1833-folde | foldh-magan | magas-tovis | tohoz-zugo
Költemény
1 AMegfag| ott -~Meghaltak kínjai.~ 1833.~ ~
2 Bucsu | lássam népemet virányidon!~1836.~ ~
3 EgyUj | sugarát~S anyjának csókjait.~1840.~ ~
4 Maholn | Mit rejt e szép folyó!~1841.~ ~
5 Tanacs | mennél magasbra nőhetett.~1845.~ ~
6 Vegren | Könnyet, mert szeretett.~1848.~ ~
7 AZaszl | jövõnknek~ Jó kézbe tette le!~1863.~~.oOo.~~~ ~
8 AVarEs | tornyok felett~S a kisded ablakon~Egy nap sugára játszadoz,~
9 EnIsSze| Üdvözleni a szép természetet,~Ábrándaimnak fényes csillagokban~ S
10 Boldog | élet, mért teremtsünk~ Bús ábrándokat.~Éldelj hát és zárd magába~
11 AzElet | Így szóla isten édenébe’~ Ádámhoz - tartsd parancsomat,~Mert
12 AVarEs | Atyám! - a deli ifju szól -~Add szent áldásodat,~Csak õt,
13 AzElet | ágidon,~Milyen gyümölcsöt adsz nekem,~Éltemnek fája, szerelem?~
14 Mohacs | annak végzetét,~Ki a hazáért adta életét!~ Édesen alszik
15 EnIsSze| nem mesél dalom.~Miként az aeol-hárfa viharokban~ Feljajdul a
16 AzElet | elkerûlte,~ S tömötten állnak ágai,~S bár elveszett minden
17 Tanacs | az éghez nyujtja lombos ágait.~Így tégy te ember, kit
18 AVarEs | zöldelõt.~Felnõtt a fa, száz ágakat~Hajtott erõs töve,~S hidd
19 ANyugal| kedvében~Gyermek közeleg,~És az aggot tisztelettel,~Így szólítja
20 Panasz | minden~Virágozik.~De én az ághoz kötve~Csak rab vagyok,~A
21 AVarEs | védi, födele~Nem nyúl ki ágiból:~De a magas tornyok felett~
22 AzElet | szomjazónak~ Enyhülés int le ágidon,~Milyen gyümölcsöt adsz
23 Osz | mely mint az õsz a hársfa ágit,~ Szinesre festi végreményimet;~
24 OhLenn | vész lever,~Mely lombos ágival földön hever,~Melyet, mint
25 Molnar | hangzik az öröm~ A lányka ajakán.~Hisz az ifjú molnárlegény~
26 AZaszl | Száz kar emelkedik~És száz ajakról egy szó - - -~ Mind, mind
27 AZaszl | egy szó - - -~ Mind, mind ajánlkozik:~»Kevés egy élet, egy kar,~
28 AMegfag| egyszer feldobog,~Mosolygnak ajkai;~Csöndes-nyugodva alszik
29 Elvir | énekel,~Te érteni fogod ajkamnak átkát,~Megérteni, mért vérzik
30 Boldog | Lángtelt hölgyedet,~Éldeld ajki édes csókját,~ Bird szerelmedet.~
31 ANyugal| bért.~Hol a lyányka bíbor ajkkal~Szerelemrõl szólt,~S elmerûlve
32 AVarEs | czímerek.~Nyílik a kunyhó ajtaja,~Fehér leányok ott,~Virágtakart
33 AVarEs | szép hajnala~S a kunyhó ajtaján,~Pirúlva, mint az ég, kijõ~
34 AZaszl | Akkor sejdíti néha~ Az ájtatos tömeg,~Hogy bár e fej megõszült,~
35 AVarEs | A szív örömtelen.~S az ajtó nyílik és belép~A grófnak
36 Maholn | elfutott.~Hány s milyen akadályok,~ Sziklák mindenfelõl,~
37 Molnar | szüretkor elveszi~ S hív leszen akkorig.~De ah, hitetlen a legény,~
38 Alom | zöld levél sárgulva húllt alá,~S tövis-koszoru vérzé homlokom,~
39 AVarEs | felett,~Egyképen mintha áldana~Urat s szegényeket.~ * * *~
40 Elvir | meg életembõl,~S talán egy áldás sírhalmom felett;~Ha boldogabb
41 AZaszl | égnek~ Borúl el kárpita,~Áldásként öntve fényét~ A völgy virágira.~
42 AVarEs | deli ifju szól -~Add szent áldásodat,~Csak õt, csak õt szerethetem,~
43 Mohacs | alszik anyja kebelén,~ S áldások õrzik csendes nyughelyén.~
44 ANyugal| tisztelettel,~Így szólítja meg:~»Áldj meg engem, szent remete,~
45 AZaszl | föltekint az éghez:~ »Légy áldva Istenem!~Sok bajnokunk veszett
46 EgyUj | ÚJSZÜLÖTT GYERMEK HALÁLÁRA.~Alig jött s már is elhagyott,~
47 Osz | Tikkasztó élte nyájas alkonya.~ Órája elmult, megnyeré
48 ANapM | vérezél~Magyar! - hazádnak alkonyára.~Az éj ha jön, oly bús a
49 OhLenn | jutott,~Csak egy korányt és alkonyt láthatott.~Lennék bármi -
50 ANyugal| a lombveszített tölgyfa~Állok mostan itt,~És a vész, bármint
51 ABefag | Felvágva kebledet.~Te némán állsz, s már hirdetik~Örök halálodat,~
52 Elvir | mint életemben elhagyatva álltam,~Úgy elhagyottság lesz a
53 Szerenc| szavával~ A nagy természet álmai után,~A csermely felzúg,
54 Osz | hogy minden eltûnt, gyermek álmakint,~ S éltembõl egy maradt:
55 Remely | szív ne vetné messze téli álmát,~ Ne hajtna új virágokat? -
56 Szerenc| Ez a szerencse, melyrõl álmodál;~Azt feldulá egy nyájas
57 Alom | ÁLOM.~Egy álmot álmodék régmúlt napokban,~Csodásan
58 Alom | ÁLOM.~Egy álmot álmodék régmúlt napokban,~
59 AMegfag| dombra, - felsohajt,~S mély álomba merûl.~És ím az árva boldogúl,~
60 Elvir | reménye,~Vigasztalóm, s mi által szenvedék!~Szeretlek! -
61 ASajka | néma tó felett,~Messzünnen által-hallani~Lapátütéseket.~S ime most
62 AVarEs | s egy szép leány~Vezetve általa.~»Atyám! - a deli ifju szól -~
63 ANyugal| gyermeket,~S ez, rózsáit általadva,~Vígan elsiet.~Némán ûl
64 Holdvil| a föld felett:~Szívesen andalgok akkor~A harmattelt réteken,~
65 AMegfag| néma lõn.~Egy árva gyermek andalog,~Szivét bú tölti el;~Hisz
