1833-folde | foldh-magan | magas-tovis | tohoz-zugo
Költemény
1003 Tanacs | ez nem elég körödnek,~ Magasabbak küzdelmed czéljai.~Áldást
1004 AVarEs | szivek.~ * * *~Magasan ûl a büszke gróf~Várának
1005 AZaszl | A völgy körûl a Mátra~ Magaslik ég felé,~Miként ha nagy
1006 Bucsu | hótakart tetõi,~Nem nyúlnak oly magasra bérczeid,~S tán szebbek
1007 Holdvil| nap lement,~És a holdvilág magasról~Rá ezüstöt önt.~1834.~~
1008 AMegfag| boldogúl,~Jól érzi most magát:~Elmúltak minden gondjai;~
1009 Panasz | átsuhanva~A rét felett,~Magával visz egy száraz~Falevelet.~,
1010 AZaszl | hagyja veszni~ Nagy Árpád magzatát:~Akkor sejdíti néha~ Az
1011 Remely | mosolyganak körûl,~Ki jó maradtál, mondd, mért nem remélsz
1012 Remely | REMÉLJ!~ MÁRIÁHOZ.~Reményed eltûnt, pusztán
1013 Vegren | érek,~A sír nyugalmat ad:~Márvány szobor helyébe,~Ha fenmarad
1014 AZaszl | a patak.~A völgy körûl a Mátra~ Magaslik ég felé,~Miként
1015 AZaszl | De zászlónk megmaradt.~Mátyás fényes lakában~ A félhold
1016 ANyugal| kertemet«.~Az agg férfiú megáldja~A jó gyermeket,~S ez, rózsáit
1017 AVarEs | Remegve lép s meg visszanéz,~Megáll s tovább siet.~A völgyben
1018 AVarEs | alatt,~Kihozzák társokat.~Megállanak a zöld mezõn,~Uj sírgödör
1019 Molnar | húll a hó;~Fehér a tér, megállt a víz,~ A csermely s a
1020 Vegren | S ha majd kijőtök néha~S megálltok síromon,~Zengjétek el a
1021 Boldog | hang, mint mások,~ Téged megcsala,~Mért kesergnél? Az, mit
1022 EnIsSze| kimért zengő sorokban~ Megénekelni a magyar hazát.~De engem
1023 AZaszl | Melyek lánczot viselve~ Megerõsbültenek.~S megtisztul a töröktõl~
1024 Remely | szív ha volt, mely szívemet megérté,~ Mely értem érezett, egy
1025 Vegren | szív dobog,~Tán halva is megértem,~S keblem hevűlni fog.~És
1026 Elvir | hordozom.~Ha bár érezve nem, megértve hangzik,~Nem hasztalan,
1027 AMegfag| A MEGFAGYOTT GYERMEK.~Ily késõ éjtszaka
1028 AMult | a mit elvett,~Az is, mit meghagya.~1842.~ ~
1029 Dalnok | talál.~A nép könnyen felejti~Meghalt királyait,~Csak a ki jutalmazza,~
1030 AMegfag| Csöndes-nyugodva alszik ott -~Meghaltak kínjai.~ 1833.~ ~
1031 AVarEs | a nemtelen szemekbõl is~Megindul a folyam.~Mert voltak õsim
1032 Elvir | szenvedek;~S ha majd a nép megindúl szózatomnál,~Titkon elmondani
1033 ATokaji| Szõlõ-fürtöket nevelsz.~Mégis jól tudod, mi voltál,~Híven
1034 Bucsu | szétdönté az idõ falát,~Kövén meglátni a csaták nyomát.~S még áll
1035 AZaszl | nyomán:~De míg e zászló meglesz~ S élnek emlékeink,~Nem
1036 Elvir | visszanéznek hálás érzetökben:~Tán megneveznek a dicsõk között.~Vagy ha
1037 Osz | alkonya.~ Órája elmult, megnyeré a bért:~ Öröm helyett
1038 Alom | mélyen kínosat.~Magam valék, megnyílt az ég felettem,~Leszállt
1039 AZaszl | felett lebeg.~Õ látja, s megnyugodva~ Csukódik bé szeme;~Hisz
1040 AZaszl | ájtatos tömeg,~Hogy bár e fej megõszült,~ Hogy bár e kéz remeg, -~
1041 AVarEs | szép leány,~Keblén majd megpihen.~Szû szûn dobog, ott állnak
1042 Elvir | napokban~E vészhányt szív majd megpihenhetett,~Ha csak egy név maradt
1043 ASajka | Homályos útadon;~Majd egykor megpihensz te is,~Nem ösmert partokon!~
1044 Szornye| Vesuv virágtakart tövében~ Megrázva, most egyszerre ingadoz,~
1045 AZaszl | viselve~ Megerõsbültenek.~S megtisztul a töröktõl~ Budának szent
1046 AZaszl | Mig ifjabb volt karom,~Megvédtem; éltem eltelt;~ Most már
1047 Boldog | élet nyujta,~ Élvez és megvet.~Ím az élet szép s mosolygó~
1048 ANyugal| jöttem hozzád,~Eprekért megyek.~Im rózsákat hoztam néked,~
1049 ANyugal| A NYUGALOM.~A keresztnél méla csendben~Ûl a remete,~A
1050 EgyUj | már élvezte itt:~A napnak meleg sugarát~S anyjának csókjait.~
1051 Szornye| partjait:~Ekkép emelkedik melled dagadva,~ Szélvész-hatalmú
1052 AMegfag| szobám,~Nem fûtenek nekem.~Melléd temetve én is itt~Miért
1053 Bucsu | özvegy-fátyolodban,~Nehéz keserved melybe öltözött;~Bájlón mosolygsz,
1054 AZaszl | fognak~ Az elszokott kezek,~Melyek lánczot viselve~ Megerõsbültenek.~
1055 Remely | zajgó néptömeg,~Fájdalmakat, melyekrõl nem beszéltem,~ Bút, bánatot,
1056 Elvir | kimondák,~Gördûlt a koczka, melyen éltem áll,~Ûzz bár magadtól,
1057 AVarEs | jobbágyleány~Egy sírnak mélyiben.~1837.~ ~
1058 Vegren | Magyar dalt, lelkesítőt,~Melynél a szív dobog,~Tán halva
1059 Szerenc| nyúgodalma,~ Ez a szerencse, melyrõl álmodál;~Azt feldulá egy
1060 AKisert| hölgy s a rózsa~Egymással mennek el,~Ez illatot lehelve,~
1061 Tanacs | vet földjére~ A tölgy, mennél magasbra nőhetett.~1845.~ ~
1062 AZaszl | most érzi:~ Hogy végre menni kell.~S kiket sokszor szavával~
1063 OhLenn | lennék felhő, mely a kék egen~Merengve száll bújával csendesen,~
1064 Szornye| remegsz te is, ha részegûlve~ Merész karom erõsen átfogott,~S
1065 ABefag | fényiben;~Nincs több, ki mostan merne még~Tiporni kebleden.~1838.~ ~
