1833-folde | foldh-magan | magas-tovis | tohoz-zugo
Költemény
501 Tanacs | Így tégy te ember, kit e földhöz kötnek~ A sors, s ezer
502 AZaszl | Baráti voltatok.~E hosszu földi pályán~ Végig kisértetek,~
503 Tanacs | Miként nagyobb árnyékot vet földjére~ A tölgy, mennél magasbra
504 Mohacs | hazáért élt, a hû kebel,~Földjét termékenyítve hamvad el;~
505 AVarEs | szenvedek magam -~Szól a földmívelõ -~Nevem felett; leányomat~
506 AVarEs | belép~A grófnak egy fia,~Egy földmives s egy szép leány~Vezetve
507 AZaszl | jõnie,~És a korány fuvalma~ Fölébred majd vele.~S ha kéz lesz,
508 AMegfag| át,~Sziszegve hull a hó.~Fölkelne, jaj! de nincs erõ;~Lankadva
509 AZaszl | Áll egy magányos lak,~Fölötte zúg a fenyves,~ Alatta
510 AZaszl | Szenny nélkül fegyverén.~S õ föltekint az éghez:~ »Légy áldva
511 EnIsSze| a magyar hazát.~De engem fölver nyájas képzetimből~ Komoly
512 Szornye| tenger kél, mert szélvész fölveré;~Bár térdre húll a nép bámúlatában,~
513 Bucsu | nyomdokára~Az esti szellõ új fövényt takar;~Hallgatva áll a tér,
514 Boldog | Egy: légy szívtelen.~Fogd körűl erős karokkal~ Lángtelt
515 AZaszl | E szellõ a redõket~ Ki fogja bontani.~És újra kardot
516 AZaszl | mindnyájunkra bízzad~ S meg fogjuk tartani«.~S a melyet elbocsáta,~
517 AZaszl | Csak õ tekint körül.~Vér foly le homlokáról,~ Széttörve
518 AVarEs | szemekbõl is~Megindul a folyam.~Mert voltak õsim nékem
519 AZaszl | hosszú napokban~ Sok évek folytak el;~Haja galamb-fehér lett, -~
520 Boldog | vala.~Nemde édes, bárha fonnyad,~ Rózsád illata,~Hő napod
521 Osz | bért:~ Öröm helyett a fonnyadó babért.~1839.~ ~
522 AKisert| arczok haván,~ S bármerre fordúl ellene,~ Ott áll piros
523 Remely | hajdan elragadva érze,~ Mely forrt, feszûlt gyönyör érzelminél,~
524 Bucsu | birtokát;~Császárról szól a franczia fiának,~Büszkén mutatja
525 Mohacs | siralmas harczhelyén,~Zöldebb a fû Mohácsnak mezején;~ Több
526 AVarEs | Mért csábitá el õ?«~,Itt függnek õsim képei -~A gróf szól -
527 AzElet | Csillogva a levél között,~Hol fülmile csattogva szól~Elmúlt tavasznak
528 Dalnok | inkább ordít,~A szél inkább fütyül,~A sajka szirtre vetve,~
529 Maholn | Ne sírjatok, barátim,~ Füves hantom felett.~Nem volt
530 AMegfag| a ház, hideg szobám,~Nem fûtenek nekem.~Melléd temetve én
531 Szerenc| A csillogó mezõn végig futott,~Egy délen át a nap-meleg
532 AZaszl | bajnokát,~Sokszor babérral fûzé~ Körûl hõs homlokát.~De
533 AZaszl | Sok évek folytak el;~Haja galamb-fehér lett, -~ Nyugodtabb a kebel.~
534 ABefag | sírtakaró.~S kevélyen jár a gaz csoport~Szent árjaid felett,~
535 Mohacs | tölti a virágokat,~ S a gazda, mondják, szebb kalászt
536 ANyugal| gyönyört igért~Neki is a gazdag élet,~Mint küzdelmi bért.~
537 Szerenc| Nem suttog lomb a barna, görcsös ágon,~ S mely rajta énekelt,
538 Elvir | szeretlek! - Ajkaim kimondák,~Gördûlt a koczka, melyen éltem áll,~
539 Vegren | VÉGRENDELET.~Ha majdan átfutottam~Göröngyös útamat,~S hova fáradtan
540 AVarEs | Nyugalmasan fészket rakott~A gólya tetején;~Zöld a kerítés,
541 AMegfag| most magát:~Elmúltak minden gondjai;~Az álom hív barát.~Szive
542 ANyugal| Fel nem háborít«.~Mély gondokban elmerûlve~Ûl a remete,~Fájdalom
543 AVarEs | A VÁR ÉS A KUNYHÓ.~Áll grófi vár magányosan~A puszta
544 AVarEs | az ajtó nyílik és belép~A grófnak egy fia,~Egy földmives s
545 AVarEs | Van nékem is hazám,~S a gróftul nem koldult kenyért,~Bármily
546 EnIsSze| Én szebb emlékivel nem gúnyolom;~Mig égő könny ragyog ezrek
547 Remely | én; szenvedtem,~ Mit nem gyanít a zajgó néptömeg,~Fájdalmakat,
548 Elvir | hallál egy panaszt? vagy csak gyanítád,~E szív hogy érted annyit
549 AVarEs | kapu felett~Búsan szállong gyászlobogó,~Szines zászlók helyett.~
550 AZaszl | Az esti szellõ sóhajt~ A gyászmezõ felett.~Ébren csak egy vitéz
551 AVarEs | nyíl a várkapu~S kilép a gyászsereg,~Egy rézkoporsót visznek
552 AZaszl | ZÁSZLÓTARTÓ.~ I.~Gyásztérein Mohácsnak~ Megszûnt a nagy
553 EnIsSze| csak bút ébreszthetett?~Mig gyáva kor borúl hazám fölébe,~
554 AVarEs | a föld s a nagy világ,~A gyémánt s czímerek,~Egy érzeménynek
555 Boldog | Éldelj hát és zárd magába~ Gyenge szívedet;~Boldog az, ki
556 Bucsu | te völgy, ti zöld hegyek!~Gyermek-reményim a bánatim tanyája,~Isten
557 Elvir | felejtés díja életemnek,~E gyermekábránd ha nem létesûl,~S mint életemben
558 Bucsu | S tovább siet vándorló gyermeked~Ha visszatérek, boldogúlva,
559 Remely | ki még szerethetsz,~ Kit gyermekek mosolyganak körûl,~Ki jó
560 AMegfag| a ki mondaná:~Szeretlek gyermekem!~Puszta a ház, hideg szobám,~
561 ANyugal| agg férfiú megáldja~A jó gyermeket,~S ez, rózsáit általadva,~
562 AKisert| boszút áll halottan~Mosolygó gyilkosán,~Mint egy rém kóborolva~
