MAHOLNAP SÍR TAKARJA.

Maholnap sír takarja
  Elfáradt szívemet...
Ne sírjatok, barátim,
  Füves hantom felett.

Nem volt oly könnyü éltem,
  Mint mások képzelék;
Higyjétek, jobb volt nékem,
  Hogy jókor elmenék.

Láttátok-é tavaszkor
  Az olvadt hóvizet,
Mely vígan csörgedezve
  A völgy felé siet?

Hogy’ csillog-villog árja,
  Mi vígan cseng zaja,
S felette hány szivárvány
  Von ívet partira.

De jõjetek, ha nyár lesz
  S a víz elszáradott,
S nézzétek csak az útat,
  Hol árja elfutott.

Hány s milyen akadályok,
  Sziklák mindenfelõl,
S mig fenn csillogni látszott,
  Mily küzködés belõl.

Im képe életemnek:
  Felszíne csillogó,
De oh, ha azt tudnátok,
  Mit rejt e szép folyó!

1841.