1066 AMegfag| felsohajt,~S mély álomba merûl.~És ím az árva boldogúl,~
1067 EnIsSze| szemébe’,~ Szelíd örömről nem mesél dalom.~Miként az aeol-hárfa
1068 ATohoz | mi nyugton áll vizednek~Messzenyúló tûköre;~S nemde hányszor
1069 ASajka | magánosan~A néma tó felett,~Messzünnen által-hallani~Lapátütéseket.~
1070 Mohacs | Zöldebb a fû Mohácsnak mezején;~ Több illat tölti a virágokat,~
1071 Bucsu | szebbek a Provence daltelt mezõi,~Mint zöld kalászt hullámzó
1072 Bucsu | hõsökön~Kalászai, erõt ad a mezõnek,~Bár rég lefolyt, a férfivér-özön.~
1073 Molnar | Õszkor a szép leány.~S mikorra tél lett, húll a lomb,~
1074 ANyugal| keservek,~S szívem nyughatik.~Mindazok, kiket szerettem,~Régen
1075 Maholn | milyen akadályok,~ Sziklák mindenfelõl,~S mig fenn csillogni látszott,~
1076 OhLenn | száraz tájakat~Termékenyít és mindig fenn marad,~Fenn, míg a
1077 AZaszl | E terhet hordani,~De mindnyájunkra bízzad~ S meg fogjuk tartani«.~
1078 AVarEs | kunyhó felett,~Egyképen mintha áldana~Urat s szegényeket.~ * * *~
1079 AMegfag| anyám!~Szivem beh szomorú!~Mióta eltemettek itt,~Azóta bús
1080 Osz | a fájdalom,~ És az, mire taníta, bús dalom.~Dalom,
1081 Bedgell| Kit itt temettek el?~A kõ mohos, faragtalan~S ezekre nem
1082 Molnar | lányka ajakán.~Hisz az ifjú molnárlegény~ Szerelmet esküszik,~Hogy
1083 AMegfag| csókot ad;~Nincs senki, a ki mondaná:~Szeretlek gyermekem!~Puszta
1084 Elvir | Szeretlek! - oh vagy mért ne mondanám ki,~Mit évekig kinosan érezék,~
1085 EnIsSze| Érzékenyen sok szépet mondani.~Én is szeretném lángoló
1086 Mohacs | virágokat,~ S a gazda, mondják, szebb kalászt arat.~E földet
1087 Elvir | koromban,~Hol annyi szép remény mosolyg felém,~Öröm helyett csak
1088 Remely | szerethetsz,~ Kit gyermekek mosolyganak körûl,~Ki jó maradtál, mondd,
1089 ANapM | honra éj borúlt~Félhold mosolygott pusztulásán.~De hajnal jõ
1090 Bucsu | melybe öltözött;~Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod kemény,~
1091 Szerenc| zajos hullámzatával~ Nem mossa többé puszta partjait.~Nem
1092 ABefag | áll~Az elhagyott határ,~Mozogni kezdnek habjaid.~Tavasz
1093 AMult | ismét~Költõdnek énekét.~A múltat el nem törli~Boldog jelen
1094 Bucsu | franczia fiának,~Büszkén mutatja Róma ó falát,~Hellásznak
1095 Tanacs | hasznos csak így lehet:~Miként nagyobb árnyékot vet földjére~
1096 AMegfag| elhagyott vagyok,~Hideg a tél nagyon!«~Az árva búsan zengi így~
1097 Bucsu | S egy köny beszél hazánk nagyságirul.~S egy köny Budáról, mely
1098 Bucsu | leszen;~Buda-, Mohács-, Nándornál elfutó,~Tán honom könnye
1099 Szerenc| végig futott,~Egy délen át a nap-meleg hatalma~ A téli tájon gyõzve
1100 ABefag | VISZTULÁHOZ.~Eljött a tél s rossz napjaid,~Befagytál, szép folyó!~
1101 KlariD | födné létemet.~A szerelem napom vala,~S egy napnak nincs
1102 AZaszl | mig lenn a messze síkon~ Naponként harcz zajog,~E tájnak nyugodalmát~
1103 AzElet | fölött,~S ha feltekintek, napvilágot,~ Csillogva a levél között,~
1104 Tanacs | gyökerével~ A földből szíja élte nedveit,~De felfelé hajt minden
1105 Molnar | kiszûrte õ~ A szép szemek nedvét.~S bár holdvilág éjfél felé~
1106 ANyugal| korára,~Hol gyönyört igért~Neki is a gazdag élet,~Mint küzdelmi
1107 AMegfag| a faluban senki most,~Ki néki csókot ad;~Nincs senki,
1108 EgyUj | percznyi lét után:~Nem jó nekünk a föld szinén,~Alatta jobb
1109 AVarEs | pihennek õk;~E faj hõsök neme’.~Szól a jobbágy: »Velem
1110 AKisert| bájolón,~Nincs párja szép nemében~A lombos bokrokon.~ Nincsen
1111 AZaszl | hagyja veszni~ Letiprott nemzetét;~Hogy el ne hagyja veszni~
1112 AVarEs | nem lesz, mig én leszek.~Nemzetségfám terjedten áll,~Áll õsim
1113 AVarEs | évivel,~Csekély lakom elõtt,~Nemzetségfának ülteté~Õsöm a zöldelõt.~
1114 ANapM | ragyog~Hát új nap ismét nemzetünkön?~1839.~ ~
1115 AZaszl | bajnokunk veszett el,~ De Árpád népe nem.~A nép, mely ily csatát
1116 AVarEs | áll~Ismert a harczmezõn,~A népnek hamva, büszke úr,~A por
1117 Remely | Mit nem gyanít a zajgó néptömeg,~Fájdalmakat, melyekrõl
1118 Elvir | megpihenhetett,~Ha csak egy név maradt meg életembõl,~S
1119 AVarEs | ez õsi vár,~S hires vitéz neved.~De voltak õsim nékem is,~
1120 ATokaji| köveidben~Szõlõ-fürtöket nevelsz.~Mégis jól tudod, mi voltál,~
1121 AZaszl | ifjabb korában,~ A dalia nevét~Jól ismeré az ellen,~ S
1122 Elvir | nem értem,~S dicsõ vagy névtelen - szerettelek!~1839.~ ~
1123 Szornye| szép szörnyek felé:~Igy nézek én reád, ha szenvedélyek~
1124 ANyugal| Szerelemrõl szólt,~S elmerûlve nézetében~Õ is boldog volt.~Régen
1125 Maholn | S a víz elszáradott,~S nézzétek csak az útat,~ Hol árja
1126 Tanacs | A tölgy, mennél magasbra nőhetett.~1845.~ ~
1127 Bucsu | Mohács, még áll! magasbra nõnek~Az új barázdán s régi hõsökön~