563 Tanacs | Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével~ A földből szíja élte nedveit,~
564 AVarEs | csördül oldalán,~Dolmánya gyöngyözött,~S reszketve csillog drágakõ~
565 Alom | virágozót,~Hogy szívem nem birá gyönyörje terhét:~Szerelmet adtam,
566 Elvir | találván,~Csak a keserv gyönyörjét éldelém!~Megérteni e szívet
567 Alom | tekintve.~S míg ott ülék gyönyörnek érzetében,~Hervadni kezdtek
568 Szerenc| világosabb, zöld rejtekében~ Gyönyörrõl énekel minden madár;~Az
569 Elvir | A bánatot, mely keblemet gyötörte,~Már nem magamba rejtve
570 Vegren | fenmarad nevem,~Eszméim győzedelme~Legyen emlékjelem.~S ha
571 ABefag | És zúgj tovább örömtelin,~Gyõzelmed fényiben;~Nincs több, ki
572 AZaszl | Büszkén lobog, mint egykor~ Gyõzelmeink alatt;~Sok elveszett Mohácsnál~
573 Dalnok | király; -~Ki annyi harczban gyõzött,~Dicsetlen sírt talál.~A
574 Szerenc| nap-meleg hatalma~ A téli tájon gyõzve elhatott.~S im újra felriad
575 AzElet | Ne nyulj a fához; szép gyümölcse,~ De elveszi nyugalmadat -~
576 AzElet | Enyhülés int le ágidon,~Milyen gyümölcsöt adsz nekem,~Éltemnek fája,
577 AVarEs | szól az agg,~S harag gyúl arczain -~,Mocskot, tudod,
578 Szornye| leplén áthaladva,~ Mint hab kiárad a fehér kebel.~S
579 Boldog | Rózsád illata,~Hő napod habár lenyugszik,~ Nemde szép
580 ABefag | elhagyott határ,~Mozogni kezdnek habjaid.~Tavasz közelg-e már?~Közelg!
581 ANyugal| bármint dühöngjön,~Fel nem háborít«.~Mély gondokban elmerûlve~
582 Osz | Elvevé virágit,~ És pusztán hagyta ifju éltemet.~ Lehúll
583 Dalnok | korona övedzi~Az aggnak õsz haját,~Még fris babér az ifju~
584 Szerenc| Az ágak nyögve föld felé hajolnak,~ Nem birva többé édes
585 ATohoz | zöld partok felé; -~S hány hajós látott dühödben,~Mely sajkáját
586 Tanacs | élte nedveit,~De felfelé hajt minden erejével,~ S az
587 Remely | messze téli álmát,~ Ne hajtna új virágokat? - Remélj!~
588 AVarEs | Felnõtt a fa, száz ágakat~Hajtott erõs töve,~S hidd el, gróf
589 ANyugal| áll elõtte~Az elmult idõ.~»Hála néked üdvözítõm, -~Így imádkozik -~
590 ASajka | A hosszu út után.~Ekkép haladsz te, árva szív,~Homályos
591 Osz | Közelgve csak szebbíti a halál.~Miként legszebb a nap végsõ
592 Osz | Légy üdvözölve õsz, te föld halála,~ Borult egeddel üdvözöllek
593 EgyUj | EGY ÚJSZÜLÖTT GYERMEK HALÁLÁRA.~Alig jött s már is elhagyott,~
594 ABefag | állsz, s már hirdetik~Örök halálodat,~Már zsarnokid szined felett~
595 Osz | téreid, áll életem.~ Halálra intesz, üdvöz légy nekem!~
596 Szerenc| színes táj felett,~S téli halált hirdetve jégszelével,~
597 Elvir | küzködött,~S ha visszanéznek hálás érzetökben:~Tán megneveznek
598 Elvir | súlyos bánatterhemet?~Vagy hallál egy panaszt? vagy csak gyanítád,~
599 Holdvil| harmattelt réteken,~És a hallgató természet~Nyúgodalmat ád
600 AKisert| Elillatozta életét.~De boszút áll halottan~Mosolygó gyilkosán,~Mint
601 Molnar | éjfél felé~ S a liliom halovány,~Százszorta haloványabb
602 Molnar | liliom halovány,~Százszorta haloványabb még~ Õszkor a szép leány.~
603 Vegren | Melynél a szív dobog,~Tán halva is megértem,~S keblem hevűlni
604 ANapM | oly bús a táj~A kelõ hold halvány világán, -~Mikor e honra
605 AVarEs | Ismert a harczmezõn,~A népnek hamva, büszke úr,~A por eldõdidön«.~
606 Mohacs | kebel,~Földjét termékenyítve hamvad el;~ És szelleme a sír
607 Boldog | szerelmedet.~S ha e nyájas hang, mint mások,~ Téged megcsala,~
608 Dalnok | majdan énekemnek~Ismétled hangjait,~Gondolj reám is akkor,~
609 AMult | Bár boldoggá tevéd,~Bús hangok töltik ismét~Költõdnek énekét.~
610 ASajka | Lapátütéseket.~S ime most hangosb az ütés,~A part felé közelg,~
611 AVarEs | nem vitézek õk?~Bár õsöd hantja szépen áll~Ismert a harczmezõn,~
612 AMegfag| néz körûl, de itt~A holtak hantjain~Mély nyúgalom uralkodik;~
613 Maholn | sírjatok, barátim,~ Füves hantom felett.~Nem volt oly könnyü
614 Vegren | el a legszebb~Dalt néma hantomon.~Magyar dalt, lelkesítőt,~
615 AVarEs | érte?’ - szól az agg,~S harag gyúl arczain -~,Mocskot,
616 AVarEs | Kaszálva illatoz,~S az est harangja énekel,~Mint egy szentelt
617 Mohacs | MOHÁCS.~Eldõdeink siralmas harczhelyén,~Zöldebb a fû Mohácsnak
618 Holdvil| Szívesen andalgok akkor~A harmattelt réteken,~És a hallgató természet~
619 AVarEs | Õsz lett, a hársak zöldje hull,~A fecske elrepûl,~
620 AVarEs | Bármily szegény apám.~E hársat nézd, száz évivel,~Csekély
621 Tanacs | körére,~ Egész pályánk hasznos csak így lehet:~Miként nagyobb
622 Elvir | nem, megértve hangzik,~Nem hasztalan, mint eddig, bús dalom.~
623 Dalnok | homlokát.~»Mit ér mostan hatalmam, -~Szól búsan a király; -~
624 AZaszl | Jól ismeré az ellen,~ S hatalmas fegyverét.~S a hon, mely