66 Mohacs | vérezett.~Oh ne sirasd meg annak végzetét,~Ki a hazáért adta
67 Elvir | gyanítád,~E szív hogy érted annyit szenvedett?!~Nem tûrhetem
68 EgyUj | A napnak meleg sugarát~S anyjának csókjait.~1840.~ ~
69 AZaszl | a könnyek érte~ Még nem apadtak el.~~ III.~Igy
70 AVarEs | kenyért,~Bármily szegény apám.~E hársat nézd, száz évivel,~
71 AVarEs | köszöntve lép elõ~A deli úrfiu.~Arany kard csördül oldalán,~Dolmánya
72 Mohacs | mondják, szebb kalászt arat.~E földet hõsök vére áztatá,~
73 AVarEs | büszke gróf~Várának termiben,~Arcza komoly, fehér haja,~A szív
74 EnIsSze| busongva dallani,~S nyájas arczáról, jég-hideg szivéről~ Érzékenyen
75 Szornye| mint láva, elterûlve,~ Arczod felett pirosan elfutott.~
76 AKisert| egy rém kóborolva~A szép arczok haván,~ S bármerre fordúl
77 Remely | S ha kedv derûl fel néha arczomon,~Én bús vagyok, mert szívem
78 ABefag | jár a gaz csoport~Szent árjaid felett,~Lábbal tiporva kínodat,~
79 Szornye| Ha szélvész átkarolta árjait,~S a sziklafalra csap hullámzatával,~
80 AVarEs | tornyokon;~S mélyen kerítik árkai~Sok százados falát,~Hová
81 OhLenn | melynek látköre~Egy fának árnyán túl nem terjede,~Melynek,
82 Tanacs | így lehet:~Miként nagyobb árnyékot vet földjére~ A tölgy,
83 Bedgell| melyet hiú utód~A sírkövekre ás.~A hõs és a pásztorfiu~Nem
84 Szornye| reád, ha szenvedélyek~ Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,~
85 Szornye| részegûlve~ Merész karom erõsen átfogott,~S a szenvedély, mint láva,
86 OhLenn | Fenn, míg a hosszu pályán átfutott,~S a tiszta éggel egygyé
87 Vegren | VÉGRENDELET.~Ha majdan átfutottam~Göröngyös útamat,~S hova
88 Szornye| Míg végre könnyü leplén áthaladva,~ Mint hab kiárad a fehér
89 Elvir | kinosan érezék,~Mi szívem átka volt, szivem reménye,~Vigasztalóm,
90 Szornye| erõs karával~ Ha szélvész átkarolta árjait,~S a sziklafalra
91 Elvir | Te érteni fogod ajkamnak átkát,~Megérteni, mért vérzik
92 ATohoz | széttöré!~Boldog tó, a vész ha átment,~Nem zavarja színedet!~Boldog
93 OhLenn | ha majd a földön rontva átröpűlt,~Véghetlen tengeren elcsöndesűlt.~
94 Panasz | Szállonghatok’.~S a szellõ átsuhanva~A rét felett,~Magával visz
95 AVarEs | szép leány~Vezetve általa.~»Atyám! - a deli ifju szól -~Add
96 Mohacs | földet hõsök vére áztatá,~Azért küld Isten ily áldást reá;~
97 AMegfag| szomorú!~Mióta eltemettek itt,~Azóta bús fiad.~Nincs a faluban
98 Mohacs | arat.~E földet hõsök vére áztatá,~Azért küld Isten ily áldást
99 Dalnok | aggnak õsz haját,~Még fris babér az ifju~Redõtlen homlokát.~»
100 Dalnok | ezüstöt hint.~A dalnok fris babérja~Fenn úszik tükörén:~Az aggnak
101 AZaszl | Gyõzelmes bajnokát,~Sokszor babérral fûzé~ Körûl hõs homlokát.~
102 Osz | Öröm helyett a fonnyadó babért.~1839.~ ~
103 Osz | hajnal csillaga:~Úgy önti báját a költõ dalára~ Tikkasztó
104 AzElet | csattogva szól~Elmúlt tavasznak bájiról.~»Ne nyulj a fához; szép
105 Alom | Így szólt az angyal, bájjal rám tekintve.~S míg ott
106 Bucsu | keserved melybe öltözött;~Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod
107 AZaszl | nem felejti~ Gyõzelmes bajnokát,~Sokszor babérral fûzé~
108 AZaszl | Légy áldva Istenem!~Sok bajnokunk veszett el,~ De Árpád népe
109 AKisert| kertben áll a rózsa~Pirúlva bájolón,~Nincs párja szép nemében~
110 Alom | régmúlt napokban,~Csodásan bájost s mélyen kínosat.~Magam
111 Szornye| kitör s szilárd dühében~ A bájvirányon széjjeláradoz:~Ekkép remegsz
112 Szornye| fölveré;~Bár térdre húll a nép bámúlatában,~ Gyönyörrel néz a szép
113 AMult | A MULT.~Ne bámuld azt, ha sokszor,~Bár boldoggá
114 EnIsSze| égő kínnal lelkemet;~Mért bámulod, ha nem vidám az ének~
115 AZaszl | Terhétõl karja reszket;~ Bámulva áll a nép.~»Im kincsem!
116 EnIsSze| sohajt a tévedő;~Ha régi bánat kínozá szivünket~ Nem könnyeket
117 AVarEs | körûl,~S a gróf s a jobbágy bánata~Egy könyüvé vegyûl.~Rög
118 Bucsu | hegyek!~Gyermek-reményim a bánatim tanyája,~Isten veled, én
119 Bucsu | S oh én szeretlek néma bánatodban,~Hazám, szeretlek könyeid
120 Elvir | hordozám-e eddig~Hallgatva súlyos bánatterhemet?~Vagy hallál egy panaszt?
121 Remely | világon, hol szeretni kell.~Ki bánja ezt? õk sorsomat irígylik~
122 Szornye| lelkedet; ha veszni kell,~Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,~
123 ANyugal| vágyim s a reménység~Már nem bántanak.~Mint a lombveszített tölgyfa~
124 AZaszl | Kik terhes életemnek~ Baráti voltatok.~E hosszu földi
125 Maholn | szívemet...~Ne sírjatok, barátim,~ Füves hantom felett.~
126 Vegren | És sírjatok egy könnyet~Barátotok felett:~Dalt érdemelt, mert
127 Bucsu | áll! magasbra nõnek~Az új barázdán s régi hõsökön~Kalászai,