1128 EnIsSze| SZERETNÉM...~Én is szeretném nyájasabb dalokban~ Üdvözleni a szép
1129 Molnar | Tárcza völgyében.~S szép nyárban esti éneked,~ Te árva csalogány!~
1130 Holdvil| ezüstöt az idõ,~S nyúgodalmat nyer végtére~A sokáig szenvedõ:~
1131 AVarEs | zászlók helyett.~Csikorgva nyíl a várkapu~S kilép a gyászsereg,~
1132 Alom | érzetében,~Hervadni kezdtek a nyiló virágok,~A zöld levél sárgulva
1133 AVarEs | Eljött az est, csikorgva nyílt~A tölgyfa várkapu,~S büszkén
1134 Szerenc| énekel minden madár;~Az ágak nyögve föld felé hajolnak,~ Nem
1135 AZaszl | zsarnokok jöhetnek~ A zsarnokok nyomán:~De míg e zászló meglesz~
1136 Bucsu | Kövén meglátni a csaták nyomát.~S még áll Mohács, még áll!
1137 Bucsu | magyar!~S az õsök elenyészett nyomdokára~Az esti szellõ új fövényt
1138 AzElet | gyümölcse,~ De elveszi nyugalmadat -~Így szóla isten édenébe’~
1139 AVarEs | alatt,~Zöld rétnek közepén,~Nyugalmasan fészket rakott~A gólya tetején;~
1140 AZaszl | Miként ha nagy falával~ Nyugalmát védené.~Felette tiszta égnek~
1141 ANyugal| elmúltak a keservek,~S szívem nyughatik.~Mindazok, kiket szerettem,~
1142 AMegfag| temetve én is itt~Miért nem nyughatom?~Szegény és elhagyott vagyok,~
1143 Mohacs | S áldások õrzik csendes nyughelyén.~Mely a hazáért élt, a hû
1144 Panasz | földön nem talál az~Más nyughelyet’.~1847.~ ~
1145 Szerenc| Elvíra! lám, ez keblünk nyúgodalma,~ Ez a szerencse, melyrõl
1146 AZaszl | Naponként harcz zajog,~E tájnak nyugodalmát~ Csak ha a lomb susog -~
1147 KlariD | elhagyál!~Mint ha a nap nyugodni száll,~ Éj födné létemet.~
1148 Szerenc| világon~ Virágtalan, de nyúgodt a határ.~Nyugodt, mig a
1149 AZaszl | Haja galamb-fehér lett, -~ Nyugodtabb a kebel.~S miként ha hó
1150 ANyugal| kiket szerettem,~Régen nyugszanak,~S kínos vágyim s a reménység~
1151 ATohoz | A TÓHOZ.~Tó, mi nyugton áll vizednek~Messzenyúló
1152 Osz | Oh hullj levél, majd nyugtot ad e föld;~ Ha veszve
1153 Boldog | miénk, mit nyájas kézzel~ Nyujt a pillanat;~Szép az élet,
1154 Boldog | szeret,~Élvez, mit az élet nyujta,~ Élvez és megvet.~Ím az
1155 Tanacs | minden erejével,~ S az éghez nyujtja lombos ágait.~Így tégy te
1156 AVarEs | hársfa védi, födele~Nem nyúl ki ágiból:~De a magas tornyok
1157 AzElet | Elmúlt tavasznak bájiról.~»Ne nyulj a fához; szép gyümölcse,~
1158 Bucsu | Helvétia hótakart tetõi,~Nem nyúlnak oly magasra bérczeid,~S
1159 AVarEs | reszketve csillog drágakõ~A nyuszt-kalpag fölött.~Eljött az est szép
1160 Bucsu | fiának,~Büszkén mutatja Róma ó falát,~Hellásznak kincse
1161 Bucsu | özvegy-fátyolodban,~Nehéz keserved melybe öltözött;~Bájlón mosolygsz, mert
1162 AZaszl | Budának szent fala~És újra ön-hazánk lesz,~ Mi börtönünk vala.~
1163 Holdvil| holdvilág magasról~Rá ezüstöt önt.~1834.~~
1164 AZaszl | Borúl el kárpita,~Áldásként öntve fényét~ A völgy virágira.~
1165 Dalnok | sajkát zúg körûl,~Rajt’ egy öreg király és~Egy ifju dalnok
1166 ABefag | némán állsz, s már hirdetik~Örök halálodat,~Már zsarnokid
1167 EnIsSze| ezrek szemébe’,~ Szelíd örömről nem mesél dalom.~Miként
1168 AVarEs | komoly, fehér haja,~A szív örömtelen.~S az ajtó nyílik és belép~
1169 ABefag | lánczidat.~És zúgj tovább örömtelin,~Gyõzelmed fényiben;~Nincs
1170 KlariD | feszűl,~Miért zajog, miért örűl~ Ma ekként kebelem?~Hisz’
1171 Remely | még szeretni tud, az még örûl.~Oh nézd a rózsafát, téli
1172 AKisert| bájoló virág,~Mért vesznél ösmeretlen?~Hadd lásson a világ.«~
1173 ASajka | egykor megpihensz te is,~Nem ösmert partokon!~1835.~ ~
1174 AZaszl | Vigasztalt bú között~Még egyszer összegyüjti~ A kis kunyhó körött.~»
1175 Dalnok | dalnok ûl.~S mig korona övedzi~Az aggnak õsz haját,~Még
1176 Bucsu | könyeid között,~Égõn szeretlek özvegy-fátyolodban,~Nehéz keserved melybe öltözött;~
1177 Szerenc| A jéglepelt egy napnak olvadása~ Elvonta, szinlett nyúgalom
1178 Maholn | Láttátok-é tavaszkor~ Az olvadt hóvizet,~Mely vígan csörgedezve~
1179 AZaszl | kézbe tette le!~1863.~~.oOo.~~~ ~
1180 AMegfag| jár~Ott kinn a temetõn?~Az óra már éjfélt ütött,~A föld
1181 Osz | élte nyájas alkonya.~ Órája elmult, megnyeré a bért:~
1182 Dalnok | nekem’.~S a tenger inkább ordít,~A szél inkább fütyül,~A
1183 AZaszl | S sok évig a kunyhóban~ Õriztem kincsemet.~Im itt van, szenny
1184 Bucsu | hazának~S a nemzet híven õrzi birtokát;~Császárról szól
1185 Mohacs | anyja kebelén,~ S áldások õrzik csendes nyughelyén.~Mely
1186 AVarEs | isten veled,~Erõsen áll ez õsi vár,~S hires vitéz neved.~
1187 AVarEs | Mocskot, tudod, nem szenvedek~Õsimnek czímerin.’~»Mocskot nem
1188 AVarEs | jobbágyod is~Gondol még õsire.~Ha ott ül estve s a mezõ~
1189 AVarEs | Tán nem vitézek õk?~Bár õsöd hantja szépen áll~Ismert
1190 Bucsu | hallgat immár a magyar!~S az õsök elenyészett nyomdokára~Az