625 Bucsu | férfivér-özön.~Nincs kõ határán, nincsen kúnhalom,~De áll
626 KlariD | a bércz felett,~ Sugár hatotta át.~Olyan sötét volt életem,~
627 AKisert| kóborolva~A szép arczok haván,~ S bármerre fordúl ellene,~
628 Szerenc| csermely felzúg, olvadott havával~ Patak rohan a hegynek
629 AMegfag| Szeretlek gyermekem!~Puszta a ház, hideg szobám,~Nem fûtenek
630 ANapM | Budánál vérezél~Magyar! - hazádnak alkonyára.~Az éj ha jön,
631 Bucsu | Isten veled, hazám, bátrak hazája,~Isten veled, te völgy,
632 Bucsu | emlékezet,~Nagy sírköve hazámnak temetõjén,~S ráírva mind,
633 Bucsu | szorul,~S egy köny beszél hazánk nagyságirul.~S egy köny
634 ABefag | zsarnokid szined felett~Építik házukat.~De éjtszaka, ha némán áll~
635 ATokaji| A TOKAJI HEGY.~Egykor lángokat vetettél,~
636 Bucsu | veled, te völgy, ti zöld hegyek!~Gyermek-reményim a bánatim
637 Szerenc| havával~ Patak rohan a hegynek oldalán;~A jéglepelt egy
638 Bucsu | Büszkén mutatja Róma ó falát,~Hellásznak kincse egy elomló rom:~Tiéd,
639 Bucsu | népemet virányidon!~Nem mint Helvétia hótakart tetõi,~Nem nyúlnak
640 Vegren | nyugalmat ad:~Márvány szobor helyébe,~Ha fenmarad nevem,~Eszméim
641 AZaszl | jött el,~ Mind megmaradt helyén -~Keblében mély sebekkel,~
642 Szerenc| fecske messze száll e bú helyérõl,~ S csak csend marad, csak
643 OhLenn | talált,~És anyja keblén hűn hervadhat el,~Mig végre tiszta láng
644 Alom | ülék gyönyörnek érzetében,~Hervadni kezdtek a nyiló virágok,~
645 AKisert| dobog szeretve;~S a rózsa hervadott,~ Búsan lehajtja szép fejét,~
646 AZaszl | miként ha hó takarja~ A hervadt téreket,~Csak itt-ott áll
647 Osz | intesz, üdvöz légy nekem!~Hervadva húll már a levél a fáról,~
648 OhLenn | Mely lombos ágival földön hever,~Melyet, mint évekig zöldelve
649 EnIsSze| kimondva ezrek kínjait;~Kit nem hevít korának érzeménye,~ Szakítsa
650 AZaszl | De egyiránt még ifjan~ Hevül ez agg kebel,~Szemén a könnyek
651 Vegren | halva is megértem,~S keblem hevűlni fog.~És sírjatok egy könnyet~
652 AZaszl | társait:~És lám egy sem hiányzik,~ Mind, mind jelen van
653 Maholn | Mint mások képzelék;~Higyjétek, jobb volt nékem,~ Hogy
654 ABefag | kebledet.~Te némán állsz, s már hirdetik~Örök halálodat,~Már zsarnokid
655 Szerenc| táj felett,~S téli halált hirdetve jégszelével,~ Egyszerre
656 AVarEs | Erõsen áll ez õsi vár,~S hires vitéz neved.~De voltak õsim
657 Molnar | hív leszen akkorig.~De ah, hitetlen a legény,~ Elhagyta kedvesét,~
658 Boldog | ha hölgyed, az imádott,~ Hitszegő talán,~Egykor birtad lángszerelmét,~
659 Osz | vigalmaimra int,~Hogy én is hittem egykor emberekben,~ S hogy
660 Bedgell| felirás,~Mint szó, melyet hiú utód~A sírkövekre ás.~A
661 Remely | napokban,~ Szerettem hõn, hivebben nem lehet;~S én is csalódtam,
662 Boldog | fonnyad,~ Rózsád illata,~Hő napod habár lenyugszik,~
663 AKisert| Gyönyörrel telt a táj körül.~De hõ a lyányka keble,~Nem jó
664 AKisert| itt szivem felett.~És ím a hölgy s a rózsa~Egymással mennek
665 Boldog | Nemde szép vala?~És ha hölgyed, az imádott,~ Hitszegő
666 Boldog | erős karokkal~ Lángtelt hölgyedet,~Éldeld ajki édes csókját,~
667 Szerenc| NYUGALOM.~Nyugodt a táj: a tél hófátyolával~ Rég elborítá messze téreit,~
668 ATohoz | vésznek vad keze!~Színeden a holdvilágnak~Képe úszik s csillagok; -~
669 AMegfag| Borzadva néz körûl, de itt~A holtak hantjain~Mély nyúgalom uralkodik;~
670 Osz | szívhez illik bús napod homálya,~ S e hervadás a messze
671 AVarEs | vár s a kunyhó rég~Az éj homályiban.~Eltûnt a föld s a nagy
672 Szerenc| míg az õsz elsõ ködével~ Homályt borít a színes táj felett,~
673 ANyugal| várak falán:~Úgy ez aggnak homlokán is~Már felvonta rég~Fehér
674 Holdvil| ád nekem.~Mint ha aggnak homlokára~Hint ezüstöt az idõ,~S nyúgodalmat
675 AZaszl | tekint körül.~Vér foly le homlokáról,~ Széttörve fegyvere,~Egész
676 Alom | alá,~S tövis-koszoru vérzé homlokom,~Hogy szívem már nem birta
677 Remely | szép napokban,~ Szerettem hõn, hivebben nem lehet;~S én
678 Mohacs | nem lehet,~ Hol honfiszív honáért vérezett.~Oh ne sirasd meg
679 Bucsu | Dunának~Nagy tûkörén egy honfiszem pihen,~S magyar lakik a
680 Mohacs | puszta nem lehet,~ Hol honfiszív honáért vérezett.~Oh ne
681 AZaszl | hogy leszállt Mohácsnál~ E honnak csillaga~S nem volt miért
682 Bucsu | Mohács-, Nándornál elfutó,~Tán honom könnye vagy te, nagy folyó?~
683 ANapM | halvány világán, -~Mikor e honra éj borúlt~Félhold mosolygott
684 AZaszl | élet, egy kar,~ E terhet hordani,~De mindnyájunkra bízzad~
685 AZaszl | száz veszélynek~ Mohácsnál hordozám.~S sok évig a kunyhóban~
686 Elvir | szenvedék!~Szeretlek! - Vagy nem hordozám-e eddig~Hallgatva súlyos bánatterhemet?~