128 Boldog | s való vala.~Nemde édes, bárha fonnyad,~ Rózsád illata,~
129 AKisert| A szép arczok haván,~ S bármerre fordúl ellene,~ Ott áll
130 OhLenn | alkonyt láthatott.~Lennék bármi - felhő vagy fergeteg,~Féreg
131 AVarEs | gróftul nem koldult kenyért,~Bármily szegény apám.~E hársat nézd,
132 ANyugal| Állok mostan itt,~És a vész, bármint dühöngjön,~Fel nem háborít«.~
133 Bucsu | BUCSÚ.~Isten veled, hazám, bátrak hazája,~Isten veled, te
134 AZaszl | s megnyugodva~ Csukódik bé szeme;~Hisz zálogát jövõnknek~
135 ABefag | A BEFAGYOTT VISZTULÁHOZ.~Eljött a tél
136 ABefag | Eljött a tél s rossz napjaid,~Befagytál, szép folyó!~Jégláncz szorítja
137 AMegfag| kedves jó anyám!~Szivem beh szomorú!~Mióta eltemettek
138 ANyugal| tekintete.~Mint mikor, ha béke lészen~Hosszu harcz után,~
139 ANyugal| színü lobogóját~A szent békeség.~A keserv vezette egykor~
140 AVarEs | örömtelen.~S az ajtó nyílik és belép~A grófnak egy fia,~Egy földmives
141 Maholn | látszott,~ Mily küzködés belõl.~Im képe életemnek:~ Felszíne
142 Bucsu | Nem nyúlnak oly magasra bérczeid,~S tán szebbek a Provence
143 AZaszl | remete.~Nyugodtan, mint e bérczek,~ Tisztán, miként ege,~
144 Boldog | szép s mosolygó~ Völgyen s bérczeken,~Száz gyönyört találsz,
145 AVarEs | vár magányosan~A puszta bérczfokon,~Kõczímer a kapuk felett,~
146 Bucsu | veled!~Rég eltûnt ismert bérczid kék határa,~S tovább siet
147 Osz | Mit ér a dal nekem a zöld berekben,~ Ha csak elmúlt vigalmaimra
148 Bucsu | szivünk szorul,~S egy köny beszél hazánk nagyságirul.~S egy
149 Bedgell| De a keserv a kõ felett~Beszélõbb felirás,~Mint szó, melyet
150 Remely | Fájdalmakat, melyekrõl nem beszéltem,~ Bút, bánatot, mit õk
151 ANyugal| küzdelmi bért.~Hol a lyányka bíbor ajkkal~Szerelemrõl szólt,~
152 Szornye| S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;~ Ha tenger kél, mert szélvész
153 EnIsSze| fényes csillagokban~ S bimbók között keresni képeket.~
154 Alom | virágozót,~Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:~Szerelmet
155 Boldog | Éldeld ajki édes csókját,~ Bird szerelmedet.~S ha e nyájas
156 Alom | homlokom,~Hogy szívem már nem birta kínja terhét:~Szerelmet
157 Boldog | Mért kesergnél? Az, mit birtál,~ Szép s való vala.~Nemde
158 Bucsu | hazának~S a nemzet híven õrzi birtokát;~Császárról szól a franczia
159 Boldog | Szíved mit kiván?~Birtad - birtuk s boldogíta,~ Mért kesergenénk?~
160 Szerenc| föld felé hajolnak,~ Nem birva többé édes terhöket;~A csermely
161 AZaszl | eltelt;~ Most már rátok bízom«.~Igy szól, s megy kunyhajába~
162 AZaszl | szebb napokban~ Királyom bízta rám, -~Közötte száz veszélynek~
163 Szerenc| dér - és elhervadva áll.~Biztos csak egy: sorsodnak változása,~
164 Remely | ismer szenvedõ kebelre,~ Mi biztosan a szív, mely szenvedett!~
165 AZaszl | hordani,~De mindnyájunkra bízzad~ S meg fogjuk tartani«.~
166 AZaszl | újra ön-hazánk lesz,~ Mi börtönünk vala.~De hol van, a ki tartsa~
167 Remely | És száz virágtól vídám a bokor.~S e szív, mely hajdan elragadva
168 AKisert| párja szép nemében~A lombos bokrokon.~ Nincsen delibb a föld
169 Elvir | áldás sírhalmom felett;~Ha boldogabb utódok majd kivítták,~Miért
170 AVarEs | ott állnak õk~Hallgatva boldogan,~Eltûnt a vár s a kunyhó
171 AMult | bámuld azt, ha sokszor,~Bár boldoggá tevéd,~Bús hangok töltik
172 Boldog | kiván?~Birtad - birtuk s boldogíta,~ Mért kesergenénk?~A jövőt
173 Boldog | BOLDOGSÁG.~Boldog az, ki e világon~
174 AMegfag| álomba merûl.~És ím az árva boldogúl,~Jól érzi most magát:~Elmúltak
175 Bucsu | elmegyek;~Ha visszatérek, boldogulva, hon,~Hadd lássam népemet
176 Bucsu | gyermeked~Ha visszatérek, boldogúlva, hon,~Hadd lássam népemet
177 AZaszl | szellõ a redõket~ Ki fogja bontani.~És újra kardot fognak~
178 ATokaji| Régi lángod, régi fényed~Boraidban most is ég.~Képed ez, te
179 Szerenc| õsz elsõ ködével~ Homályt borít a színes táj felett,~S téli
180 Osz | üdvözölve õsz, te föld halála,~ Borult egeddel üdvözöllek én,~E
181 ANapM | világán, -~Mikor e honra éj borúlt~Félhold mosolygott pusztulásán.~
182 AMegfag| könnyei~Elállnak arczain;~Borzadva néz körûl, de itt~A holtak
183 AKisert| Elillatozta életét.~De boszút áll halottan~Mosolygó gyilkosán,~
184 Bucsu | BUCSÚ.~Isten veled, hazám, bátrak
185 Bucsu | romlatlan gyermeke leszen;~Buda-, Mohács-, Nándornál elfutó,~
186 AZaszl | fényes lakában~ A félhold ûl Budán,~S új zsarnokok jöhetnek~
187 AZaszl | megtisztul a töröktõl~ Budának szent fala~És újra ön-hazánk
188 ANapM | az ég határa, -~Mohács- s Budánál vérezél~Magyar! - hazádnak
189 Bucsu | nagyságirul.~S egy köny Budáról, mely magas tetõjén~Sötéten
190 Osz | tûn el az öröm, csak múlt bujáról~ Meg nem feledkezik a szív
