Rész

 1 1|     szelleme, mint az előtt volt?~Minő szép dolog volna mind ezt
 2 2|   szerzett, affélét tudniillik, a minő az ő gondolatkörébe beleillett
 3 3|      végre e csodálatos téritést. Minő kár, hogy társalgásuk részletei
 4 3|          Nem tudom, honnan ered s minő korból, de tudom, hogy tul
 5 3|      hirdeti. Megvallotta azt is, minő vallást tart ő olyannak,
 6 3|   Hencseynek ő is rögtön megirta, minő czimmel s hova küldje neki
 7 3|        lélek szerint velünk vagy!~Minő becses volna az, ha minden
 8 3|       száz okos se tudja kihuzni.~Minő gyöngédség s minő apróságig
 9 3|        kihuzni.~Minő gyöngédség s minő apróságig kiterjedő figyelem
10 4|      akkor még csak gyermek volt. Minő mély szenvedélynek kellett
11 4|          föllendülésének kezdetén minő szép nyelven tudott istennel
12 5|           sivárabb dolgot, mint a minő a hitelvek fölött való vita
13 5| éjszakától.~Hogy a tüzes barátnak minő volt alakja 1842-ben: nem
14 5|         1842-ben: nem tudom. Hogy minő volt nyolcz-tiz évvel később:
15 5|         taszitani?~- Képzelheted, minő kiváncsi voltam, hogy mit
16 6|      jókor visszajöhetett Pestre.~Minő eredménye volt itt Hencsey
17 6|         az urvacsorát előzte meg.~Minő különös jelleme a keresztyén
18 6|         Álmodozhatott ő arról is, minő megbecsülhetetlen hatalmi
19 6|    idegentől e szavakkal vált el, minő megható lehetett annak bucsuja
20 8|        várost. Hencsey nem tudta, minő életet élt Likhardus Pesten.