687 Elvir | Már nem magamba rejtve hordozom.~Ha bár érezve nem, megértve
688 Bucsu | nõnek~Az új barázdán s régi hõsökön~Kalászai, erõt ad a mezõnek,~
689 AZaszl | rozsda jó vasát.~Most agg, hosszú napokban~ Sok évek folytak
690 Bucsu | virányidon!~Nem mint Helvétia hótakart tetõi,~Nem nyúlnak oly magasra
691 Vegren | átfutottam~Göröngyös útamat,~S hova fáradtan érek,~A sír nyugalmat
692 AVarEs | árkai~Sok százados falát,~Hová török s tatár erõ~Nem lelheté
693 Maholn | Láttátok-é tavaszkor~ Az olvadt hóvizet,~Mely vígan csörgedezve~
694 ANyugal| Eprekért megyek.~Im rózsákat hoztam néked,~Nemde szépeket?~A
695 ANyugal| legyek!~A faluból jöttem hozzád,~Eprekért megyek.~Im rózsákat
696 AZaszl | ha távol falukból~ A nép hozzája jött~S az agg letérdepelve~
697 ABefag | ébredj, nagy folyó!~Emeld hullámidat,~Im a mezõ már zölden áll,~
698 Bucsu | mezõi,~Mint zöld kalászt hullámzó téreid:~Virág mit ér, mit
699 Osz | feledkezik a szív soha.~ Oh hullj levél, majd nyugtot ad e
700 Alom | virágok,~A zöld levél sárgulva húllt alá,~S tövis-koszoru vérzé
701 OhLenn | talált,~És anyja keblén hűn hervadhat el,~Mig végre
702 EnIsSze| Szakítsa ketté lantja húrjait.~1846.~ ~
703 AzElet | bánatomban~ Enyhet találék hûsiben,~S mint fészkihez a kis
704 AZaszl | ZÁSZLÓTARTÓ.~ I.~Gyásztérein Mohácsnak~
705 ANyugal| vezette egykor~Az ifjút ide,~És e kunyhó szûk körében~
706 Molnar | mint régi jó barát,~Elmúlt idõket emleget,~ Ha új virágot
707 AVarEs | egy szentelt koboz:~A mult idõkre gondol õ.~Miként te, hõs
708 Dalnok | énekel; -~Isten veled örökre,~Ifjadnak halni kell.~Ha majdan énekemnek~
709 AZaszl | remeg, -~De egyiránt még ifjan~ Hevül ez agg kebel,~Szemén
710 ANyugal| keserv vezette egykor~Az ifjút ide,~És e kunyhó szûk körében~
711 ANyugal| szebb korára,~Hol gyönyört igért~Neki is a gazdag élet,~Mint
712 AZaszl | csendes leszen.~~ II.~Mély völgynek rejtekében~
713 AZaszl | apadtak el.~~ III.~Igy múlt a hosszu élet;~
714 Alom | tett egy rózsakoszorút,~Oly illatost, olyan virágozót,~Hogy szívem
715 AKisert| Egymással mennek el,~Ez illatot lehelve,~Az vígan énekel.~
716 AVarEs | estve s a mezõ~Kaszálva illatoz,~S az est harangja énekel,~
717 Szerenc| A csermely zúg, virágok illatoznak,~ S örömzaj tölti a természetet.~
718 Osz | üdvözöllek én,~E szívhez illik bús napod homálya,~ S e
719 EnIsSze| könnyeket kér-e a szenvedő?~S ilyen legyen dalom: egy villám
720 ANyugal| Hála néked üdvözítõm, -~Így imádkozik -~Hogy elmúltak a keservek,~
721 Boldog | vala?~És ha hölgyed, az imádott,~ Hitszegő talán,~Egykor
722 ASajka | által-hallani~Lapátütéseket.~S ime most hangosb az ütés,~A
723 Bucsu | határa,~Ah, régen hallgat immár a magyar!~S az õsök elenyészett
724 Szornye| Megrázva, most egyszerre ingadoz,~S tetõjén láng kitör s
725 Tanacs | szükség vas karjai;~Bár innen élsz, ez nem elég körödnek,~
726 Osz | áll életem.~ Halálra intesz, üdvöz légy nekem!~Hervadva
727 Mohacs | körûl marad,~ Tettekre intvén az utódokat.~1847.~ ~
728 Osz | festi végreményimet;~Miért irígyled? Elvevé virágit,~ És pusztán
729 Remely | Ki bánja ezt? õk sorsomat irígylik~ S e puszta fényt, nem
730 AMegfag| nyúgalom uralkodik;~A csend irtóztató,~Csak szél sohajt a fákon
731 Remely | elhiszem neked;~Mi könnyen ismer szenvedõ kebelre,~ Mi biztosan
732 AZaszl | korában,~ A dalia nevét~Jól ismeré az ellen,~ S hatalmas fegyverét.~
733 AzElet | AZ ÉLET FÁJA.~Ismertem én ifjú koromban~ Egy fát,
734 Dalnok | kell.~Ha majdan énekemnek~Ismétled hangjait,~Gondolj reám is
735 AZaszl | az éghez:~ »Légy áldva Istenem!~Sok bajnokunk veszett el,~
736 AZaszl | emelt kezekkel~ Könyörgé istenét,~Hogy el ne hagyja veszni~
737 Maholn | felette hány szivárvány~ Von ívet partira.~De jõjetek, ha
738 EnIsSze| Dalom nehéz koromnak jajszava.~Mit ezrek némán tűrve érezének,~
739 AZaszl | üdvözölve~ Még egyszer, jámborok,~Kik terhes életemnek~
740 AVarEs | kisded ablakon~Egy nap sugára játszadoz,~S mindent egy fénybe von.~
741 EnIsSze| dallani,~S nyájas arczáról, jég-hideg szivéről~ Érzékenyen sok
742 AZaszl | itt-ott áll egy kóró~ A jég-lepel felett:~Úgy hosszu életének~
743 ABefag | Befagytál, szép folyó!~Jégláncz szorítja testedet~S fehér
744 Szerenc| rohan a hegynek oldalán;~A jéglepelt egy napnak olvadása~ Elvonta,
745 Szerenc| S téli halált hirdetve jégszelével,~ Egyszerre elront annyi
746 AVarEs | mint az ég, kijõ~A szép jobbágy-leány.~Remegve lép s meg visszanéz,~
747 AVarEs | szív pihen,~A gróf és a jobbágyleány~Egy sírnak mélyiben.~1837.~ ~
748 AVarEs | töve,~S hidd el, gróf úr, jobbágyod is~Gondol még õsire.~Ha
749 AZaszl | ûl Budán,~S új zsarnokok jöhetnek~ A zsarnokok nyomán:~De
750 ANyugal| boldog legyek!~A faluból jöttem hozzád,~Eprekért megyek.~