191 OhLenn | kék egen~Merengve száll bújával csendesen,~Keblét kitárja,
192 EnIsSze| kedvesem szeméről~ Enyelgve és busongva dallani,~S nyájas arczáról,
193 AVarEs | Nevem felett; leányomat~Mért csábitá el õ?«~,Itt függnek õsim
194 Remely | hivebben nem lehet;~S én is csalódtam, s néma bánatomban~ Én
195 Molnar | nyárban esti éneked,~ Te árva csalogány!~De szebben hangzik az öröm~
196 Szornye| árjait,~S a sziklafalra csap hullámzatával,~ S fehér
197 Bucsu | nemzet híven õrzi birtokát;~Császárról szól a franczia fiának,~
198 AZaszl | Mohácsnak~ Megszûnt a nagy csata,~Tört vértek s fegyverek
199 Bucsu | falát,~Kövén meglátni a csaták nyomát.~S még áll Mohács,
200 Bedgell| tudja azt, miért?~A mult csatákért könnyezik,~Vagy tán a kedvesért?~
201 AZaszl | népe nem.~A nép, mely ily csatát veszt,~ Mely halni így
202 AZaszl | csillaga~S nem volt miért csatázzon~ A bátor dalia:~E völgy
203 AzElet | levél között,~Hol fülmile csattogva szól~Elmúlt tavasznak bájiról.~»
204 AVarEs | hársat nézd, száz évivel,~Csekély lakom elõtt,~Nemzetségfának
205 ANyugal| NYUGALOM.~A keresztnél méla csendben~Ûl a remete,~A homályos
206 OhLenn | egen~Merengve száll bújával csendesen,~Keblét kitárja, száraz
207 Maholn | csillog-villog árja,~ Mi vígan cseng zaja,~S felette hány szivárvány~
208 ANyugal| Gondol vissza - s egy nehéz csepp~Húll rózsáira.~1834.~~
209 ATohoz | holdvilágnak~Képe úszik s csillagok; -~S hányszor verték partjaidat~
210 EnIsSze| természetet,~Ábrándaimnak fényes csillagokban~ S bimbók között keresni
211 KlariD | változott,~Nincs új virág, új csillagot~ Sehol nem lát szemem.~
212 AVarEs | gyöngyözött,~S reszketve csillog drágakõ~A nyuszt-kalpag
213 Maholn | A völgy felé siet?~Hogy’ csillog-villog árja,~ Mi vígan cseng zaja,~
214 Maholn | mindenfelõl,~S mig fenn csillogni látszott,~ Mily küzködés
215 AzElet | feltekintek, napvilágot,~ Csillogva a levél között,~Hol fülmile
216 ANyugal| szépeket?~A szomszédok is csodálják~Kicsi kertemet«.~Az agg
217 Alom | álmodék régmúlt napokban,~Csodásan bájost s mélyen kínosat.~
218 AMegfag| feldobog,~Mosolygnak ajkai;~Csöndes-nyugodva alszik ott -~Meghaltak kínjai.~
219 AVarEs | A deli úrfiu.~Arany kard csördül oldalán,~Dolmánya gyöngyözött,~
220 Maholn | olvadt hóvizet,~Mely vígan csörgedezve~ A völgy felé siet?~Hogy’
221 AVarEs | elrepûl,~Elszáradt lomb csörögve száll~A kis kunyhó körûl.~
222 EgyUj | meleg sugarát~S anyjának csókjait.~1840.~ ~
223 Boldog | hölgyedet,~Éldeld ajki édes csókját,~ Bird szerelmedet.~S ha
224 AMegfag| faluban senki most,~Ki néki csókot ad;~Nincs senki, a ki mondaná:~
225 ABefag | sírtakaró.~S kevélyen jár a gaz csoport~Szent árjaid felett,~Lábbal
226 AZaszl | Õ látja, s megnyugodva~ Csukódik bé szeme;~Hisz zálogát jövõnknek~
227 Tanacs | Magasabbak küzdelmed czéljai.~Áldást a szív csak így
228 Elvir | ha majd már nem leszek:~Czélom magas vala, bár el nem értem,~
229 AVarEs | tudod, nem szenvedek~Õsimnek czímerin.’~»Mocskot nem szenvedek
230 Szornye| Ekkép emelkedik melled dagadva,~ Szélvész-hatalmú érzeményivel,~
231 KlariD | KLÁRI DALA.~Miért dobog, miért feszűl,~
232 Osz | Úgy önti báját a költõ dalára~ Tikkasztó élte nyájas
233 EnIsSze| szeméről~ Enyelgve és busongva dallani,~S nyájas arczáról, jég-hideg
234 EnIsSze| Én is szeretném nyájasabb dalokban~ Üdvözleni a szép természetet,~
235 Bucsu | S tán szebbek a Provence daltelt mezõi,~Mint zöld kalászt
236 AVarEs | Zöld a kerítés, kis falát~A dél sugáritól~Egy hársfa védi,
237 Szerenc| mezõn végig futott,~Egy délen át a nap-meleg hatalma~
238 AKisert| lombos bokrokon.~ Nincsen delibb a föld körén,~ Tavasznak
239 Szerenc| nap hatalma,~ Emezt egy dér - és elhervadva áll.~Biztos
240 Remely | mosolygnak,~ S ha kedv derûl fel néha arczomon,~Én bús
241 EnIsSze| szeretném lángoló szavakkal~ Dicsérni ősz Tokajnak tűzborát,~Szabály
242 Dalnok | annyi harczban gyõzött,~Dicsetlen sírt talál.~A nép könnyen
243 Elvir | vala, bár el nem értem,~S dicsõ vagy névtelen - szerettelek!~
244 Elvir | érzetökben:~Tán megneveznek a dicsõk között.~Vagy ha felejtés
245 Elvir | között.~Vagy ha felejtés díja életemnek,~E gyermekábránd
246 AVarEs | Egy érzeménynek lángiban~Dobognak a szivek.~ * * *~
247 AVarEs | Arany kard csördül oldalán,~Dolmánya gyöngyözött,~S reszketve
248 AMegfag| Lankadva visszadûl~A kedves dombra, - felsohajt,~S mély álomba
249 AVarEs | gyöngyözött,~S reszketve csillog drágakõ~A nyuszt-kalpag fölött.~
250 Szornye| tetõjén láng kitör s szilárd dühében~ A bájvirányon széjjeláradoz:~
251 ATohoz | felé; -~S hány hajós látott dühödben,~Mely sajkáját széttöré!~
252 ANyugal| itt,~És a vész, bármint dühöngjön,~Fel nem háborít«.~Mély
