KLÁRI DALA.

Miért dobog, miért feszűl,
Miért zajog, miért örűl
  Ma ekként kebelem?
Hisz’ a világ nem változott,
Nincs új virág, új csillagot
  Sehol nem lát szemem.

Te eljövél, és szívemet,
Mint nap ha kél a bércz felett,
  Sugár hatotta át.
Olyan sötét volt életem,
Most üdv a lét, a szerelem
  Elűzte bánatát.

De jaj nekem, ha elhagyál!
Mint ha a nap nyugodni száll,
  Éj födné létemet.
A szerelem napom vala,
S egy napnak nincs két hajnala:
  A szív egyszer szeret.

1846.