BOLDOGSÁG.

Boldog az, ki e világon
  Senkit nem szeret,
Élvez, mit az élet nyujta,
  Élvez és megvet.

Ím az élet szép s mosolygó
  Völgyen s bérczeken,
Száz gyönyört találsz, csak egy kell,
  Egy: légy szívtelen.

Fogd körűl erős karokkal
  Lángtelt hölgyedet,
Éldeld ajki édes csókját,
  Bird szerelmedet.

S ha e nyájas hang, mint mások,
  Téged megcsala,
Mért kesergnél? Az, mit birtál,
  Szép s való vala.

Nemde édes, bárha fonnyad,
  Rózsád illata,
Hő napod habár lenyugszik,
  Nemde szép vala?

És ha hölgyed, az imádott,
  Hitszegő talán,
Egykor birtad lángszerelmét,
  Szíved mit kiván?

Birtad - birtuk s boldogíta,
  Mért kesergenénk?
A jövőt más kor vezérli,
  De a múlt miénk.

És miénk, mit nyájas kézzel
  Nyujt a pillanat;
Szép az élet, mért teremtsünk
  Bús ábrándokat.

Éldelj hát és zárd magába
  Gyenge szívedet;
Boldog az, ki e világon
  Senkit nem szeret.

1842.