BEDGELLERT.

Egy kromlech áll magánosan
Bedgellert völgyiben,
Alatta tört fegyver között
Egy welsz vitéz pihen.

S egy ifju sír a kõ felett,
Ki tudja azt, miért?
A mult csatákért könnyezik,
Vagy tán a kedvesért?

Ki az, s mily harczban vérezett,
Kit itt temettek el?
A kõ mohos, faragtalan
S ezekre nem felel.

De a keserv a kõ felett
Beszélõbb felirás,
Mint szó, melyet hiú utód
A sírkövekre ás.

A hõs és a pásztorfiu
Nem oly különbözõk:
Keserv az ember élete,
Hidd, mind kesergtek õk.

1835.