta fényt, nem ismert
97 Remely | ha ajkaim mosolygnak,~ S ha kedv derûl fel néha arczomon,~
98 Remely | virágtól vídám a bokor.~S e szív, mely hajdan elragadva
99 ABefag | VISZTULÁHOZ.~Eljött a tél s rossz napjaid,~Befagytál,
100 ABefag | Jégláncz szorítja testedet~S fehér sírtakaró.~S kevélyen
101 ABefag | testedet~S fehér sírtakaró.~S kevélyen jár a gaz csoport~
102 ABefag | kebledet.~Te némán állsz, s már hirdetik~Örök halálodat,~
103 Alom | napokban,~Csodásan bájost s mélyen kínosat.~Magam valék,
104 Alom | angyal fényes távolából,~S fejemre tett egy rózsakoszorút,~
105 Alom | angyal, bájjal rám tekintve.~S míg ott ülék gyönyörnek
106 Alom | levél sárgulva húllt alá,~S tövis-koszoru vérzé homlokom,~
107 Alom | tekintve.~Oh álom volt a rózsa s a tövis,~Álom, mely többé
108 ANapM | az ég határa, -~Mohács- s Budánál vérezél~Magyar! -
109 ANapM | De hajnal jõ a hold után,~S ragyogva új nap kél egünkön; -~
110 ANapM | egünkön; -~Leszállt a hold, s mért nem ragyog~Hát új nap
111 Molnar | a tavasz, ha visszajõ,~ S mint régi jó barát,~Elmúlt
112 Molnar | molnárleány~ A Tárcza völgyében.~S szép nyárban esti éneked,~
113 Molnar | Hogy õt szüretkor elveszi~ S hív leszen akkorig.~De ah,
114 Molnar | kedvesét,~Eljött szüret s kiszûrte õ~ A szép szemek
115 Molnar | A szép szemek nedvét.~S bár holdvilág éjfél felé~
116 Molnar | bár holdvilág éjfél felé~ S a liliom halovány,~Százszorta
117 Molnar | még~ Õszkor a szép leány.~S mikorra tél lett, húll a
118 Molnar | tél lett, húll a lomb,~ S a lombra húll a hó;~Fehér
119 Molnar | megállt a víz,~ A csermely s a folyó.~De ah! nem állt
120 Szerenc| SZERENCSE S NYUGALOM.~Nyugodt a táj:
121 Szerenc| a barna, görcsös ágon,~ S mely rajta énekelt, a víg
122 Szerenc| a víg madár~Rég hallgat, s a kihalt, hideg világon~
123 Szerenc| téli tájon gyõzve elhatott.~S im újra felriad ezer szavával~
124 Szerenc| elmult õsznek hervadása,~ S a pusztaság a barna föld
125 Szerenc| pusztaság a barna föld felett.~S a nyár ha jõ virágos köntösében,~
126 Szerenc| zúg, virágok illatoznak,~ S örömzaj tölti a természetet.~
127 Szerenc| borít a színes táj felett,~S téli halált hirdetve jégszelével,~
128 Szerenc| messze száll e bú helyérõl,~ S csak csend marad, csak õszi
129 Elvir | szivem reménye,~Vigasztalóm, s mi által szenvedék!~Szeretlek! -
130 Elvir | bánatában,~A mit reméltem, s a mit szenvedek;~S ha majd
131 Elvir | reméltem, s a mit szenvedek;~S ha majd a nép megindúl szózatomnál,~
132 Elvir | név maradt meg életembõl,~S talán egy áldás sírhalmom
133 Elvir | korunk hiába küzködött,~S ha visszanéznek hálás érzetökben:~
134 Elvir | gyermekábránd ha nem létesûl,~S mint életemben elhagyatva
135 Elvir | vala, bár el nem értem,~S dicsõ vagy névtelen - szerettelek!~
136 Osz | illik bús napod homálya,~ S e hervadás a messze föld
137 Osz | hittem egykor emberekben,~ S hogy minden eltûnt, gyermek
138 Osz | eltûnt, gyermek álmakint,~ S éltembõl egy maradt: a fájdalom,~
139 EgyUj | GYERMEK HALÁLÁRA.~Alig jött s már is elhagyott,~A kit
140 EgyUj | A napnak meleg sugarát~S anyjának csókjait.~1840.~ ~
141 Maholn | Mi vígan cseng zaja,~S felette hány szivárvány~
142 Maholn | jõjetek, ha nyár lesz~ S a víz elszáradott,~S nézzétek
143 Maholn | lesz~ S a víz elszáradott,~S nézzétek csak az útat,~
144 Maholn | Hol árja elfutott.~Hány s milyen akadályok,~ Sziklák
145 Maholn | Sziklák mindenfelõl,~S mig fenn csillogni látszott,~
146 Boldog | megvet.~Ím az élet szép s mosolygó~ Völgyen s bérczeken,~
147 Boldog | szép s mosolygó~ Völgyen s bérczeken,~Száz gyönyört