253 OhLenn | olvadott.~Vagy lennék vész, dühöngő fergeteg,~Mely égen barna
254 AZaszl | Az ezerek közül;~Romján a dúlt hazának~ Csak õ tekint
255 Bucsu | veszhet el, mig az ezüst Dunának~Nagy tûkörén egy honfiszem
256 ABefag | közelg-e már?~Közelg! Oh ébredj, nagy folyó!~Emeld hullámidat,~
257 AZaszl | sóhajt~ A gyászmezõ felett.~Ébren csak egy vitéz még~ Az
258 EnIsSze| S öröm helyett csak bút ébreszthetett?~Mig gyáva kor borúl hazám
259 AzElet | nyugalmadat -~Így szóla isten édenébe’~ Ádámhoz - tartsd parancsomat,~
260 AKisert| körén,~ Tavasznak nincs édesb tömény.~S a lyány jön a
261 Mohacs | a hazáért adta életét!~ Édesen alszik anyja kebelén,~
262 AZaszl | bérczek,~ Tisztán, miként ege,~S magányban, mint a csermely,~
263 Osz | te föld halála,~ Borult egeddel üdvözöllek én,~E szívhez
264 OhLenn | lennék felhő, mely a kék egen~Merengve száll bújával csendesen,~
265 OhLenn | dühöngő fergeteg,~Mely égen barna felhőt kergetek,~Melynek
266 OhLenn | pályán átfutott,~S a tiszta éggel egygyé olvadott.~Vagy lennék
267 AZaszl | Nyugalmát védené.~Felette tiszta égnek~ Borúl el kárpita,~Áldásként
268 Bucsu | szeretlek könyeid között,~Égõn szeretlek özvegy-fátyolodban,~
269 ANapM | után,~S ragyogva új nap kél egünkön; -~Leszállt a hold, s mért
270 AzElet | kert s virágai;~Az õsz ez egyet elkerûlte,~ S tömötten
271 OhLenn | átfutott,~S a tiszta éggel egygyé olvadott.~Vagy lennék vész,
272 AZaszl | Hogy bár e kéz remeg, -~De egyiránt még ifjan~ Hevül ez agg
273 AVarEs | ég~A vár s kunyhó felett,~Egyképen mintha áldana~Urat s szegényeket.~ * * *~
274 AzElet | valónak~ Találom én is egykoron;~Ha majd a régen szomjazónak~
275 AKisert| És ím a hölgy s a rózsa~Egymással mennek el,~Ez illatot lehelve,~
276 Molnar | nedvét.~S bár holdvilág éjfél felé~ S a liliom halovány,~
277 AMegfag| kinn a temetõn?~Az óra már éjfélt ütött,~A föld már néma lõn.~
278 EnIsSze| várna tőle nyájas éneket?~Ha éji vész borítja látkörünket,~
279 Elvir | Te ne felejts el sírom éjjelében,~Gondolj reám, ha majd már
280 ASajka | csend uralkodik~Megint az éjtszakán,~Elérte partját s ott pihen~
281 KlariD | Miért zajog, miért örűl~ Ma ekként kebelem?~Hisz’ a világ nem
282 AVarEs | õt szerethetem,~Csak érte él fiad.«~,Csak õt, csak érte?’ -
283 AMegfag| A gyermek fázik, könnyei~Elállnak arczain;~Borzadva néz körûl,
284 Remely | néma bánatomban~ Én is elátkozám az életet.~S egy szív ha
285 AZaszl | fogjuk tartani«.~S a melyet elbocsáta,~ Száz kéz ragadja meg~
286 Szerenc| a tél hófátyolával~ Rég elborítá messze téreit,~A csermely
287 OhLenn | átröpűlt,~Véghetlen tengeren elcsöndesűlt.~Vagy lennék tölgy, a mely’
288 Boldog | karokkal~ Lángtelt hölgyedet,~Éldeld ajki édes csókját,~ Bird
289 Elvir | Csak a keserv gyönyörjét éldelém!~Megérteni e szívet bánatában,~
290 Boldog | teremtsünk~ Bús ábrándokat.~Éldelj hát és zárd magába~ Gyenge
291 Szerenc| Vész, ha pihensz, ha éldelsz, veszteség;~Minden tavasznak
292 Mohacs | MOHÁCS.~Eldõdeink siralmas harczhelyén,~Zöldebb
293 AVarEs | hamva, büszke úr,~A por eldõdidön«.~A jobbágy szólt s büszkén
294 Bucsu | immár a magyar!~S az õsök elenyészett nyomdokára~Az esti szellõ
295 ASajka | uralkodik~Megint az éjtszakán,~Elérte partját s ott pihen~A hosszu
296 Elvir | gyermekábránd ha nem létesûl,~S mint életemben elhagyatva álltam,~Úgy elhagyottság
297 Elvir | csak egy név maradt meg életembõl,~S talán egy áldás sírhalmom
298 AZaszl | jég-lepel felett:~Úgy hosszu életének~ Nehéz keservibül~Csak
299 EgyUj | jobb talán.~Hisz azt, mi életünkbe’ szép,~Õ már élvezte itt:~
300 Maholn | Maholnap sír takarja~ Elfáradt szívemet...~Ne sírjatok,
301 ATohoz | színedet!~Boldog szív, mely elfelejti,~A mit egykor szenvedett!~
302 Bucsu | Buda-, Mohács-, Nándornál elfutó,~Tán honom könnye vagy te,
303 KlariD | bánatát.~De jaj nekem, ha elhagyál!~Mint ha a nap nyugodni
304 Elvir | életemben elhagyatva álltam,~Úgy elhagyottság lesz a sír körül:~Te ne
305 Molnar | ah, hitetlen a legény,~ Elhagyta kedvesét,~Eljött szüret
306 Szerenc| hatalma~ A téli tájon gyõzve elhatott.~S im újra felriad ezer
307 Szerenc| hatalma,~ Emezt egy dér - és elhervadva áll.~Biztos csak egy: sorsodnak
308 Remely | Szólsz sóhajtva, s én elhiszem neked;~Mi könnyen ismer
309 AKisert| Búsan lehajtja szép fejét,~ Elillatozta életét.~De boszút áll halottan~
310 OhLenn | nem terjede,~Melynek, hogy éljen, csak egy nap jutott,~Csak
311 Szerenc| veszteség;~Minden tavasznak eljõ hervadása,~ És a nyugalmat
312 KlariD | Sehol nem lát szemem.~Te eljövél, és szívemet,~Mint nap ha
313 AzElet | virágai;~Az õsz ez egyet elkerûlte,~ S tömötten állnak ágai,~
314 AZaszl | dalia nevét~Jól ismeré az ellen,~ S hatalmas fegyverét.~