751 Alom | Álom, mely többé vissza nem jövend.~1839.~ ~
752 Remely | Reményed eltûnt, pusztán áll jövendõd;~ Szólsz sóhajtva, s én
753 AZaszl | Csukódik bé szeme;~Hisz zálogát jövõnknek~ Jó kézbe tette le!~1863.~~.
754 Boldog | boldogíta,~ Mért kesergenénk?~A jövőt más kor vezérli,~ De a
755 Maholn | szivárvány~ Von ívet partira.~De jõjetek, ha nyár lesz~ S a víz
756 Maholn | jobb volt nékem,~ Hogy jókor elmenék.~Láttátok-é tavaszkor~
757 AZaszl | éj után a~ Napnak kell jõnie,~És a korány fuvalma~ Fölébred
758 Dalnok | Meghalt királyait,~Csak a ki jutalmazza,~Említi tetteit«.~,Isten
759 OhLenn | hogy éljen, csak egy nap jutott,~Csak egy korányt és alkonyt
760 Bucsu | barázdán s régi hõsökön~Kalászai, erõt ad a mezõnek,~Bár
761 AVarEs | várnak tornyain~S a tölgy kapu felett~Búsan szállong gyászlobogó,~
762 AVarEs | puszta bérczfokon,~Kõczímer a kapuk felett,~Zászlók a tornyokon;~
763 Szornye| miként a tenger kél, erõs karával~ Ha szélvész átkarolta
764 AVarEs | elõ~A deli úrfiu.~Arany kard csördül oldalán,~Dolmánya
765 AZaszl | Ki fogja bontani.~És újra kardot fognak~ Az elszokott kezek,~
766 AZaszl | zászlóval kilép;~Terhétõl karja reszket;~ Bámulva áll a
767 Tanacs | sors, s ezer szükség vas karjai;~Bár innen élsz, ez nem
768 Boldog | szívtelen.~Fogd körűl erős karokkal~ Lángtelt hölgyedet,~Éldeld
769 AZaszl | tiszta égnek~ Borúl el kárpita,~Áldásként öntve fényét~
770 AVarEs | Ha ott ül estve s a mezõ~Kaszálva illatoz,~S az est harangja
771 KlariD | miért örűl~ Ma ekként kebelem?~Hisz’ a világ nem változott,~
772 Mohacs | életét!~ Édesen alszik anyja kebelén,~ S áldások õrzik csendes
773 Remely | Mi könnyen ismer szenvedõ kebelre,~ Mi biztosan a szív, mely
774 AKisert| táj körül.~De hõ a lyányka keble,~Nem jó pihenni ott,~Hol
775 ABefag | mostan merne még~Tiporni kebleden.~1838.~ ~
776 ABefag | tiporva kínodat,~Felvágva kebledet.~Te némán állsz, s már hirdetik~
777 Vegren | Tán halva is megértem,~S keblem hevűlni fog.~És sírjatok
778 Elvir | kihallgatál!~A bánatot, mely keblemet gyötörte,~Már nem magamba
779 OhLenn | száll bújával csendesen,~Keblét kitárja, száraz tájakat~
780 Szerenc| hervadás.~Elvíra! lám, ez keblünk nyúgodalma,~ Ez a szerencse,
781 Remely | ajkaim mosolygnak,~ S ha kedv derûl fel néha arczomon,~
782 ANyugal| érzete.~A kunyhóhoz víg kedvében~Gyermek közeleg,~És az aggot
783 Bedgell| csatákért könnyezik,~Vagy tán a kedvesért?~Ki az, s mily harczban
784 Molnar | hitetlen a legény,~ Elhagyta kedvesét,~Eljött szüret s kiszûrte
785 AVarEs | mindent egy fénybe von.~S kéken terûl a tiszta ég~A vár
786 AMegfag| szerette még,~Többé már fel nem kel.~Anyja sírjára ûl, zokog~
787 Panasz | száraz~Falevelet.~,Mért kelle elszakadnom -~Szól bús szava -~
788 ANapM | ha jön, oly bús a táj~A kelõ hold halvány világán, -~
789 AKisert| világ.«~ A lomb elrejti kelyhedet,~ Virúlj te itt szivem
790 Bucsu | mosolygsz, mert bár sorsod kemény,~El még a sír felett is
791 AVarEs | S a gróftul nem koldult kenyért,~Bármily szegény apám.~E
792 ATokaji| fényed~Boraidban most is ég.~Képed ez, te árva nemzet,~Mely
793 AVarEs | el õ?«~,Itt függnek õsim képei -~A gróf szól - s czímerek,~
794 EnIsSze| S bimbók között keresni képeket.~Én is szeretnék kedvesem
795 Maholn | könnyü éltem,~ Mint mások képzelék;~Higyjétek, jobb volt nékem,~
796 Holdvil| eltûnt,~Mint egy fényes képzelet,~S a sötét éj fátyolával,~
797 EnIsSze| De engem fölver nyájas képzetimből~ Komoly valónak súlyos
798 EnIsSze| szivünket~ Nem könnyeket kér-e a szenvedő?~S ilyen legyen
799 EnIsSze| csillagokban~ S bimbók között keresni képeket.~Én is szeretnék
800 ANyugal| A NYUGALOM.~A keresztnél méla csendben~Ûl a remete,~
801 OhLenn | Mely égen barna felhőt kergetek,~Melynek szavára minden
802 AVarEs | A gólya tetején;~Zöld a kerítés, kis falát~A dél sugáritól~
803 AVarEs | Zászlók a tornyokon;~S mélyen kerítik árkai~Sok százados falát,~
804 AzElet | bár rég körûlte~ Eltûnt a kert s virágai;~Az õsz ez egyet
805 AKisert| A KÍSÉRTET.~A kertben áll a rózsa~Pirúlva bájolón,~
806 ANyugal| szomszédok is csodálják~Kicsi kertemet«.~Az agg férfiú megáldja~
807 AzElet | koromban~ Egy fát, éltemnek kertiben,~Gyönyör között és bánatomban~
808 Boldog | birtuk s boldogíta,~ Mért kesergenénk?~A jövőt más kor vezérli,~
809 Boldog | Téged megcsala,~Mért kesergnél? Az, mit birtál,~ Szép
810 Bedgell| ember élete,~Hidd, mind kesergtek õk.~1835.~ ~
811 EnIsSze| valónak súlyos érczkara;~Fajom keserve hangzik énekimből,~ Dalom
812 Bucsu | özvegy-fátyolodban,~Nehéz keserved melybe öltözött;~Bájlón
813 Elvir | fogod, ha elragadva~E lant keserveimrõl énekel,~Te érteni fogod
