Költemény

 1 ANyugal|       üdvözítõm, -~Így imádkozik -~Hogy elmúltak a keservek,~S szívem
 2 ANyugal|           meg engem, szent remete,~Hogy boldog legyek!~A faluból
 3 Alom   |         illatost, olyan virágozót,~Hogy szívem nem birá gyönyörje
 4 Alom   |      tövis-koszoru vérzé homlokom,~Hogy szívem már nem birta kínja
 5 Molnar | molnárlegény~  Szerelmet esküszik,~Hogy õt szüretkor elveszi~  S
 6 Elvir  |         vagy csak gyanítád,~E szív hogy érted annyit szenvedett?!~
 7 Elvir  |         vérzik e kebel!~Megérteni, hogy ifiú koromban,~Hol annyi
 8 Osz    |            elmúlt vigalmaimra int,~Hogy én is hittem egykor emberekben,~  
 9 Osz    |      hittem egykor emberekben,~  S hogy minden eltûnt, gyermek álmakint,~    
10 Maholn |      Higyjétek, jobb volt nékem,~  Hogy jókor elmenék.~Láttátok-é
11 Maholn |   csörgedezve~  A völgy felé siet?~Hogy’ csillog-villog árja,~  
12 OhLenn |          túl nem terjede,~Melynek, hogy éljen, csak egy nap jutott,~
13 AZaszl |             Körûl hõs homlokát.~De hogy leszállt Mohácsnál~  E honnak
14 AZaszl |       kezekkel~  Könyörgé istenét,~Hogy el ne hagyja veszni~  Letiprott
15 AZaszl |       veszni~  Letiprott nemzetét;~Hogy el ne hagyja veszni~  A
16 AZaszl |      veszni~  A szép magyar hazát,~Hogy el ne hagyja veszni~  Nagy
17 AZaszl |           néha~  Az ájtatos tömeg,~Hogy bár e fej megõszült,~  Hogy
18 AZaszl |        Hogy bár e fej megõszült,~  Hogy bár e kéz remeg, -~De egyiránt
19 AZaszl |          rég  sejdít, most érzi:~  Hogy végre menni kell.~S kiket