315 AKisert| haván,~ S bármerre fordúl ellene,~ Ott áll piros kisértete.~
316 AZaszl | fognak eltiporni~ Gyõzelmes ellenink.~A hosszu éj után a~ Napnak
317 Bucsu | Isten veled, én messze elmegyek;~Ha visszatérek, boldogulva,
318 Maholn | volt nékem,~ Hogy jókor elmenék.~Láttátok-é tavaszkor~
319 Dalnok | szirtre vetve,~Törötten elmerûl. -~Megszûnt a vész, nyugodtan~
320 Elvir | megindúl szózatomnál,~Titkon elmondani én értelek!~Oh, hadd remélnem!
321 AZaszl | míg e zászló meglesz~ S élnek emlékeink,~Nem fognak eltiporni~
322 AZaszl | a sírból~ S még egyszer élni fog«.~Így szól, és most
323 AVarEs | S büszkén köszöntve lép elõ~A deli úrfiu.~Arany kard
324 Bucsu | falát,~Hellásznak kincse egy elomló rom:~Tiéd, hazám, egy szentelt
325 ANyugal| korára õ,~Mint egy védfal áll elõtte~Az elmult idõ.~»Hála néked
326 OhLenn | mindent széttép, mindent elragad;~S ha majd a földön rontva
327 Panasz | élet~Oly szép vala?!~Kit elragadt tövérõl~A végezet,~A földön
328 AKisert| lásson a világ.«~ A lomb elrejti kelyhedet,~ Virúlj te itt
329 AVarEs | hársak zöldje hull,~A fecske elrepûl,~Elszáradt lomb csörögve
330 Szerenc| jégszelével,~ Egyszerre elront annyi életet.~Sárgán lehúll
331 ANyugal| rózsáit általadva,~Vígan elsiet.~Némán ûl az agg sokáig,~
332 Tanacs | szükség vas karjai;~Bár innen élsz, ez nem elég körödnek,~
333 Panasz | száraz~Falevelet.~,Mért kelle elszakadnom -~Szól bús szava -~A törzsrõl,
334 Osz | már a levél a fáról,~ És elszállt a virágok illata:~Igy tûn
335 Maholn | ha nyár lesz~ S a víz elszáradott,~S nézzétek csak az útat,~
336 AVarEs | hull,~A fecske elrepûl,~Elszáradt lomb csörögve száll~A kis
337 AZaszl | újra kardot fognak~ Az elszokott kezek,~Melyek lánczot viselve~
338 AzElet | tartsd parancsomat,~Mert élted fája ez, s tövén~Tied csak
339 AZaszl | karom,~Megvédtem; éltem eltelt;~ Most már rátok bízom«.~
340 Osz | gyermek álmakint,~ S éltembõl egy maradt: a fájdalom,~
341 Osz | És pusztán hagyta ifju éltemet.~ Lehúll a lomb, ha oly
342 AMegfag| Szivem beh szomorú!~Mióta eltemettek itt,~Azóta bús fiad.~Nincs
343 Holdvil| S a sötét éj fátyolával,~Elterûl a föld felett:~Szívesen
344 Szornye| a szenvedély, mint láva, elterûlve,~ Arczod felett pirosan
345 AZaszl | élnek emlékeink,~Nem fognak eltiporni~ Gyõzelmes ellenink.~A
346 EnIsSze| némán tűrve érezének,~ Eltölti égő kínnal lelkemet;~Mért
347 KlariD | üdv a lét, a szerelem~ Elűzte bánatát.~De jaj nekem, ha
348 ATokaji| ez, te árva nemzet,~Mely elvesztéd fényedet;~Oh, de mondd,
349 AMult | jelen soha:~Az is fáj, a mit elvett,~Az is, mit meghagya.~1842.~ ~
350 Osz | végreményimet;~Miért irígyled? Elvevé virágit,~ És pusztán hagyta
351 EgyUj | mi életünkbe’ szép,~Õ már élvezte itt:~A napnak meleg sugarát~
352 Szerenc| marad, csak õszi hervadás.~Elvíra! lám, ez keblünk nyúgodalma,~
353 Elvir | ELVÍRÁHOZ.~~Szeretlek! - oh vagy mért
354 ANyugal| Õ is boldog volt.~Régen elvirúlt tavasznak~Szebb virágira~
355 Szerenc| jéglepelt egy napnak olvadása~ Elvonta, szinlett nyúgalom helyett~
356 Osz | Hogy én is hittem egykor emberekben,~ S hogy minden eltûnt,
357 ABefag | Oh ébredj, nagy folyó!~Emeld hullámidat,~Im a mezõ már
358 AZaszl | A feszület elõtt,~Éghez emelt kezekkel~ Könyörgé istenét,~
359 Szerenc| egy nyájas nap hatalma,~ Emezt egy dér - és elhervadva
360 Molnar | jó barát,~Elmúlt idõket emleget,~ Ha új virágot ád.~És
361 AZaszl | keservibül~Csak itt-ott még egy emlék,~ Mely néha felmerül.~De
362 AZaszl | zászló meglesz~ S élnek emlékeink,~Nem fognak eltiporni~
363 Bucsu | tetõjén~Sötéten áll, egy bús emlékezet,~Nagy sírköve hazámnak temetõjén,~
364 EnIsSze| hazám fölébe,~ Én szebb emlékivel nem gúnyolom;~Mig égő könny
365 Vegren | Eszméim győzedelme~Legyen emlékjelem.~S ha majd kijőtök néha~
366 AVarEs | Hazáért vérezõk,~S mert nem említed tettöket,~Tán nem vitézek
367 Dalnok | királyait,~Csak a ki jutalmazza,~Említi tetteit«.~,Isten veled,
368 EnIsSze| bámulod, ha nem vidám az ének~ S öröm helyett csak bút
369 AZaszl | zúgó csermely~ S madárkák éneke.~Itt élt régmúlt napokban~
370 Molnar | völgyében.~S szép nyárban esti éneked,~ Te árva csalogány!~De
371 Szerenc| görcsös ágon,~ S mely rajta énekelt, a víg madár~Rég hallgat,
372 Dalnok | oh kedvesem:~Szerettem, énekeltem,~És ez elég nekem’.~S a
373 Dalnok | Ifjadnak halni kell.~Ha majdan énekemnek~Ismétled hangjait,~Gondolj
374 EnIsSze| Ki várna tőle nyájas éneket?~Ha éji vész borítja látkörünket,~
375 AMult | hangok töltik ismét~Költõdnek énekét.~A múltat el nem törli~Boldog
376 EnIsSze| érczkara;~Fajom keserve hangzik énekimből,~ Dalom nehéz koromnak
