Költemény

 1 AMegfag|       Ott kinn a temetõn?~Az óra már éjfélt ütött,~A föld már
 2 AMegfag|         már éjfélt ütött,~A föld már néma lõn.~Egy árva gyermek
 3 AMegfag|        ki õt szerette még,~Többé már fel nem kel.~Anyja sírjára
 4 ANyugal|        Úgy ez aggnak homlokán is~Már felvonta rég~Fehér színü
 5 ANyugal|       kínos vágyim s a reménység~Már nem bántanak.~Mint a lombveszített
 6 Remely |     értem érezett, egy hû kebel,~Már rég pihen, s a néma sír
 7 ABefag |      kebledet.~Te némán állsz, s már hirdetik~Örök halálodat,~
 8 ABefag |         hirdetik~Örök halálodat,~Már zsarnokid szined felett~
 9 ABefag |         habjaid.~Tavasz közelg-e már?~Közelg! Oh ébredj, nagy
10 ABefag |      Emeld hullámidat,~Im a mezõ már zölden áll,~Törd széjjel
11 Alom   |      vérzé homlokom,~Hogy szívem már nem birta kínja terhét:~
12 Elvir  |          mely keblemet gyötörte,~Már nem magamba rejtve hordozom.~
13 Elvir  | éjjelében,~Gondolj reám, ha majd már nem leszek:~Czélom magas
14 Osz    |        légy nekem!~Hervadva húll már a levél a fáról,~  És elszállt
15 EgyUj  |    GYERMEK HALÁLÁRA.~Alig jött s már is elhagyott,~A kit úgy
16 EgyUj  |       azt, mi életünkbe’ szép,~Õ már élvezte itt:~A napnak meleg
17 ATohoz |      nemde hányszor felriasztott~Már a vésznek vad keze!~Színeden
18 AZaszl |       megy~  A pusztult téreken;~Már csak lépése hangzik~  S
19 AZaszl |  Megvédtem; éltem eltelt;~  Most már rátok bízom«.~Igy szól,