Rész

 1 2|     mindannyiszor mély kegyeletnek szomoru és mégis vigasztaló érzete
 2 2|        erőt vett rajtam a némaság. Szomoru lett az én lelkem és szemeimre
 3 3|       fölvételére mégis inkább egy szomoru külső esemény birta őket.~
 4 3|      páhoki papnak és testvérjének szomoru esetében. Homér korának
 5 3|           ő mindig komoly s inkább szomoru, mint vidám arcza; - feltünt
 6 3|       nélkülözés és meggyaláztatás szomoru tanyáján, az orvok, gyilkosok
 7 3|     hallotta a jó kedv zaját. Az ő szomoru lelke idegen volt ettől.
 8 4|          könyező szemekkel nézte a szomoru menyegzőt. A közönség a
 9 4|         ott hagyva a tanintézetet, szomoru bujdosásban töltötte a napokat
10 4|    harczunkban való nagy dolgait s szomoru halálát itt jól ismerték.~
11 4| nélkülöznie a kisdedek társaságát. Szomoru hiányt érzett e miatt a
12 4|           egyik szent beszédében - szomoru gyermekeid fonják össze
13 5|  visszahóditsák a magyar nemzetet.~Szomoru, de dicsőséges korszak.
14 6|           hogy könnyebb lett volna szomoru lelkemnek, ha csak egy szóra
15 6|         tanitást, alapul vevén ama szomoru szavakat, melyeket Pál apostol
16 6|         szent beszédének is. Olyan szomoru szó ez: Az én halálomnak
17 6|           közel vagyon. Öregtől is szomoru, hát még fiataltól.~Midőn
18 7|          példát, igaz, hogy nagyon szomoru példát akarok felhozni.~
19 7|           meg őket. Annyit elértek szomoru eredményként, hogy fiuk
20 7|       által kisérve, megkezdte ama szomoru bujdosást és üldöztetést,
21 8|           élénk honvágy lepte meg, szomoru ábránddal gondolván vissza
22 8|       előbb felelj levelemre, mert szomoru az én szivem, mivel egyszer