814 ANyugal| imádkozik -~Hogy elmúltak a keservek,~S szívem nyughatik.~Mindazok,
815 AZaszl | hosszu életének~ Nehéz keservibül~Csak itt-ott még egy emlék,~
816 AMegfag| MEGFAGYOTT GYERMEK.~Ily késõ éjtszaka ki jár~Ott kinn
817 EnIsSze| korának érzeménye,~ Szakítsa ketté lantja húrjait.~1846.~ ~
818 ABefag | testedet~S fehér sírtakaró.~S kevélyen jár a gaz csoport~Szent
819 AZaszl | Mind, mind ajánlkozik:~»Kevés egy élet, egy kar,~ E terhet
820 AZaszl | Hisz zálogát jövõnknek~ Jó kézbe tette le!~1863.~~.oOo.~~~ ~
821 ABefag | elhagyott határ,~Mozogni kezdnek habjaid.~Tavasz közelg-e
822 Alom | gyönyörnek érzetében,~Hervadni kezdtek a nyiló virágok,~A zöld
823 AZaszl | kardot fognak~ Az elszokott kezek,~Melyek lánczot viselve~
824 AZaszl | feszület elõtt,~Éghez emelt kezekkel~ Könyörgé istenét,~Hogy
825 Boldog | miénk.~És miénk, mit nyájas kézzel~ Nyujt a pillanat;~Szép
826 Szornye| leplén áthaladva,~ Mint hab kiárad a fehér kebel.~S Vesuv ha
827 ANyugal| szomszédok is csodálják~Kicsi kertemet«.~Az agg férfiú
828 ATokaji| tetõ, most vesztegelsz,~És kiégett köveidben~Szõlõ-fürtöket
829 AZaszl | Igy múlt a hosszu élet;~ Kifáradt a kebel,~Mit rég sejdít,
830 Elvir | reményim,~Kimondhatám, - és te kihallgatál!~A bánatot, mely keblemet
831 Szerenc| víg madár~Rég hallgat, s a kihalt, hideg világon~ Virágtalan,
832 AVarEs | Virágtakart födél alatt,~Kihozzák társokat.~Megállanak a zöld
833 Molnar | Mint a molnárleány szive~ Kihûlt hív keblében.~1839.~ ~
834 AVarEs | ajtaján,~Pirúlva, mint az ég, kijõ~A szép jobbágy-leány.~Remegve
835 Vegren | Legyen emlékjelem.~S ha majd kijőtök néha~S megálltok síromon,~
836 AZaszl | Még egyszer, jámborok,~Kik terhes életemnek~ Baráti
837 AVarEs | jobbágy szólt s büszkén kimegy,~Hol kis kunyhója áll,~De
838 EnIsSze| tűzborát,~Szabály szerint kimért zengő sorokban~ Megénekelni
839 Elvir | Oh én szeretlek! - Ajkaim kimondák,~Gördûlt a koczka, melyen
840 Elvir | magadtól, veszszenek reményim,~Kimondhatám, - és te kihallgatál!~A
841 EnIsSze| villám fénye,~ Egy könny, kimondva ezrek kínjait;~Kit nem hevít
842 Bucsu | Róma ó falát,~Hellásznak kincse egy elomló rom:~Tiéd, hazám,
843 AZaszl | Bámulva áll a nép.~»Im kincsem! szebb napokban~ Királyom
844 AZaszl | évig a kunyhóban~ Õriztem kincsemet.~Im itt van, szenny nem
845 Alom | Hogy szívem már nem birta kínja terhét:~Szerelmet adtam,
846 AMegfag| Csöndes-nyugodva alszik ott -~Meghaltak kínjai.~ 1833.~ ~
847 EnIsSze| Egy könny, kimondva ezrek kínjait;~Kit nem hevít korának érzeménye,~
848 AMegfag| késõ éjtszaka ki jár~Ott kinn a temetõn?~Az óra már éjfélt
849 EnIsSze| érezének,~ Eltölti égő kínnal lelkemet;~Mért bámulod,
850 ABefag | árjaid felett,~Lábbal tiporva kínodat,~Felvágva kebledet.~Te némán
851 AMegfag| Az árva búsan zengi így~Kinos panaszait;~Felelve rá a
852 ANyugal| szerettem,~Régen nyugszanak,~S kínos vágyim s a reménység~Már
853 Elvir | mondanám ki,~Mit évekig kinosan érezék,~Mi szívem átka volt,
854 Alom | Csodásan bájost s mélyen kínosat.~Magam valék, megnyílt az
855 EnIsSze| a tévedő;~Ha régi bánat kínozá szivünket~ Nem könnyeket
856 Dalnok | könnyen felejti~Meghalt királyait,~Csak a ki jutalmazza,~Említi
857 AZaszl | kincsem! szebb napokban~ Királyom bízta rám, -~Közötte száz
858 AVarEs | magas tornyok felett~S a kisded ablakon~Egy nap sugára játszadoz,~
859 AKisert| A KÍSÉRTET.~A kertben áll a rózsa~Pirúlva
860 AKisert| ellene,~ Ott áll piros kisértete.~ 1837.~ ~
861 AZaszl | hosszu földi pályán~ Végig kisértetek,~Oh légyetek üdvözölve~
862 Molnar | kedvesét,~Eljött szüret s kiszûrte õ~ A szép szemek nedvét.~
863 OhLenn | bújával csendesen,~Keblét kitárja, száraz tájakat~Termékenyít
864 Szornye| ingadoz,~S tetõjén láng kitör s szilárd dühében~ A bájvirányon
865 Elvir | hosszu bánatában,~A seb kitört, most hadd vérezzek el!~
866 Elvir | Ha boldogabb utódok majd kivítták,~Miért korunk hiába küzködött,~
867 KlariD | KLÁRI DALA.~Miért dobog, miért
868 AKisert| gyilkosán,~Mint egy rém kóborolva~A szép arczok haván,~ S
869 AVarEs | énekel,~Mint egy szentelt koboz:~A mult idõkre gondol õ.~
870 AVarEs | magányosan~A puszta bérczfokon,~Kõczímer a kapuk felett,~Zászlók
871 Elvir | Ajkaim kimondák,~Gördûlt a koczka, melyen éltem áll,~Ûzz bár
872 Szerenc| Örömzaj, - míg az õsz elsõ ködével~ Homályt borít a színes
873 AMult | Bús hangok töltik ismét~Költõdnek énekét.~A múltat el nem
874 Bucsu | Nándornál elfutó,~Tán honom könnye vagy te, nagy folyó?~S oh
875 AMegfag| felsivít.~A gyermek fázik, könnyei~Elállnak arczain;~Borzadva
876 ATokaji| fényedet;~Oh, de mondd, hát könnyeidben~Lángol-e még szent tüzed?~
877 AZaszl | Hevül ez agg kebel,~Szemén a könnyek érte~ Még nem apadtak el.~~