377 ASajka | tajtéka közt~A holdvilág enyelg.~S egyszerre csend uralkodik~
378 EnIsSze| szeretnék kedvesem szeméről~ Enyelgve és busongva dallani,~S nyájas
379 AzElet | Gyönyör között és bánatomban~ Enyhet találék hûsiben,~S mint
380 AzElet | majd a régen szomjazónak~ Enyhülés int le ágidon,~Milyen gyümölcsöt
381 ABefag | zsarnokid szined felett~Építik házukat.~De éjtszaka, ha
382 ANyugal| A faluból jöttem hozzád,~Eprekért megyek.~Im rózsákat hoztam
383 EnIsSze| Komoly valónak súlyos érczkara;~Fajom keserve hangzik énekimből,~
384 Vegren | könnyet~Barátotok felett:~Dalt érdemelt, mert költõ,~Könnyet, mert
385 AVarEs | lehet!~Ah, régen vár az ifiú~Erdõ sötétiben,~Siet, siet a
386 ANyugal| Ûl a remete,~A homályos erdõségen~Függ tekintete.~Mint mikor,
387 Tanacs | De felfelé hajt minden erejével,~ S az éghez nyujtja lombos
388 Vegren | útamat,~S hova fáradtan érek,~A sír nyugalmat ad:~Márvány
389 Elvir | mondanám ki,~Mit évekig kinosan érezék,~Mi szívem átka volt, szivem
390 EnIsSze| jajszava.~Mit ezrek némán tűrve érezének,~ Eltölti égő kínnal lelkemet;~
391 Remely | szívemet megérté,~ Mely értem érezett, egy hû kebel,~Már rég pihen,
392 Elvir | rejtve hordozom.~Ha bár érezve nem, megértve hangzik,~Nem
393 Bucsu | s régi hõsökön~Kalászai, erõt ad a mezõnek,~Bár rég lefolyt,
394 Elvir | csak gyanítád,~E szív hogy érted annyit szenvedett?!~Nem
395 Elvir | szózatomnál,~Titkon elmondani én értelek!~Oh, hadd remélnem! És ha
396 Remely | Bút, bánatot, mit õk nem értenek.~Mert, lám, szerettem én
397 Remely | szív, mely hajdan elragadva érze,~ Mely forrt, feszûlt gyönyör
398 ATokaji| tudod, mi voltál,~Híven érzed, a mit rég:~Régi lángod,
399 EnIsSze| arczáról, jég-hideg szivéről~ Érzékenyen sok szépet mondani.~Én is
400 Remely | Mely forrt, feszûlt gyönyör érzelminél,~E szív ne vetné messze
401 EnIsSze| kínjait;~Kit nem hevít korának érzeménye,~ Szakítsa ketté lantja
402 Szornye| dagadva,~ Szélvész-hatalmú érzeményivel,~Míg végre könnyü leplén
403 AVarEs | gyémánt s czímerek,~Egy érzeménynek lángiban~Dobognak a szivek.~ * * *~
404 ANyugal| Fájdalom és öröm nélkül~Hallgat érzete.~A kunyhóhoz víg kedvében~
405 Alom | míg ott ülék gyönyörnek érzetében,~Hervadni kezdtek a nyiló
406 Elvir | S ha visszanéznek hálás érzetökben:~Tán megneveznek a dicsõk
407 Molnar | molnárlegény~ Szerelmet esküszik,~Hogy õt szüretkor elveszi~
408 AVarEs | Gondol még õsire.~Ha ott ül estve s a mezõ~Kaszálva illatoz,~
409 Vegren | helyébe,~Ha fenmarad nevem,~Eszméim győzedelme~Legyen emlékjelem.~
410 AZaszl | agg, hosszú napokban~ Sok évek folytak el;~Haja galamb-fehér
411 AZaszl | Mohácsnál hordozám.~S sok évig a kunyhóban~ Õriztem kincsemet.~
412 AVarEs | apám.~E hársat nézd, száz évivel,~Csekély lakom elõtt,~Nemzetségfának
413 Bedgell| A kõ mohos, faragtalan~S ezekre nem felel.~De a keserv a
414 AZaszl | csak egy vitéz még~ Az ezerek közül;~Romján a dúlt hazának~
415 Bucsu | S nem veszhet el, mig az ezüst Dunának~Nagy tûkörén egy
416 AVarEs | Õsöm a zöldelõt.~Felnõtt a fa, száz ágakat~Hajtott erõs
417 AzElet | tavasznak bájiról.~»Ne nyulj a fához; szép gyümölcse,~ De elveszi
418 AVarEs | harczmezõn pihennek õk;~E faj hõsök neme’.~Szól a jobbágy: »
419 AMult | Boldog jelen soha:~Az is fáj, a mit elvett,~Az is, mit
420 Remely | gyanít a zajgó néptömeg,~Fájdalmakat, melyekrõl nem beszéltem,~
421 AVarEs | rögre húll, temetve ott~Két fájó szív pihen,~A gróf és a
422 EnIsSze| valónak súlyos érczkara;~Fajom keserve hangzik énekimből,~
423 AMegfag| irtóztató,~Csak szél sohajt a fákon át,~Sziszegve hull a hó.~
424 AZaszl | töröktõl~ Budának szent fala~És újra ön-hazánk lesz,~
425 ANyugal| zászlókat tüzünk ki~A várak falán:~Úgy ez aggnak homlokán
426 AZaszl | ég felé,~Miként ha nagy falával~ Nyugalmát védené.~Felette
427 Panasz | Magával visz egy száraz~Falevelet.~,Mért kelle elszakadnom -~
428 AMegfag| Azóta bús fiad.~Nincs a faluban senki most,~Ki néki csókot
429 ANyugal| remete,~Hogy boldog legyek!~A faluból jöttem hozzád,~Eprekért
430 AZaszl | néha felmerül.~De ha távol falukból~ A nép hozzája jött~S az
431 AzElet | elveszett minden remény,~E fán még zöldet látok én~S a
432 OhLenn | féreg, melynek látköre~Egy fának árnyán túl nem terjede,~
433 Vegren | Göröngyös útamat,~S hova fáradtan érek,~A sír nyugalmat ad:~
434 Bedgell| temettek el?~A kõ mohos, faragtalan~S ezekre nem felel.~De a
435 Osz | Hervadva húll már a levél a fáról,~ És elszállt a virágok
436 AzElet | Ismertem én ifjú koromban~ Egy fát, éltemnek kertiben,~Gyönyör
437 Holdvil| fényes képzelet,~S a sötét éj fátyolával,~Elterûl a föld felett:~
438 AMegfag| Üvöltve felsivít.~A gyermek fázik, könnyei~Elállnak arczain;~
