Költemény
1 AMegfag| jár~Ott kinn a temetõn?~Az óra már éjfélt ütött,~A
2 AMegfag| Szivét bú tölti el;~Hisz az, ki õt szerette még,~Többé
3 AMegfag| Anyja sírjára ûl, zokog~Az árva kis fiú:~»Anyám, oh
4 AMegfag| vagyok,~Hideg a tél nagyon!«~Az árva búsan zengi így~Kinos
5 AMegfag| mély álomba merûl.~És ím az árva boldogúl,~Jól érzi
6 AMegfag| Elmúltak minden gondjai;~Az álom hív barát.~Szive még
7 ANyugal| A keserv vezette egykor~Az ifjút ide,~És e kunyhó szûk
8 ANyugal| Mint egy védfal áll elõtte~Az elmult idõ.~»Hála néked
9 ANyugal| kedvében~Gyermek közeleg,~És az aggot tisztelettel,~Így
10 ANyugal| csodálják~Kicsi kertemet«.~Az agg férfiú megáldja~A jó
11 ANyugal| Vígan elsiet.~Némán ûl az agg sokáig,~A rózsákra néz,~
12 Holdvil| aggnak homlokára~Hint ezüstöt az idõ,~S nyúgodalmat nyer
13 ASajka | Lapátütéseket.~S ime most hangosb az ütés,~A part felé közelg,~
14 ASajka | egyszerre csend uralkodik~Megint az éjtszakán,~Elérte partját
15 Dalnok | ûl.~S mig korona övedzi~Az aggnak õsz haját,~Még fris
16 Dalnok | õsz haját,~Még fris babér az ifju~Redõtlen homlokát.~»
17 Dalnok | babérja~Fenn úszik tükörén:~Az aggnak koronája~Temetve
18 Bedgell| Vagy tán a kedvesért?~Ki az, s mily harczban vérezett,~
19 Bedgell| Nem oly különbözõk:~Keserv az ember élete,~Hidd, mind
20 Bucsu | kiván, hazáért ver szivem.~Az ég egy kincset ád minden
21 Bucsu | hallgat immár a magyar!~S az õsök elenyészett nyomdokára~
22 Bucsu | õsök elenyészett nyomdokára~Az esti szellõ új fövényt takar;~
23 Bucsu | elveszett;~Régen szétdönté az idõ falát,~Kövén meglátni
24 Bucsu | még áll! magasbra nõnek~Az új barázdán s régi hõsökön~
25 Bucsu | fájdalom.~S nem veszhet el, mig az ezüst Dunának~Nagy tûkörén
26 AzElet | AZ ÉLET FÁJA.~Ismertem én ifjú
27 AzElet | Eltûnt a kert s virágai;~Az õsz ez egyet elkerûlte,~
28 AzElet | ezer virágot,~ Pirúlva az ágak fölött,~S ha feltekintek,
29 AKisert| el,~Ez illatot lehelve,~Az vígan énekel.~ S miként
30 AKisert| vígan énekel.~ S miként az illat a dal vegyül,~ Gyönyörrel
31 AVarEs | Eljött az est, csikorgva nyílt~A tölgyfa
32 AVarEs | nyuszt-kalpag fölött.~Eljött az est szép hajnala~S a kunyhó
33 AVarEs | kunyhó ajtaján,~Pirúlva, mint az ég, kijõ~A szép jobbágy-leány.~
34 AVarEs | sem lehet!~Ah, régen vár az ifiú~Erdõ sötétiben,~Siet,
35 AVarEs | Eltûnt a vár s a kunyhó rég~Az éj homályiban.~Eltûnt a
36 AVarEs | haja,~A szív örömtelen.~S az ajtó nyílik és belép~A grófnak
37 AVarEs | Csak õt, csak érte?’ - szól az agg,~S harag gyúl arczain -~,
38 AVarEs | mezõ~Kaszálva illatoz,~S az est harangja énekel,~Mint
39 Remely | bánatomban~ Én is elátkozám az életet.~S egy szív ha volt,
40 Remely | pihen, s a néma sír fölébe~ Az elhagyott hiába térdepel.~
41 Remely | Ki még szeretni tud, az még örûl.~Oh nézd a rózsafát,
42 ABefag | De éjtszaka, ha némán áll~Az elhagyott határ,~Mozogni
