A TOKAJI HEGY.

Egykor lángokat vetettél,
Õsz tetõ, most vesztegelsz,
És kiégett köveidben
Szõlõ-fürtöket nevelsz.

Mégis jól tudod, mi voltál,
Híven érzed, a mit rég:
Régi lángod, régi fényed
Boraidban most is ég.

Képed ez, te árva nemzet,
Mely elvesztéd fényedet;
Oh, de mondd, hát könnyeidben
Lángol-e még szent tüzed?

1838.