439 Bedgell| Bedgellert völgyiben,~Alatta tört fegyver között~Egy welsz vitéz pihen.~
440 AZaszl | homlokáról,~ Széttörve fegyvere,~Egész csak még a zászló, -~
441 AZaszl | nagy csata,~Tört vértek s fegyverek közt~ Fekszik sok dalia.~
442 AZaszl | sebekkel,~ Szenny nélkül fegyverén.~S õ föltekint az éghez:~ »
443 AZaszl | ismeré az ellen,~ S hatalmas fegyverét.~S a hon, mely nem felejti~
444 AZaszl | ájtatos tömeg,~Hogy bár e fej megõszült,~ Hogy bár e
445 Alom | angyal fényes távolából,~S fejemre tett egy rózsakoszorút,~
446 AKisert| hervadott,~ Búsan lehajtja szép fejét,~ Elillatozta életét.~De
447 Dalnok | reám is akkor,~Ki némán fekszem itt.~Elég gyönyört találtam,~
448 AZaszl | vértek s fegyverek közt~ Fekszik sok dalia.~S hol annyi bátor
449 AMegfag| barát.~Szive még egyszer feldobog,~Mosolygnak ajkai;~Csöndes-nyugodva
450 Szerenc| szerencse, melyrõl álmodál;~Azt feldulá egy nyájas nap hatalma,~
451 Osz | csak múlt bujáról~ Meg nem feledkezik a szív soha.~ Oh hullj
452 Elvir | a dicsõk között.~Vagy ha felejtés díja életemnek,~E gyermekábránd
453 Remely | vagyok, mert szívem nem felejthet,~ Mert nem remélhet annyi
454 Elvir | lesz a sír körül:~Te ne felejts el sírom éjjelében,~Gondolj
455 Bedgell| faragtalan~S ezekre nem felel.~De a keserv a kõ felett~
456 AMegfag| zengi így~Kinos panaszait;~Felelve rá a téli szél~Üvöltve felsivít.~
457 Elvir | annyi szép remény mosolyg felém,~Öröm helyett csak bánatot
458 Alom | Magam valék, megnyílt az ég felettem,~Leszállt egy angyal fényes
459 Tanacs | földből szíja élte nedveit,~De felfelé hajt minden erejével,~
460 OhLenn | fergeteg,~Mely égen barna felhőt kergetek,~Melynek szavára
461 Bedgell| keserv a kõ felett~Beszélõbb felirás,~Mint szó, melyet hiú utód~
462 Dalnok | tenger megint,~A holdvilág felkelve,~Reá ezüstöt hint.~A dalnok
463 AZaszl | még egy emlék,~ Mely néha felmerül.~De ha távol falukból~
464 AVarEs | ülteté~Õsöm a zöldelõt.~Felnõtt a fa, száz ágakat~Hajtott
465 ATohoz | tûköre;~S nemde hányszor felriasztott~Már a vésznek vad keze!~
466 AMegfag| Felelve rá a téli szél~Üvöltve felsivít.~A gyermek fázik, könnyei~
467 AMegfag| visszadûl~A kedves dombra, - felsohajt,~S mély álomba merûl.~És
468 Maholn | belõl.~Im képe életemnek:~ Felszíne csillogó,~De oh, ha azt
469 AzElet | Pirúlva az ágak fölött,~S ha feltekintek, napvilágot,~ Csillogva
470 Szerenc| szinlett nyúgalom helyett~Feltûnt az elmult õsznek hervadása,~
471 ABefag | Lábbal tiporva kínodat,~Felvágva kebledet.~Te némán állsz,
472 ANyugal| ez aggnak homlokán is~Már felvonta rég~Fehér színü lobogóját~
473 ATohoz | hányszor verték partjaidat~Felzavart sötét habok!~Sajkák lejtnek
474 Szerenc| természet álmai után,~A csermely felzúg, olvadott havával~ Patak
475 Dalnok | aggnak koronája~Temetve fenekén.~1835.~ ~
476 Vegren | Márvány szobor helyébe,~Ha fenmarad nevem,~Eszméim győzedelme~
477 AVarEs | játszadoz,~S mindent egy fénybe von.~S kéken terûl a tiszta
478 EnIsSze| legyen dalom: egy villám fénye,~ Egy könny, kimondva ezrek
479 ATokaji| mit rég:~Régi lángod, régi fényed~Boraidban most is ég.~Képed
480 ATokaji| árva nemzet,~Mely elvesztéd fényedet;~Oh, de mondd, hát könnyeidben~
481 AZaszl | kárpita,~Áldásként öntve fényét~ A völgy virágira.~S mig
482 ABefag | tovább örömtelin,~Gyõzelmed fényiben;~Nincs több, ki mostan merne
483 Remely | sorsomat irígylik~ S e puszta fényt, nem ismert terhivel.~Oh
484 AZaszl | magányos lak,~Fölötte zúg a fenyves,~ Alatta a patak.~A völgy
485 ANyugal| Kicsi kertemet«.~Az agg férfiú megáldja~A jó gyermeket,~
486 Bucsu | mezõnek,~Bár rég lefolyt, a férfivér-özön.~Nincs kõ határán, nincsen
487 AVarEs | rézkoporsót visznek õk,~Rajt’ festett czímerek.~Nyílik a kunyhó
488 Osz | hársfa ágit,~ Szinesre festi végreményimet;~Miért irígyled?
489 AVarEs | rétnek közepén,~Nyugalmasan fészket rakott~A gólya tetején;~
490 AzElet | találék hûsiben,~S mint fészkihez a kis madár,~Reá e szív
491 AZaszl | az agg letérdepelve~ A feszület elõtt,~Éghez emelt kezekkel~
492 KlariD | DALA.~Miért dobog, miért feszűl,~Miért zajog, miért örűl~
493 Remely | elragadva érze,~ Mely forrt, feszûlt gyönyör érzelminél,~E szív
494 Bucsu | Császárról szól a franczia fiának,~Büszkén mutatja Róma ó
495 AMegfag| sírjára ûl, zokog~Az árva kis fiú:~»Anyám, oh kedves jó anyám!~
496 AVarEs | leányok ott,~Virágtakart födél alatt,~Kihozzák társokat.~
497 AVarEs | sugáritól~Egy hársfa védi, födele~Nem nyúl ki ágiból:~De a
498 KlariD | nap nyugodni száll,~ Éj födné létemet.~A szerelem napom
499 Tanacs | tölgyet, erős gyökerével~ A földből szíja élte nedveit,~De felfelé
500 Mohacs | mondják, szebb kalászt arat.~E földet hõsök vére áztatá,~Azért
|