|
Három könyvre van osztva, mint már korábban megjegyeztem.
Az első könyv Előszóval kezdődik. Ebben homályos elmélkedés van
röviden arról, hogy a miként az első keresztyéneket üldözték, ugy az uj
hivőknek is készen kell lenni az üldözésekre s azoktól megrettenni nem
szabad.
Az Előszó után Az Életnek vallásáról szóló fejezet következik. Ez több
részre van osztva.
Az 1. Rész szól arról, miként teremtette Isten a világot s abban az
élő állatokat és az embert. Az embert urrá tette a földön, de kötelességei
is nagyobbak, mint az oktalan állatokéi. Az ember főkötelessége Istennek
imádása s parancsainak kételkedés nélkül, versengés és panasz nélkül szivbéli
szeretetből hiven teljesitése. De az ember Ádám és Éva tilalomszegése
által bűnbe esett. A zsidók az eredendő bűntől nem tudtak
szabadulni, mert nekik törvényük volt, ők a törvény alatt álltak s ők
csak a törvényt teljesitették. Volt azonban Istennek egy öröktől fogva
való titka, mely ha megnyilvánul: általa az ember tökéletes lehet s üdvösségre
juthat. E titok a Megváltónak eljövetele, Jézusnak születése. A ki benne hisz s
őt igazán követi: az megszabadul az eredendő bűntől s eljut
az örökkévaló boldogságra.
A 2. Rész szól a Megtérésről és a Keresztségről. Az embernek meg
kell térni a bűnből s testi életében is szent életet kell folytatni.
Erre elvezet a hit után fölvett keresztség. A hit egyes tételeinek összessége
benne van az ősi keresztyének által elfogadott ugynevezett apostoli
hitvallásban. Ennek egyes tételeit a szentirásra való sokszoros hivatkozással
igazolja.
A 3. Rész szól a Gyermekek Keresztségéről. A néma csecsemő szólni
se tud, hinni se képes, hitét megvallani épen nem tudja. Rá nézve tehát a
keresztelő viz csak viz és nem szentség. Se a szülők, se a
keresztszülők vallása nem a csecsemő vallása. Nem is kell a
csecsemőt az elkárhozástól félteni. Az elkárhozás csak bűnös élet
következése, bűnt pedig a csecsemő el nem követhet. A haláltól se
kell őt keresztség nélkül félteni. A kisded gyermek csak azért szenved
halált, hogy üdvözülhessen.
A 4. Rész szól a Kis Gyermekek
felől való Kételkedésekről és a sok Szentségről. Ne
kételkedjenek a házasfelek a kis gyermekek üdvözülésében, ha azok idő
előtt el találnának halni. Isten az ő szent fia által a szent
keresztséget nem az ártatlanoknak, hanem a bűnösöknek rendelte. Vitatja a
bérmálás, a gyónás, a mise, a bucsujárás s az utolsó kenet elégtelenségét.
Ezekkel szerinte a bűnből megtérni s az üdvösséget elnyerni nem
lehet.
Az 5. Rész szól a Tiszta
Életről és a Gyónásról. A gyónás és vezeklés nem üdvözit, csak a tiszta
élet üdvözit. Jézus nem azt parancsolta a bűnös asszonynak, hogy gyónjon
és vezekeljen, hanem azt parancsolta, hogy többé ne vétkezzék. A gyónást kenyér
és bor szinében kell teljesiteni.
A 6-ik Rész szól a
Külső-belső Templomról és a Czeremóniákról. A ki a keresztséget
hitének megvallása után veszi föl, más szóval a hivő, az a mostani
templomokba nem járhat. Bűnt ugyan nem követne el vele, de a templomba
járás nem fér össze hitével. A szentirás tanitja, hogy az isten kézzel csinált
templomokban nem lakik. A hivőnek kell az ő hite által imádságnak
házává átváltozni. Idővel a hivők is, ha majd megsokasodnak, épitenek
nagy középületet, de nem istennek számára, hanem önmaguk számára, hogy ott
kényelmesen tanithassanak.
A 7-ik Rész szól a Szent
Miséről. A mise szerinte nem egyéb, mint áldozás, de a zsidóktól eredett
és külsőséges. Csengettyüvel, gyertyával és zenével csinálják. És
csinálják pénzért, gabonáért, borért, zsirért, vajért, borjukért, bárányokért.
Az egyetlen igaz üdvözitő áldozat Jézusé volt, a mikor magát a bűnös
emberiségért föláldozta. Több áldozatra nincs szükség, csak az igaz hitre. Az
apostolok se miset, se ahhoz hasonlót nem gyakoroltak.
A 8-ik Rész szól a Bucsujárásról
és a Képekről. Kárhoztatja a bucsujárást, a mely gyökeresen nem tisztitja
meg a lelket a bűntől. Ellenzi mind a festett, mind a kőből
faragott képeket. Ezek tisztelete, habár ezek csak jelképek is, ellenkezik a
tiz parancsolattal s bálványimádásra vezet.
A 9-ik Rész szól a Szenteknek
Közbenjárásukról. Az üdvösség egyedüli forrása az isteni kegyelem s egyedüli
közbenjáró a Jézus Krisztus. Szentekre nincs szükség. A szentek is emberek
voltak. Az első keresztyéneknek nem is voltak szentjeik. Csak azt szabad
hinni és követni, a mit Jézus és az apostolok hirdettek, a szentek beszéde csak
emberi beszéd. Még az angyalokat se szabad imádni, mert ők is csak
istennek szolgái.