1191 AVarEs | elõtt,~Nemzetségfának ülteté~Õsöm a zöldelõt.~Felnõtt a fa,
1192 Szerenc| S csak csend marad, csak õszi hervadás.~Elvíra! lám, ez
1193 Molnar | Százszorta haloványabb még~ Õszkor a szép leány.~S mikorra
1194 Szerenc| helyett~Feltûnt az elmult õsznek hervadása,~ S a pusztaság
1195 Tanacs | terjeszt körére,~ Egész pályánk hasznos csak így lehet:~
1196 AMegfag| árva búsan zengi így~Kinos panaszait;~Felelve rá a téli szél~
1197 Panasz | PANASZOK.~Az ágon függ remegve~A
1198 Elvir | bánatterhemet?~Vagy hallál egy panaszt? vagy csak gyanítád,~E szív
1199 AzElet | édenébe’~ Ádámhoz - tartsd parancsomat,~Mert élted fája ez, s tövén~
1200 AKisert| rózsa~Pirúlva bájolón,~Nincs párja szép nemében~A lombos bokrokon.~
1201 ASajka | most hangosb az ütés,~A part felé közelg,~Hol a habok
1202 Maholn | hány szivárvány~ Von ívet partira.~De jõjetek, ha nyár lesz~
1203 ATohoz | csillagok; -~S hányszor verték partjaidat~Felzavart sötét habok!~Sajkák
1204 ASajka | Megint az éjtszakán,~Elérte partját s ott pihen~A hosszu út
1205 ATohoz | könnyü úton~Most a zöld partok felé; -~S hány hajós látott
1206 ASajka | megpihensz te is,~Nem ösmert partokon!~1835.~ ~
1207 Bucsu | pihen,~S magyar lakik a parton, s a hazának~Csak egy romlatlan
1208 Bedgell| sírkövekre ás.~A hõs és a pásztorfiu~Nem oly különbözõk:~Keserv
1209 OhLenn | évekig zöldelve állt,~A végső percz is még zölden talált,~És
1210 EgyUj | Édes a hosszu nyúgalom,~Bár percznyi lét után:~Nem jó nekünk
1211 AVarEs | õsim tereme,~A harczmezõn pihennek õk;~E faj hõsök neme’.~Szól
1212 Szerenc| sorsodnak változása,~ Vész, ha pihensz, ha éldelsz, veszteség;~
1213 Boldog | nyájas kézzel~ Nyujt a pillanat;~Szép az élet, mért teremtsünk~
1214 AVarEs | népnek hamva, büszke úr,~A por eldõdidön«.~A jobbágy szólt
1215 Bucsu | bérczeid,~S tán szebbek a Provence daltelt mezõi,~Mint zöld
1216 Szerenc| õsznek hervadása,~ S a pusztaság a barna föld felett.~S a
1217 ANapM | borúlt~Félhold mosolygott pusztulásán.~De hajnal jõ a hold után,~
1218 AZaszl | és most tovább megy~ A pusztult téreken;~Már csak lépése
1219 Panasz | De én az ághoz kötve~Csak rab vagyok,~A szép mezõn veled
1220 AZaszl | melyet elbocsáta,~ Száz kéz ragadja meg~A zászlót, s most közöttük~
1221 ANapM | hajnal jõ a hold után,~S ragyogva új nap kél egünkön; -~Leszállt
1222 Bucsu | sírköve hazámnak temetõjén,~S ráírva mind, mi véle elveszett;~
1223 Szerenc| görcsös ágon,~ S mely rajta énekelt, a víg madár~Rég
1224 Bucsu | fájdalom.~Hallgatva áll Rákosnak szent határa,~Ah, régen
1225 AVarEs | közepén,~Nyugalmasan fészket rakott~A gólya tetején;~Zöld a
1226 AZaszl | éltem eltelt;~ Most már rátok bízom«.~Igy szól, s megy
1227 Szornye| szörnyek felé:~Igy nézek én reád, ha szenvedélyek~ Átdúlják
1228 AZaszl | birja tartani,~E szellõ a redõket~ Ki fogja bontani.~És újra
1229 Dalnok | Még fris babér az ifju~Redõtlen homlokát.~»Mit ér mostan
1230 AzElet | a zöld remény.«~Ah bús rege! - s talán valónak~ Találom
1231 AZaszl | mind jelen van itt.~Ki reggel véle jött el,~ Mind megmaradt
1232 Elvir | tûrhetem tovább. Mit eddig rejte,~Tovább nem birja e szorúlt
1233 AZaszl | völgy nyugodt körében~ Rejté el bánatát;~Szivét a bú
1234 Elvir | gyötörte,~Már nem magamba rejtve hordozom.~Ha bár érezve
1235 AKisert| Mosolygó gyilkosán,~Mint egy rém kóborolva~A szép arczok
1236 AZaszl | megõszült,~ Hogy bár e kéz remeg, -~De egyiránt még ifjan~
1237 Szornye| bájvirányon széjjeláradoz:~Ekkép remegsz te is, ha részegûlve~ Merész
1238 Remely | nem felejthet,~ Mert nem remélhet annyi sírokon.~Én bús vagyok;
1239 Elvir | elmondani én értelek!~Oh, hadd remélnem! És ha jobb napokban~E vészhányt
1240 Remely | maradtál, mondd, mért nem remélsz te?~ Ki még szeretni tud,
1241 Elvir | szívet bánatában,~A mit reméltem, s a mit szenvedek;~S ha
1242 Elvir | szívem átka volt, szivem reménye,~Vigasztalóm, s mi által
1243 Remely | MÁRIÁHOZ.~Reményed eltûnt, pusztán áll jövendõd;~
1244 Elvir | bár magadtól, veszszenek reményim,~Kimondhatám, - és te kihallgatál!~
1245 ANyugal| nyugszanak,~S kínos vágyim s a reménység~Már nem bántanak.~Mint a
1246 Szornye| Ekkép remegsz te is, ha részegûlve~ Merész karom erõsen átfogott,~
1247 AZaszl | zászlóval kilép;~Terhétõl karja reszket;~ Bámulva áll a nép.~»Im
1248 AVarEs | Dolmánya gyöngyözött,~S reszketve csillog drágakõ~A nyuszt-kalpag
1249 Panasz | S a szellõ átsuhanva~A rét felett,~Magával visz egy
1250 Holdvil| andalgok akkor~A harmattelt réteken,~És a hallgató természet~
1251 AVarEs | áll a bércz alatt,~Zöld rétnek közepén,~Nyugalmasan fészket
1252 AVarEs | kilép a gyászsereg,~Egy rézkoporsót visznek õk,~Rajt’ festett
1253 AVarEs | bánata~Egy könyüvé vegyûl.~Rög rögre húll, temetve ott~