878 EnIsSze| bánat kínozá szivünket~ Nem könnyeket kér-e a szenvedő?~S ilyen
879 Bedgell| miért?~A mult csatákért könnyezik,~Vagy tán a kedvesért?~Ki
880 Szerenc| S a nyár ha jõ virágos köntösében,~ Mi bájoló a messze láthatár;~
881 Bucsu | bánatodban,~Hazám, szeretlek könyeid között,~Égõn szeretlek özvegy-fátyolodban,~
882 AZaszl | Éghez emelt kezekkel~ Könyörgé istenét,~Hogy el ne hagyja
883 AVarEs | gróf s a jobbágy bánata~Egy könyüvé vegyûl.~Rög rögre húll,
884 AKisert| Nincsen delibb a föld körén,~ Tavasznak nincs édesb
885 Tanacs | a szív csak így terjeszt körére,~ Egész pályánk hasznos
886 Tanacs | innen élsz, ez nem elég körödnek,~ Magasabbak küzdelmed
887 AZaszl | összegyüjti~ A kis kunyhó körött.~»Oh légyetek üdvözölve~
888 Boldog | Egy: légy szívtelen.~Fogd körűl erős karokkal~ Lángtelt
889 AVarEs | tölgyfa várkapu,~S büszkén köszöntve lép elõ~A deli úrfiu.~Arany
890 Tanacs | te ember, kit e földhöz kötnek~ A sors, s ezer szükség
891 Panasz | Virágozik.~De én az ághoz kötve~Csak rab vagyok,~A szép
892 ATokaji| vesztegelsz,~És kiégett köveidben~Szõlõ-fürtöket nevelsz.~
893 Bucsu | szétdönté az idõ falát,~Kövén meglátni a csaták nyomát.~
894 Szerenc| hervadása,~ És a nyugalmat vész követte még.~1839.~ ~
895 ANyugal| kunyhóhoz víg kedvében~Gyermek közeleg,~És az aggot tisztelettel,~
896 ABefag | kezdnek habjaid.~Tavasz közelg-e már?~Közelg! Oh ébredj,
897 Osz | ha oly szinezve áll,~ Közelgve csak szebbíti a halál.~Miként
898 AVarEs | bércz alatt,~Zöld rétnek közepén,~Nyugalmasan fészket rakott~
899 AZaszl | Királyom bízta rám, -~Közötte száz veszélynek~ Mohácsnál
900 AZaszl | ragadja meg~A zászlót, s most közöttük~ A nép felett lebeg.~Õ
901 AVarEs | szól - s czímerek,~Nincs köztük egy is nemtelen,~S nem lesz,
902 AZaszl | egy vitéz még~ Az ezerek közül;~Romján a dúlt hazának~
903 AVarEs | is hazám,~S a gróftul nem koldult kenyért,~Bármily szegény
904 Remely | Oly búsan áll, virágtalan, komor;~De zöld borítja újuló tavaszszal,~
905 AZaszl | el élete.~Hajdan, ifjabb korában,~ A dalia nevét~Jól ismeré
906 EnIsSze| ezrek kínjait;~Kit nem hevít korának érzeménye,~ Szakítsa ketté
907 AZaszl | Napnak kell jõnie,~És a korány fuvalma~ Fölébred majd
908 OhLenn | egy nap jutott,~Csak egy korányt és alkonyt láthatott.~Lennék
909 AZaszl | téreket,~Csak itt-ott áll egy kóró~ A jég-lepel felett:~Úgy
910 EnIsSze| énekimből,~ Dalom nehéz koromnak jajszava.~Mit ezrek némán
911 Dalnok | Egy ifju dalnok ûl.~S mig korona övedzi~Az aggnak õsz haját,~
912 Dalnok | úszik tükörén:~Az aggnak koronája~Temetve fenekén.~1835.~ ~
913 Elvir | utódok majd kivítták,~Miért korunk hiába küzködött,~S ha visszanéznek
914 Bedgell| BEDGELLERT.~Egy kromlech áll magánosan~Bedgellert
915 Mohacs | hõsök vére áztatá,~Azért küld Isten ily áldást reá;~
916 Bedgell| és a pásztorfiu~Nem oly különbözõk:~Keserv az ember élete,~
917 Tanacs | elég körödnek,~ Magasabbak küzdelmed czéljai.~Áldást a szív csak
918 ANyugal| Neki is a gazdag élet,~Mint küzdelmi bért.~Hol a lyányka bíbor
919 AZaszl | dalia.~S hol annyi bátor küzdött,~ Oly sok szû vérezett,~
920 Maholn | csillogni látszott,~ Mily küzködés belõl.~Im képe életemnek:~
921 Elvir | kivítták,~Miért korunk hiába küzködött,~S ha visszanéznek hálás
922 Bucsu | Nincs kõ határán, nincsen kúnhalom,~De áll a tér s nem vész
923 AZaszl | bízom«.~Igy szól, s megy kunyhajába~ S egy zászlóval kilép;~
924 ANyugal| nélkül~Hallgat érzete.~A kunyhóhoz víg kedvében~Gyermek közeleg,~
925 AVarEs | büszkén kimegy,~Hol kis kunyhója áll,~De ah, szelid leánya
926 ABefag | csoport~Szent árjaid felett,~Lábbal tiporva kínodat,~Felvágva
927 AZaszl | megmaradt.~Mátyás fényes lakában~ A félhold ûl Budán,~S
928 Bucsu | honfiszem pihen,~S magyar lakik a parton, s a hazának~Csak
929 AVarEs | nézd, száz évivel,~Csekély lakom elõtt,~Nemzetségfának ülteté~
930 ABefag | zölden áll,~Törd széjjel lánczidat.~És zúgj tovább örömtelin,~
931 AZaszl | elszokott kezek,~Melyek lánczot viselve~ Megerõsbültenek.~
932 AVarEs | czímerek,~Egy érzeménynek lángiban~Dobognak a szivek.~ * * *~
933 ATokaji| Híven érzed, a mit rég:~Régi lángod, régi fényed~Boraidban most
934 ATokaji| A TOKAJI HEGY.~Egykor lángokat vetettél,~Õsz tetõ, most
935 Szornye| fehér kebel.~S Vesuv ha áll lángoknak bíborában;~ Ha tenger kél,
936 ATokaji| de mondd, hát könnyeidben~Lángol-e még szent tüzed?~1838.~ ~
937 EnIsSze| mondani.~Én is szeretném lángoló szavakkal~ Dicsérni ősz
938 Boldog | Hitszegő talán,~Egykor birtad lángszerelmét,~ Szíved mit kiván?~Birtad -
939 Boldog | Fogd körűl erős karokkal~ Lángtelt hölgyedet,~Éldeld ajki édes
940 AMegfag| Fölkelne, jaj! de nincs erõ;~Lankadva visszadûl~A kedves dombra, -