148 Boldog | csókját,~ Bird szerelmedet.~S ha e nyájas hang, mint mások,~
149 Boldog | Az, mit birtál,~ Szép s való vala.~Nemde édes, bárha
150 Boldog | mit kiván?~Birtad - birtuk s boldogíta,~ Mért kesergenénk?~
151 Tanacs | hajt minden erejével,~ S az éghez nyujtja lombos
152 Tanacs | földhöz kötnek~ A sors, s ezer szükség vas karjai;~
153 EnIsSze| Ábrándaimnak fényes csillagokban~ S bimbók között keresni képeket.~
154 EnIsSze| Enyelgve és busongva dallani,~S nyájas arczáról, jég-hideg
155 EnIsSze| ha nem vidám az ének~ S öröm helyett csak bút ébreszthetett?~
156 EnIsSze| könnyeket kér-e a szenvedő?~S ilyen legyen dalom: egy
157 KlariD | A szerelem napom vala,~S egy napnak nincs két hajnala:~
158 Panasz | Sohajtozik -~Zöld a mezõ s rajt minden~Virágozik.~De
159 Panasz | veled nem~Szállonghatok’.~S a szellõ átsuhanva~A rét
160 Mohacs | illat tölti a virágokat,~ S a gazda, mondják, szebb
161 Mohacs | reá;~ Mert szent határ az s puszta nem lehet,~ Hol
162 Mohacs | alszik anyja kebelén,~ S áldások õrzik csendes nyughelyén.~
163 ATohoz | vizednek~Messzenyúló tûköre;~S nemde hányszor felriasztott~
164 ATohoz | holdvilágnak~Képe úszik s csillagok; -~S hányszor
165 ATohoz | Képe úszik s csillagok; -~S hányszor verték partjaidat~
166 ATohoz | Most a zöld partok felé; -~S hány hajós látott dühödben,~
167 OhLenn | hosszu pályán átfutott,~S a tiszta éggel egygyé olvadott.~
168 OhLenn | széttép, mindent elragad;~S ha majd a földön rontva
169 Vegren | átfutottam~Göröngyös útamat,~S hova fáradtan érek,~A sír
170 Vegren | győzedelme~Legyen emlékjelem.~S ha majd kijőtök néha~S megálltok
171 Vegren | S ha majd kijőtök néha~S megálltok síromon,~Zengjétek
172 Vegren | Tán halva is megértem,~S keblem hevűlni fog.~És sírjatok
173 AZaszl | nagy csata,~Tört vértek s fegyverek közt~ Fekszik
174 AZaszl | közt~ Fekszik sok dalia.~S hol annyi bátor küzdött,~
175 AZaszl | Szenny nélkül fegyverén.~S õ föltekint az éghez:~ »
176 AZaszl | Feltámad még a sírból~ S még egyszer élni fog«.~Így
177 AZaszl | Már csak lépése hangzik~ S a táj csendes leszen.~~
178 AZaszl | fényét~ A völgy virágira.~S mig lenn a messze síkon~
179 AZaszl | lomb susog -~Zavarja, - s zúgó csermely~ S madárkák
180 AZaszl | Zavarja, - s zúgó csermely~ S madárkák éneke.~Itt élt
181 AZaszl | Tisztán, miként ege,~S magányban, mint a csermely,~
182 AZaszl | nevét~Jól ismeré az ellen,~ S hatalmas fegyverét.~S a
183 AZaszl | S hatalmas fegyverét.~S a hon, mely nem felejti~
184 AZaszl | Mohácsnál~ E honnak csillaga~S nem volt miért csatázzon~
185 AZaszl | Nyugodtabb a kebel.~S miként ha hó takarja~ A
186 AZaszl | falukból~ A nép hozzája jött~S az agg letérdepelve~ A
187 AZaszl | Hogy végre menni kell.~S kiket sokszor szavával~
188 AZaszl | rátok bízom«.~Igy szól, s megy kunyhajába~ S egy
189 AZaszl | szól, s megy kunyhajába~ S egy zászlóval kilép;~Terhétõl
190 AZaszl | veszélynek~ Mohácsnál hordozám.~S sok évig a kunyhóban~ Õriztem
191 AZaszl | lakában~ A félhold ûl Budán,~S új zsarnokok jöhetnek~
192 AZaszl | De míg e zászló meglesz~ S élnek emlékeink,~Nem fognak
193 AZaszl | fuvalma~ Fölébred majd vele.~S ha kéz lesz, mely e zászlót~
194 AZaszl | viselve~ Megerõsbültenek.~S megtisztul a töröktõl~
195 AZaszl | Zászlónkat, a vitéz?«~Szólt - s ím, a mint körûlnéz,~ Száz
196 AZaszl | De mindnyájunkra bízzad~ S meg fogjuk tartani«.~S a
197 AZaszl | S meg fogjuk tartani«.~S a melyet elbocsáta,~ Száz
198 AZaszl | kéz ragadja meg~A zászlót, s most közöttük~ A nép felett
199 AZaszl | nép felett lebeg.~Õ látja, s megnyugodva~ Csukódik bé
|