1254 AVarEs | Egy könyüvé vegyûl.~Rög rögre húll, temetve ott~Két fájó
1255 Szerenc| olvadott havával~ Patak rohan a hegynek oldalán;~A jéglepelt
1256 Bucsu | Hellásznak kincse egy elomló rom:~Tiéd, hazám, egy szentelt
1257 Bucsu | fiának,~Büszkén mutatja Róma ó falát,~Hellásznak kincse
1258 AZaszl | vitéz még~ Az ezerek közül;~Romján a dúlt hazának~ Csak õ
1259 Bucsu | parton, s a hazának~Csak egy romlatlan gyermeke leszen;~Buda-,
1260 OhLenn | elragad;~S ha majd a földön rontva átröpűlt,~Véghetlen tengeren
1261 ABefag | VISZTULÁHOZ.~Eljött a tél s rossz napjaid,~Befagytál, szép
1262 Boldog | Nemde édes, bárha fonnyad,~ Rózsád illata,~Hő napod habár lenyugszik,~
1263 Remely | az még örûl.~Oh nézd a rózsafát, téli napokban~ Oly búsan
1264 ANyugal| s egy nehéz csepp~Húll rózsáira.~1834.~~
1265 ANyugal| megáldja~A jó gyermeket,~S ez, rózsáit általadva,~Vígan elsiet.~
1266 ANyugal| hozzád,~Eprekért megyek.~Im rózsákat hoztam néked,~Nemde szépeket?~
1267 Alom | távolából,~S fejemre tett egy rózsakoszorút,~Oly illatost, olyan virágozót,~
1268 ANyugal| Némán ûl az agg sokáig,~A rózsákra néz,~S rég lecsillapúlt
1269 AZaszl | Szivét a bú emészti,~ A rozsda jó vasát.~Most agg, hosszú
1270 ATohoz | hajós látott dühödben,~Mely sajkáját széttöré!~Boldog tó, a vész
1271 ATohoz | partjaidat~Felzavart sötét habok!~Sajkák lejtnek könnyü úton~Most
1272 Dalnok | Szélvész üvölt, - a tenger~Egy sajkát zúg körûl,~Rajt’ egy öreg
1273 Szerenc| Egyszerre elront annyi életet.~Sárgán lehúll a lomb sötét tövérõl,~
1274 Alom | nyiló virágok,~A zöld levél sárgulva húllt alá,~S tövis-koszoru
1275 Elvir | feljajdul hosszu bánatában,~A seb kitört, most hadd vérezzek
1276 AZaszl | megmaradt helyén -~Keblében mély sebekkel,~ Szenny nélkül fegyverén.~
1277 KlariD | új virág, új csillagot~ Sehol nem lát szemem.~Te eljövél,
1278 AZaszl | Kifáradt a kebel,~Mit rég sejdít, most érzi:~ Hogy végre
1279 AZaszl | Nagy Árpád magzatát:~Akkor sejdíti néha~ Az ájtatos tömeg,~
1280 Molnar | folyó.~De ah! nem állt meg semmi úgy~ A Tárcza völgyében,~
1281 AZaszl | üdvözölve~ Utolszor, hív sereg!~Egy kincset rejt e kunyhó.~
1282 AZaszl | virágira.~S mig lenn a messze síkon~ Naponként harcz zajog,~
1283 Mohacs | MOHÁCS.~Eldõdeink siralmas harczhelyén,~Zöldebb a fû
1284 Mohacs | honáért vérezett.~Oh ne sirasd meg annak végzetét,~Ki a
1285 AZaszl | így tudott,~Feltámad még a sírból~ S még egyszer élni fog«.~
1286 AVarEs | Megállanak a zöld mezõn,~Uj sírgödör körûl,~S a gróf s a jobbágy
1287 Elvir | életembõl,~S talán egy áldás sírhalmom felett;~Ha boldogabb utódok
1288 Dalnok | Elég gyönyört találtam,~Ne sírj, oh kedvesem:~Szerettem,
1289 AMegfag| Többé már fel nem kel.~Anyja sírjára ûl, zokog~Az árva kis fiú:~»
1290 Bucsu | egy bús emlékezet,~Nagy sírköve hazámnak temetõjén,~S ráírva
1291 Bedgell| Mint szó, melyet hiú utód~A sírkövekre ás.~A hõs és a pásztorfiu~
1292 AVarEs | gróf és a jobbágyleány~Egy sírnak mélyiben.~1837.~ ~
1293 Remely | Mert nem remélhet annyi sírokon.~Én bús vagyok; de te, ki
1294 Elvir | körül:~Te ne felejts el sírom éjjelében,~Gondolj reám,
1295 Vegren | kijőtök néha~S megálltok síromon,~Zengjétek el a legszebb~
1296 Dalnok | harczban gyõzött,~Dicsetlen sírt talál.~A nép könnyen felejti~
1297 ABefag | szorítja testedet~S fehér sírtakaró.~S kevélyen jár a gaz csoport~
1298 Bucsu | Budáról, mely magas tetõjén~Sötéten áll, egy bús emlékezet,~
1299 AVarEs | régen vár az ifiú~Erdõ sötétiben,~Siet, siet a szép leány,~
1300 AZaszl | vérezett,~Az esti szellõ sóhajt~ A gyászmezõ felett.~Ébren
1301 Remely | pusztán áll jövendõd;~ Szólsz sóhajtva, s én elhiszem neked;~Mi
1302 Bucsu | most isten veled, talán sokára,~Örökre tán, hazám, isten
1303 EnIsSze| Szabály szerint kimért zengő sorokban~ Megénekelni a magyar hazát.~
1304 Tanacs | kit e földhöz kötnek~ A sors, s ezer szükség vas karjai;~
1305 Bucsu | Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod kemény,~El még a sír felett
1306 Szerenc| elhervadva áll.~Biztos csak egy: sorsodnak változása,~ Vész, ha pihensz,
1307 Remely | szeretni kell.~Ki bánja ezt? õk sorsomat irígylik~ S e puszta fényt,
1308 KlariD | ha kél a bércz felett,~ Sugár hatotta át.~Olyan sötét
1309 EgyUj | élvezte itt:~A napnak meleg sugarát~S anyjának csókjait.~1840.~ ~
1310 AVarEs | kerítés, kis falát~A dél sugáritól~Egy hársfa védi, födele~
1311 AZaszl | nyugodalmát~ Csak ha a lomb susog -~Zavarja, - s zúgó csermely~
1312 Szerenc| többé puszta partjait.~Nem suttog lomb a barna, görcsös ágon,~
1313 EnIsSze| Dicsérni ősz Tokajnak tűzborát,~Szabály szerint kimért zengő sorokban~
1314 EnIsSze| hevít korának érzeménye,~ Szakítsa ketté lantja húrjait.~1846.~ ~
1315 Panasz | A szép mezõn veled nem~Szállonghatok’.~S a szellõ átsuhanva~A
