Költemény
1 AMegfag| Miért nem nyughatom?~Szegény és elhagyott vagyok,~Hideg
2 AMegfag| felsohajt,~S mély álomba merûl.~És ím az árva boldogúl,~Jól
3 ANyugal| vezette egykor~Az ifjút ide,~És e kunyhó szûk körében~Folyt
4 ANyugal| tölgyfa~Állok mostan itt,~És a vész, bármint dühöngjön,~
5 ANyugal| elmerûlve~Ûl a remete,~Fájdalom és öröm nélkül~Hallgat érzete.~
6 ANyugal| kedvében~Gyermek közeleg,~És az aggot tisztelettel,~Így
7 Holdvil| akkor~A harmattelt réteken,~És a hallgató természet~Nyúgodalmat
8 Holdvil| nyugalmat,~Ha a nap lement,~És a holdvilág magasról~Rá
9 Dalnok | DALNOK ÉS KIRÁLY.~Szélvész üvölt, -
10 Dalnok | körûl,~Rajt’ egy öreg király és~Egy ifju dalnok ûl.~S mig
11 Dalnok | kedvesem:~Szerettem, énekeltem,~És ez elég nekem’.~S a tenger
12 Bedgell| utód~A sírkövekre ás.~A hõs és a pásztorfiu~Nem oly különbözõk:~
13 Bucsu | sír felett is egy remény.~És most isten veled, talán
14 AzElet | kertiben,~Gyönyör között és bánatomban~ Enyhet találék
15 AKisert| Virúlj te itt szivem felett.~És ím a hölgy s a rózsa~Egymással
16 AVarEs | A VÁR ÉS A KUNYHÓ.~Áll grófi vár
17 AVarEs | örömtelen.~S az ajtó nyílik és belép~A grófnak egy fia,~
18 AVarEs | fájó szív pihen,~A gróf és a jobbágyleány~Egy sírnak
19 Remely | térdepel.~Magam vagyok. Ifjú és elhagyatva~ E nagy világon,
20 Remely | borítja újuló tavaszszal,~ És száz virágtól vídám a bokor.~
21 ATokaji| tetõ, most vesztegelsz,~És kiégett köveidben~Szõlõ-fürtöket
22 ABefag | Törd széjjel lánczidat.~És zúgj tovább örömtelin,~Gyõzelmed
23 Molnar | emleget,~ Ha új virágot ád.~És szép a rózsa, a piros,~
24 Szerenc| hatalma,~ Emezt egy dér - és elhervadva áll.~Biztos csak
25 Szerenc| tavasznak eljõ hervadása,~ És a nyugalmat vész követte
26 Elvir | reményim,~Kimondhatám, - és te kihallgatál!~A bánatot,
27 Elvir | értelek!~Oh, hadd remélnem! És ha jobb napokban~E vészhányt
28 Osz | húll már a levél a fáról,~ És elszállt a virágok illata:~
29 Osz | maradt: a fájdalom,~ És az, mire taníta, bús dalom.~
30 Osz | irígyled? Elvevé virágit,~ És pusztán hagyta ifju éltemet.~
31 Boldog | az élet nyujta,~ Élvez és megvet.~Ím az élet szép
32 Boldog | lenyugszik,~ Nemde szép vala?~És ha hölgyed, az imádott,~
33 Boldog | vezérli,~ De a múlt miénk.~És miénk, mit nyájas kézzel~
34 Boldog | Bús ábrándokat.~Éldelj hát és zárd magába~ Gyenge szívedet;~
35 EnIsSze| kedvesem szeméről~ Enyelgve és busongva dallani,~S nyájas
36 KlariD | lát szemem.~Te eljövél, és szívemet,~Mint nap ha kél
37 Mohacs | termékenyítve hamvad el;~ És szelleme a sír körûl marad,~
38 OhLenn | száraz tájakat~Termékenyít és mindig fenn marad,~Fenn,
39 OhLenn | percz is még zölden talált,~És anyja keblén hűn hervadhat
40 OhLenn | jutott,~Csak egy korányt és alkonyt láthatott.~Lennék
41 Vegren | megértem,~S keblem hevűlni fog.~És sírjatok egy könnyet~Barátotok
42 AZaszl | tartja hõs keze.~Ezt tartja és körûlnéz,~ Számitva társait:~
43 AZaszl | körûlnéz,~ Számitva társait:~És lám egy sem hiányzik,~
44 AZaszl | egyszer élni fog«.~Így szól, és most tovább megy~ A pusztult
45 AZaszl | után a~ Napnak kell jõnie,~És a korány fuvalma~ Fölébred
46 AZaszl | redõket~ Ki fogja bontani.~És újra kardot fognak~ Az
47 AZaszl | töröktõl~ Budának szent fala~És újra ön-hazánk lesz,~ Mi
48 AZaszl | körûlnéz,~ Száz kar emelkedik~És száz ajakról egy szó - - -~
|