941 Elvir | érteni fogod, ha elragadva~E lant keserveimrõl énekel,~Te
942 EnIsSze| érzeménye,~ Szakítsa ketté lantja húrjait.~1846.~ ~
943 Molnar | szebben hangzik az öröm~ A lányka ajakán.~Hisz az ifjú molnárlegény~
944 ASajka | Messzünnen által-hallani~Lapátütéseket.~S ime most hangosb az ütés,~
945 AKisert| vesznél ösmeretlen?~Hadd lásson a világ.«~ A lomb elrejti
946 KlariD | új csillagot~ Sehol nem lát szemem.~Te eljövél, és szívemet,~
947 Szerenc| köntösében,~ Mi bájoló a messze láthatár;~A föld világosabb, zöld
948 OhLenn | Csak egy korányt és alkonyt láthatott.~Lennék bármi - felhő vagy
949 AZaszl | A nép felett lebeg.~Õ látja, s megnyugodva~ Csukódik
950 OhLenn | Vagy lennék féreg, melynek látköre~Egy fának árnyán túl nem
951 EnIsSze| éneket?~Ha éji vész borítja látkörünket,~ Villámokért sohajt a
952 AzElet | remény,~E fán még zöldet látok én~S a lomb között ezer
953 ATohoz | partok felé; -~S hány hajós látott dühödben,~Mely sajkáját
954 Maholn | mindenfelõl,~S mig fenn csillogni látszott,~ Mily küzködés belõl.~
955 Maholn | nékem,~ Hogy jókor elmenék.~Láttátok-é tavaszkor~ Az olvadt hóvizet,~
956 Szornye| átfogott,~S a szenvedély, mint láva, elterûlve,~ Arczod felett
957 ANapM | NAP MIKOR...~A nap mikor leáldozik,~Pirosan áll az ég határa, -~
958 AVarEs | kunyhója áll,~De ah, szelid leánya ott~Nyugalmat nem talál.~
959 AVarEs | Nyílik a kunyhó ajtaja,~Fehér leányok ott,~Virágtakart födél alatt,~
960 AVarEs | földmívelõ -~Nevem felett; leányomat~Mért csábitá el õ?«~,Itt
961 AZaszl | közöttük~ A nép felett lebeg.~Õ látja, s megnyugodva~
962 ANyugal| sokáig,~A rózsákra néz,~S rég lecsillapúlt szivében~Feltámad a vész.~
963 Bucsu | erõt ad a mezõnek,~Bár rég lefolyt, a férfivér-özön.~Nincs
964 Osz | legszebb a nap végsõ sugára,~ Legcsillogóbb a hajnal csillaga:~Úgy önti
965 Molnar | akkorig.~De ah, hitetlen a legény,~ Elhagyta kedvesét,~Eljött
966 AKisert| rózsa hervadott,~ Búsan lehajtja szép fejét,~ Elillatozta
967 AKisert| Egymással mennek el,~Ez illatot lehelve,~Az vígan énekel.~ S miként
968 ASajka | A SAJKA.~Egy sajka lejt magánosan~A néma tó felett,~
969 ATohoz | Felzavart sötét habok!~Sajkák lejtnek könnyü úton~Most a zöld
970 Panasz | Az esti szél.~,Mért kell lekötve lennem? -~Sohajtozik -~Zöld
971 AVarEs | Hová török s tatár erõ~Nem lelheté utát.~S egy kis lak áll
972 Szornye| szenvedélyek~ Átdúlják lelkedet; ha veszni kell,~Mit bánom
973 EnIsSze| érezének,~ Eltölti égő kínnal lelkemet;~Mért bámulod, ha nem vidám
974 Vegren | néma hantomon.~Magyar dalt, lelkesítőt,~Melynél a szív dobog,~Tán
975 Holdvil| föld nyugalmat,~Ha a nap lement,~És a holdvilág magasról~
976 AZaszl | A völgy virágira.~S mig lenn a messze síkon~ Naponként
977 Panasz | szél.~,Mért kell lekötve lennem? -~Sohajtozik -~Zöld a mezõ
978 Boldog | Rózsád illata,~Hő napod habár lenyugszik,~ Nemde szép vala?~És ha
979 AZaszl | pusztult téreken;~Már csak lépése hangzik~ S a táj csendes
980 Szornye| érzeményivel,~Míg végre könnyü leplén áthaladva,~ Mint hab kiárad
981 Holdvil| HOLDVILÁG.~Ha a nap leszállva eltûnt,~Mint egy fényes
982 ANyugal| tekintete.~Mint mikor, ha béke lészen~Hosszu harcz után,~S fehér
983 KlariD | nyugodni száll,~ Éj födné létemet.~A szerelem napom vala,~
984 AZaszl | nép hozzája jött~S az agg letérdepelve~ A feszület elõtt,~Éghez
985 Elvir | E gyermekábránd ha nem létesûl,~S mint életemben elhagyatva
986 AZaszl | Hogy el ne hagyja veszni~ Letiprott nemzetét;~Hogy el ne hagyja
987 OhLenn | lennék tölgy, a mely’t a vész lever,~Mely lombos ágival földön
988 Molnar | holdvilág éjfél felé~ S a liliom halovány,~Százszorta haloványabb
989 AZaszl | szentelt színeket.~Büszkén lobog, mint egykor~ Gyõzelmeink
990 ANyugal| felvonta rég~Fehér színü lobogóját~A szent békeség.~A keserv
991 Molnar | lett, húll a lomb,~ S a lombra húll a hó;~Fehér a tér,
992 ANyugal| Már nem bántanak.~Mint a lombveszített tölgyfa~Állok mostan itt,~
993 AMegfag| éjfélt ütött,~A föld már néma lõn.~Egy árva gyermek andalog,~
994 AKisert| nincs édesb tömény.~S a lyány jön a virághoz:~»Ah bájoló
995 KlariD | Miért zajog, miért örűl~ Ma ekként kebelem?~Hisz’ a
996 AZaszl | Zavarja, - s zúgó csermely~ S madárkák éneke.~Itt élt régmúlt napokban~
997 Boldog | ábrándokat.~Éldelj hát és zárd magába~ Gyenge szívedet;~Boldog
998 Elvir | melyen éltem áll,~Ûzz bár magadtól, veszszenek reményim,~Kimondhatám, -
999 Elvir | keblemet gyötörte,~Már nem magamba rejtve hordozom.~Ha bár
1000 AZaszl | Tisztán, miként ege,~S magányban, mint a csermely,~ Így
1001 AZaszl | völgynek rejtekében~ Áll egy magányos lak,~Fölötte zúg a fenyves,~
1002 AVarEs | A KUNYHÓ.~Áll grófi vár magányosan~A puszta bérczfokon,~Kõczímer
|