1316 AZaszl | Ezt tartja és körûlnéz,~ Számitva társait:~És lám egy sem
1317 Panasz | kelle elszakadnom -~Szól bús szava -~A törzsrõl, hol az élet~
1318 EnIsSze| Én is szeretném lángoló szavakkal~ Dicsérni ősz Tokajnak
1319 OhLenn | felhőt kergetek,~Melynek szavára minden felriad,~Mely mindent
1320 AVarEs | mélyen kerítik árkai~Sok százados falát,~Hová török s tatár
1321 Molnar | felé~ S a liliom halovány,~Százszorta haloványabb még~ Õszkor
1322 Bucsu | magasra bérczeid,~S tán szebbek a Provence daltelt mezõi,~
1323 Molnar | Te árva csalogány!~De szebben hangzik az öröm~ A lányka
1324 Osz | szinezve áll,~ Közelgve csak szebbíti a halál.~Miként legszebb
1325 AVarEs | Egyképen mintha áldana~Urat s szegényeket.~ * * *~Eljött
1326 ABefag | mezõ már zölden áll,~Törd széjjel lánczidat.~És zúgj tovább
1327 Szornye| dühében~ A bájvirányon széjjeláradoz:~Ekkép remegsz te is, ha
1328 AVarEs | kis kunyhója áll,~De ah, szelid leánya ott~Nyugalmat nem
1329 EnIsSze| ragyog ezrek szemébe’,~ Szelíd örömről nem mesél dalom.~
1330 Mohacs | termékenyítve hamvad el;~ És szelleme a sír körûl marad,~ Tettekre
1331 Szornye| emelkedik melled dagadva,~ Szélvész-hatalmú érzeményivel,~Míg végre
1332 AZaszl | megnyugodva~ Csukódik bé szeme;~Hisz zálogát jövõnknek~
1333 EnIsSze| Mig égő könny ragyog ezrek szemébe’,~ Szelíd örömről nem mesél
1334 Molnar | szüret s kiszûrte õ~ A szép szemek nedvét.~S bár holdvilág
1335 AVarEs | hõs uram,~S a nemtelen szemekbõl is~Megindul a folyam.~Mert
1336 KlariD | csillagot~ Sehol nem lát szemem.~Te eljövél, és szívemet,~
1337 AZaszl | ifjan~ Hevül ez agg kebel,~Szemén a könnyek érte~ Még nem
1338 EnIsSze| Én is szeretnék kedvesem szeméről~ Enyelgve és busongva dallani,~
1339 Elvir | Vigasztalóm, s mi által szenvedék!~Szeretlek! - Vagy nem hordozám-e
1340 Szornye| karom erõsen átfogott,~S a szenvedély, mint láva, elterûlve,~
1341 Szornye| felé:~Igy nézek én reád, ha szenvedélyek~ Átdúlják lelkedet; ha
1342 EnIsSze| Nem könnyeket kér-e a szenvedő?~S ilyen legyen dalom: egy
1343 Szornye| kell,~Mit bánom én! oly szépek a veszélyek,~ Gyönyör között
1344 ANyugal| rózsákat hoztam néked,~Nemde szépeket?~A szomszédok is csodálják~
1345 AVarEs | vitézek õk?~Bár õsöd hantja szépen áll~Ismert a harczmezõn,~
1346 EnIsSze| szivéről~ Érzékenyen sok szépet mondani.~Én is szeretném
1347 ANyugal| Hol a lyányka bíbor ajkkal~Szerelemrõl szólt,~S elmerûlve nézetében~
1348 Boldog | ajki édes csókját,~ Bird szerelmedet.~S ha e nyájas hang, mint
1349 Dalnok | tetteit«.~,Isten veled, szerelmem! -~A dalnok énekel; -~Isten
1350 EgyUj | elhagyott,~A kit úgy vártatok,~Szerelmeteknek gyermeke; -~Szülék, ne sírjatok!~
1351 Vegren | mert költõ,~Könnyet, mert szeretett.~1848.~ ~
1352 AVarEs | áldásodat,~Csak õt, csak õt szerethetem,~Csak érte él fiad.«~,Csak
1353 Remely | bús vagyok; de te, ki még szerethetsz,~ Kit gyermekek mosolyganak
1354 EnIsSze| között keresni képeket.~Én is szeretnék kedvesem szeméről~ Enyelgve
1355 AMegfag| tölti el;~Hisz az, ki õt szerette még,~Többé már fel nem kel.~
1356 Elvir | S dicsõ vagy névtelen - szerettelek!~1839.~ ~
1357 AKisert| pihenni ott,~Hol szív dobog szeretve;~S a rózsa hervadott,~
1358 EnIsSze| Tokajnak tűzborát,~Szabály szerint kimért zengő sorokban~
1359 Bucsu | mi véle elveszett;~Régen szétdönté az idõ falát,~Kövén meglátni
1360 OhLenn | minden felriad,~Mely mindent széttép, mindent elragad;~S ha majd
1361 ATohoz | dühödben,~Mely sajkáját széttöré!~Boldog tó, a vész ha átment,~
1362 AZaszl | Vér foly le homlokáról,~ Széttörve fegyvere,~Egész csak még
1363 Tanacs | erős gyökerével~ A földből szíja élte nedveit,~De felfelé
1364 Szornye| szélvész átkarolta árjait,~S a sziklafalra csap hullámzatával,~ S
1365 Maholn | Hány s milyen akadályok,~ Sziklák mindenfelõl,~S mig fenn
1366 Szornye| S tetõjén láng kitör s szilárd dühében~ A bájvirányon
1367 ABefag | halálodat,~Már zsarnokid szined felett~Építik házukat.~De
1368 ATohoz | Már a vésznek vad keze!~Színeden a holdvilágnak~Képe úszik
1369 ATohoz | vész ha átment,~Nem zavarja színedet!~Boldog szív, mely elfelejti,~
1370 AZaszl | szenny nem érte~ E szentelt színeket.~Büszkén lobog, mint egykor~
1371 AVarEs | Búsan szállong gyászlobogó,~Szines zászlók helyett.~Csikorgva
1372 Szerenc| ködével~ Homályt borít a színes táj felett,~S téli halált
1373 Osz | az õsz a hársfa ágit,~ Szinesre festi végreményimet;~Miért
1374 Osz | Lehúll a lomb, ha oly szinezve áll,~ Közelgve csak szebbíti
1375 Szerenc| napnak olvadása~ Elvonta, szinlett nyúgalom helyett~Feltûnt
1376 ANyugal| is~Már felvonta rég~Fehér színü lobogóját~A szent békeség.~
1377 Dalnok | szél inkább fütyül,~A sajka szirtre vetve,~Törötten elmerûl. -~
1378 AMegfag| szél sohajt a fákon át,~Sziszegve hull a hó.~Fölkelne, jaj!