43 Alom | kínosat.~Magam valék, megnyílt az ég felettem,~Leszállt egy
44 Alom | ifjú, neked, -~Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.~
45 Alom | ifjú, neked, -~Így szólt az angyal, búsan rám tekintve.~
46 ANapM | mikor leáldozik,~Pirosan áll az ég határa, -~Mohács- s Budánál
47 ANapM | Magyar! - hazádnak alkonyára.~Az éj ha jön, oly bús a táj~
48 Molnar | csalogány!~De szebben hangzik az öröm~ A lányka ajakán.~
49 Molnar | A lányka ajakán.~Hisz az ifjú molnárlegény~ Szerelmet
50 Szerenc| nyúgalom helyett~Feltûnt az elmult õsznek hervadása,~
51 Szerenc| Gyönyörrõl énekel minden madár;~Az ágak nyögve föld felé hajolnak,~
52 Szerenc| természetet.~Örömzaj, - míg az õsz elsõ ködével~ Homályt
53 Szerenc| sötét tövérõl,~ Eltûnt az illat, a virágozás,~A fecske
54 Osz | virágok illata:~Igy tûn el az öröm, csak múlt bujáról~
55 Osz | maradt: a fájdalom,~ És az, mire taníta, bús dalom.~
56 Osz | dalom.~Dalom, mely mint az õsz a hársfa ágit,~ Szinesre
57 Maholn | Láttátok-é tavaszkor~ Az olvadt hóvizet,~Mely vígan
58 Maholn | elszáradott,~S nézzétek csak az útat,~ Hol árja elfutott.~
59 AMult | törli~Boldog jelen soha:~Az is fáj, a mit elvett,~Az
60 AMult | Az is fáj, a mit elvett,~Az is, mit meghagya.~1842.~ ~
61 Boldog | BOLDOGSÁG.~Boldog az, ki e világon~ Senkit nem
62 Boldog | Senkit nem szeret,~Élvez, mit az élet nyujta,~ Élvez és
63 Boldog | nyujta,~ Élvez és megvet.~Ím az élet szép s mosolygó~ Völgyen
64 Boldog | megcsala,~Mért kesergnél? Az, mit birtál,~ Szép s való
65 Boldog | szép vala?~És ha hölgyed, az imádott,~ Hitszegő talán,~
66 Boldog | Nyujt a pillanat;~Szép az élet, mért teremtsünk~
67 Boldog | Gyenge szívedet;~Boldog az, ki e világon~ Senkit nem
68 Tanacs | hajt minden erejével,~ S az éghez nyujtja lombos ágait.~
69 EnIsSze| Mért bámulod, ha nem vidám az ének~ S öröm helyett csak
70 EnIsSze| nem mesél dalom.~Miként az aeol-hárfa viharokban~
71 Panasz | PANASZOK.~Az ágon függ remegve~A zöld
72 Panasz | Körûlte vígan szállong~Az esti szél.~,Mért kell lekötve
73 Panasz | minden~Virágozik.~De én az ághoz kötve~Csak rab vagyok,~
74 Panasz | szava -~A törzsrõl, hol az élet~Oly szép vala?!~Kit
75 Panasz | végezet,~A földön nem talál az~Más nyughelyet’.~1847.~ ~
76 Mohacs | reá;~ Mert szent határ az s puszta nem lehet,~ Hol
77 Mohacs | marad,~ Tettekre intvén az utódokat.~1847.~ ~
78 AZaszl | Oly sok szû vérezett,~Az esti szellõ sóhajt~ A gyászmezõ
79 AZaszl | Ébren csak egy vitéz még~ Az ezerek közül;~Romján a dúlt
80 AZaszl | fegyverén.~S õ föltekint az éghez:~ »Légy áldva Istenem!~
81 AZaszl | A dalia nevét~Jól ismeré az ellen,~ S hatalmas fegyverét.~
82 AZaszl | falukból~ A nép hozzája jött~S az agg letérdepelve~ A feszület
83 AZaszl | magzatát:~Akkor sejdíti néha~ Az ájtatos tömeg,~Hogy bár
84 AZaszl | És újra kardot fognak~ Az elszokott kezek,~Melyek
|