1379 Maholn | cseng zaja,~S felette hány szivárvány~ Von ívet partira.~De jõjetek,
1380 ANyugal| néz,~S rég lecsillapúlt szivében~Feltámad a vész.~Visszagondol
1381 Boldog | birtad lángszerelmét,~ Szíved mit kiván?~Birtad - birtuk
1382 Boldog | és zárd magába~ Gyenge szívedet;~Boldog az, ki e világon~
1383 AVarEs | érzeménynek lángiban~Dobognak a szivek.~ * * *~Magasan
1384 EnIsSze| nyájas arczáról, jég-hideg szivéről~ Érzékenyen sok szépet
1385 Holdvil| Elterûl a föld felett:~Szívesen andalgok akkor~A harmattelt
1386 Elvir | gyönyörjét éldelém!~Megérteni e szívet bánatában,~A mit reméltem,
1387 Osz | egeddel üdvözöllek én,~E szívhez illik bús napod homálya,~
1388 Boldog | csak egy kell,~ Egy: légy szívtelen.~Fogd körűl erős karokkal~
1389 Bucsu | takar;~Hallgatva áll a tér, szivünk szorul,~S egy köny beszél
1390 EnIsSze| tévedő;~Ha régi bánat kínozá szivünket~ Nem könnyeket kér-e a
1391 AMegfag| gyermekem!~Puszta a ház, hideg szobám,~Nem fûtenek nekem.~Melléd
1392 Vegren | sír nyugalmat ad:~Márvány szobor helyébe,~Ha fenmarad nevem,~
1393 Szornye| Gyönyörrel néz a szép szörnyek felé:~Igy nézek én reád,
1394 Szornye| SZÖRNYEN SZÉP.~Miként Vesuv virágtakart
1395 AzElet | elveszi nyugalmadat -~Így szóla isten édenébe’~ Ádámhoz -
1396 ANyugal| aggot tisztelettel,~Így szólítja meg:~»Áldj meg engem, szent
1397 ATokaji| vesztegelsz,~És kiégett köveidben~Szõlõ-fürtöket nevelsz.~Mégis jól tudod,
1398 Remely | pusztán áll jövendõd;~ Szólsz sóhajtva, s én elhiszem
1399 AzElet | egykoron;~Ha majd a régen szomjazónak~ Enyhülés int le ágidon,~
1400 AMegfag| kedves jó anyám!~Szivem beh szomorú!~Mióta eltemettek itt,~Azóta
1401 ANyugal| néked,~Nemde szépeket?~A szomszédok is csodálják~Kicsi kertemet«.~
1402 ABefag | Befagytál, szép folyó!~Jégláncz szorítja testedet~S fehér sírtakaró.~
1403 Bucsu | Hallgatva áll a tér, szivünk szorul,~S egy köny beszél hazánk
1404 Elvir | rejte,~Tovább nem birja e szorúlt kebel,~A szív feljajdul
1405 Elvir | S ha majd a nép megindúl szózatomnál,~Titkon elmondani én értelek!~
1406 Tanacs | kötnek~ A sors, s ezer szükség vas karjai;~Bár innen élsz,
1407 EgyUj | Szerelmeteknek gyermeke; -~Szülék, ne sírjatok!~Édes a hosszu
1408 Molnar | Elhagyta kedvesét,~Eljött szüret s kiszûrte õ~ A szép szemek
1409 Molnar | Szerelmet esküszik,~Hogy õt szüretkor elveszi~ S hív leszen akkorig.~
1410 ANyugal| Az ifjút ide,~És e kunyhó szûk körében~Folyt le élete.~
1411 AVarEs | Keblén majd megpihen.~Szû szûn dobog, ott állnak õk~Hallgatva
1412 OhLenn | Vagy lennék tölgy, a mely’t a vész lever,~Mely lombos
1413 OhLenn | Keblét kitárja, száraz tájakat~Termékenyít és mindig fenn
1414 AZaszl | Naponként harcz zajog,~E tájnak nyugodalmát~ Csak ha a
1415 Szerenc| nap-meleg hatalma~ A téli tájon gyõzve elhatott.~S im újra
1416 ASajka | felé közelg,~Hol a habok tajtéka közt~A holdvilág enyelg.~
1417 Szornye| hullámzatával,~ S fehér tajtékkal önti partjait:~Ekkép emelkedik
1418 Bucsu | Az esti szellõ új fövényt takar;~Hallgatva áll a tér, szivünk
1419 AzElet | között és bánatomban~ Enyhet találék hûsiben,~S mint fészkihez
1420 AzElet | rege! - s talán valónak~ Találom én is egykoron;~Ha majd
1421 Boldog | bérczeken,~Száz gyönyört találsz, csak egy kell,~ Egy: légy
1422 OhLenn | végső percz is még zölden talált,~És anyja keblén hűn hervadhat
1423 Dalnok | fekszem itt.~Elég gyönyört találtam,~Ne sírj, oh kedvesem:~Szerettem,
1424 Elvir | Öröm helyett csak bánatot találván,~Csak a keserv gyönyörjét
1425 Tanacs | TANÁCS.~Oh nézd a tölgyet, erős
1426 Osz | fájdalom,~ És az, mire taníta, bús dalom.~Dalom, mely
1427 Bucsu | Gyermek-reményim a bánatim tanyája,~Isten veled, én messze
1428 AZaszl | és körûlnéz,~ Számitva társait:~És lám egy sem hiányzik,~
1429 AVarEs | Virágtakart födél alatt,~Kihozzák társokat.~Megállanak a zöld mezõn,~
1430 AZaszl | börtönünk vala.~De hol van, a ki tartsa~ Vészek között, a kéz?~
1431 AzElet | isten édenébe’~ Ádámhoz - tartsd parancsomat,~Mert élted
1432 AVarEs | százados falát,~Hová török s tatár erõ~Nem lelheté utát.~S
1433 Maholn | jókor elmenék.~Láttátok-é tavaszkor~ Az olvadt hóvizet,~Mely
1434 Remely | komor;~De zöld borítja újuló tavaszszal,~ És száz virágtól vídám
1435 AZaszl | Mely néha felmerül.~De ha távol falukból~ A nép hozzája
1436 Alom | Leszállt egy angyal fényes távolából,~S fejemre tett egy rózsakoszorút,~
1437 Boldog | nyájas hang, mint mások,~ Téged megcsala,~Mért kesergnél?
1438 Tanacs | nyujtja lombos ágait.~Így tégy te ember, kit e földhöz
1439 AZaszl | a dúlt hazának~ Csak õ tekint körül.~Vér foly le homlokáról,~
1440 ANyugal| homályos erdõségen~Függ tekintete.~Mint mikor, ha béke lészen~
1441 Molnar | rózsa, a piros,~ Virágzó teljében;~De szebb még a molnárleány~
1442 AKisert| dal vegyül,~ Gyönyörrel telt a táj körül.~De hõ a lyányka
1443 Bucsu | emlékezet,~Nagy sírköve hazámnak temetõjén,~S ráírva mind, mi véle
1444 AMegfag| éjtszaka ki jár~Ott kinn a temetõn?~Az óra már éjfélt ütött,~
1445 Bedgell| harczban vérezett,~Kit itt temettek el?~A kõ mohos, faragtalan~
1446 OhLenn | rontva átröpűlt,~Véghetlen tengeren elcsöndesűlt.~Vagy lennék
1447 Remely | fölébe~ Az elhagyott hiába térdepel.~Magam vagyok. Ifjú és elhagyatva~
1448 Szornye| mert szélvész fölveré;~Bár térdre húll a nép bámúlatában,~
1449 Szerenc| hófátyolával~ Rég elborítá messze téreit,~A csermely áll, zajos hullámzatával~
1450 AZaszl | tovább megy~ A pusztult téreken;~Már csak lépése hangzik~
1451 AZaszl | ha hó takarja~ A hervadt téreket,~Csak itt-ott áll egy kóró~
1452 AVarEs | terjedten áll,~Áll õsim tereme,~A harczmezõn pihennek õk;~
1453 Boldog | pillanat;~Szép az élet, mért teremtsünk~ Bús ábrándokat.~Éldelj
1454 AZaszl | Még egyszer, jámborok,~Kik terhes életemnek~ Baráti voltatok.~
1455 AZaszl | Kevés egy élet, egy kar,~ E terhet hordani,~De mindnyájunkra
1456 AZaszl | S egy zászlóval kilép;~Terhétõl karja reszket;~ Bámulva
1457 Remely | puszta fényt, nem ismert terhivel.~Oh hidd nekem, ha ajkaim
1458 Szerenc| Nem birva többé édes terhöket;~A csermely zúg, virágok
1459 OhLenn | Egy fának árnyán túl nem terjede,~Melynek, hogy éljen, csak
1460 AVarEs | én leszek.~Nemzetségfám terjedten áll,~Áll õsim tereme,~A
1461 Tanacs | Áldást a szív csak így terjeszt körére,~ Egész pályánk
1462 OhLenn | kitárja, száraz tájakat~Termékenyít és mindig fenn marad,~Fenn,
1463 Mohacs | élt, a hû kebel,~Földjét termékenyítve hamvad el;~ És szelleme
1464 AVarEs | ûl a büszke gróf~Várának termiben,~Arcza komoly, fehér haja,~
1465 AVarEs | egy fénybe von.~S kéken terûl a tiszta ég~A vár s kunyhó
1466 ABefag | folyó!~Jégláncz szorítja testedet~S fehér sírtakaró.~S kevélyen
1467 AVarEs | Nyugalmasan fészket rakott~A gólya tetején;~Zöld a kerítés, kis falát~
1468 ATokaji| Egykor lángokat vetettél,~Õsz tetõ, most vesztegelsz,~És kiégett
1469 Bucsu | Nem mint Helvétia hótakart tetõi,~Nem nyúlnak oly magasra
1470 EnIsSze| viharokban~ Feljajdul a magas tetők felett:~Úgy zeng a dalnok
1471 Alom | fényes távolából,~S fejemre tett egy rózsakoszorút,~Oly illatost,
1472 AZaszl | zálogát jövõnknek~ Jó kézbe tette le!~1863.~~.oOo.~~~ ~
1473 Dalnok | a ki jutalmazza,~Említi tetteit«.~,Isten veled, szerelmem! -~
1474 Mohacs | szelleme a sír körûl marad,~ Tettekre intvén az utódokat.~1847.~ ~
1475 AVarEs | vérezõk,~S mert nem említed tettöket,~Tán nem vitézek õk?~Bár
1476 AMult | ha sokszor,~Bár boldoggá tevéd,~Bús hangok töltik ismét~
1477 EnIsSze| Villámokért sohajt a tévedő;~Ha régi bánat kínozá szivünket~
1478 Bucsu | Isten veled, te völgy, ti zöld hegyek!~Gyermek-reményim
1479 AzElet | Mert élted fája ez, s tövén~Tied csak egy, a zöld remény.«~
1480 Bucsu | Hellásznak kincse egy elomló rom:~Tiéd, hazám, egy szentelt fájdalom.~
1481 Osz | önti báját a költõ dalára~ Tikkasztó élte nyájas alkonya.~
1482 ABefag | több, ki mostan merne még~Tiporni kebleden.~1838.~ ~
1483 ABefag | Szent árjaid felett,~Lábbal tiporva kínodat,~Felvágva kebledet.~
1484 AZaszl | Nyugodtan, mint e bérczek,~ Tisztán, miként ege,~S magányban,
1485 ANyugal| Gyermek közeleg,~És az aggot tisztelettel,~Így szólítja meg:~»Áldj
1486 AZaszl | élt régmúlt napokban~ Egy tisztelt remete.~Nyugodtan, mint
1487 Elvir | nép megindúl szózatomnál,~Titkon elmondani én értelek!~Oh,
1488 Tanacs | TANÁCS.~Oh nézd a tölgyet, erős gyökerével~ A földből
1489 AMult | boldoggá tevéd,~Bús hangok töltik ismét~Költõdnek énekét.~
1490 AZaszl | sejdíti néha~ Az ájtatos tömeg,~Hogy bár e fej megõszült,~
1491 AKisert| Tavasznak nincs édesb tömény.~S a lyány jön a virághoz:~»
1492 AzElet | ez egyet elkerûlte,~ S tömötten állnak ágai,~S bár elveszett
1493 ABefag | Im a mezõ már zölden áll,~Törd széjjel lánczidat.~És zúgj
1494 AMult | énekét.~A múltat el nem törli~Boldog jelen soha:~Az is
1495 AVarEs | Sok százados falát,~Hová török s tatár erõ~Nem lelheté
1496 AZaszl | Megerõsbültenek.~S megtisztul a töröktõl~ Budának szent fala~És
1497 Dalnok | A sajka szirtre vetve,~Törötten elmerûl. -~Megszûnt a vész,
1498 Panasz | elszakadnom -~Szól bús szava -~A törzsrõl, hol az élet~Oly szép vala?!~
1499 AVarEs | száz ágakat~Hajtott erõs töve,~S hidd el, gróf úr, jobbágyod
1500 Szornye| Miként Vesuv virágtakart tövében~ Megrázva, most egyszerre
1501 AzElet | parancsomat,~Mert élted fája ez, s tövén~Tied csak egy, a zöld remény.«~
1502 Alom | Oh álom volt a rózsa s a tövis,~Álom, mely többé vissza
1503 Alom | levél sárgulva húllt alá,~S tövis-koszoru vérzé homlokom,~Hogy szívem
|