A 10-ik Rész szól a
Purgatóriumról. Az olvasó, a harang, a purgatórium vagy tűzben való
megtisztulás, a halottakért való áldozás mind csak a vallás terén való
kereskedések, de nem az üdvösségre vezető eszközök. Nem is tanitják ezt az
apostolok, s a hol a tisztitó tűzről beszélnek is, csak hasonlat és
példabeszéd a szavuk.
A 11-ik Rész szól a Házasságról
és a Magzatokról. A házasuló feleknek megesküdni nem kell, nem is szabad. Meg
van irva, hogy se égre, se földre ne esküdjetek. A beszédnek, szónak,
kijelentésnek megerősitése igy legyen: »Ez ugy vagyon«; - tagadása pedig:
»Ez nem ugy vagyon«. Elég, ha a házasuló fél azt mondja s mondását megfogadja s
fogadását megtartja, hogy ő jegyesét szereti, házastársul hozzá veszi és
semmiféle nyavalyájában holtig el nem hagyja s mindezt isten nevében a
törvénytől kirendelt bizonyság előtt mondja. Nem kell tehát se
istennek nevére, se a boldogságos Szüz Máriára, se a szentekre esküdni.
Ime ez az ugynevezett polgári
házasság.
A magzatok üdvössége miatt nem
szabad a szülőket zaklatni. A szülők hitére kell azt bizni.
A 12-ik Rész szól a
Rendeleteknek megtartásáról. Meg kell adni a császárnak, a mi a császáré s az
istennek, a mi az istené. A felső hatóságoknak engedelmeskedni kell, mert
azok istentől rendeltettek. Az adót meg kell fizetni.
Ha valaki házasodik vagy
gyermeke születik, vagy gyermeke meghal: be kell jelenteni az illető
papnak s meg kell fizetni a papnak bérét, de ha az a házasulókat az ő
hitbeli ellenkező nézete miatt össze nem adja, az ujszülöttet keresztelés
nélkül a könyvbe be nem irja s a halottat el nem temeti: akkor fordulni kell
más paphoz s ha ez se teszi meg, fordulni kell a világi biróhoz. Ha ez se
teljesitené a kivánságot: akkor a házasulók keljenek össze a gyülekezet
előtt, az ujszülöttet irják be maguk, halottját pedig kiki temesse el oda,
a hova tudja. Kétsége ne legyen, mert nem a fölszentelt temetőbe való
temetés által jutunk az üdvösségre, hanem az isten parancsának megtartása
által.
Az utolsó rész czime: Befejezés.
Ebben egyebek közt arra kéri Hencsey az olvasót, hogy ha istentől nyert
bölcsebb szivvel és értelemmel a könyvben hibákat talál: inkább jobbitsa a
könyvet, semmint megvesse.
A Második Könyv, a könyv második
része már rövidebb. Ennek czime: »Az ujraszületésről, keresztségről,
urvacsoráról és az imádságról.« E könyv nem részekre, hanem fejezetekre van
osztva. Fejezeteinek czimei a következők:
- Mint nyeri meg az ember a Krisztusban
az ujraszületést és az örök életet?
- Mi az ujraszületés?
- Kétféle a születés. Az egyik
az ó-születés, mely testben, bűnben, átokban és kárhozatban történik. Ez
Ádámtól jön, benne van a kigyónak magja, a sátán képe és a földi mulandóság. Ellenben
a lelki, szent, üdvösséges, dicsőséges ujraszületés a Krisztustól jő.
- Mint esik meg az ujraszületés?
A szentlélek által s a Jézus
Krisztusban való hit által.
- Gyümölcse az ó- és uj-születésnek. E fejezet
csaknem ismétlése az előbbi fejezetnek. Az ó-születés gyümölcse a
bűn, káromlás, méreg, harag, halál, ördög, pokol és kárhozat; - az
uj-születés gyümölcse pedig az igazság, kegyelmesség, áldás, élet és az
üdvösség.
- Az ujra szülöttekben minden jó cselekedetnek
meg kell lenni.
- Krisztus a példája és tüköre a
keresztyénségnek.
- Mi az igazi szent keresztség? Itt a szentirásból vett bőséges
idézetek alapján költői lendülettel fejti ki a keresztség természetét. A
vizzel való keresztelés mintegy jelképi cselekmény. A hogy a test minden
mocsoktul megtisztul a viz által: ugy a lélek minden bűntől
megtisztul isten igéje és a Jézusban való hit által. A keresztség által a
Szentlélek az ő malasztját becsöpögteti az ujra szülöttbe, mint a harmatot
a fára, melylyel a fa egyesül, általa megtisztul, megelevenedik, nől, zöld
leveleket és végtére gyümölcsöt terem.
- Mint kell vallani a keresztséget? A keresztség szentség, szentségnek kell
azt vallani.
- Az Urnak végső szent vacsorájáról. Az urvacsora a hivőknek
Krisztussal való egyesülése a kenyérnek és bornak magához vétele által. A
kenyér Krisztus testét, a bor pedig vérét példázza.
- Mi az imádság? Az imádság istennel való beszéd. Képmutatás nélkül,
lélekben és igazságban kell lenni, az imádságnak. Istennek félelme és szeretete
is imádság valamint öröm és bizodalom is. Megerősiti a lelket, nyugodalmat
szerez s a beteg szivet meggyógyitja. Eltávolitja tőlünk a sátánt.
- Befejezés. Hét nagy tisztességet nyernek az igaz hivők. Neveztetnek
ugyanis: Választott népnek, Isten szolgáinak, Krisztus barátjainak, Krisztus tagjainak,
Isten templomának, Szent papságnak s végre Isten fiainak.
A harmadik Könyv szól »Az külső és belső keresztyénségről és
az hit után való keresztségről«.
Ez a könyv is fejezetekre van osztva, mint a második könyv. Fejezeteinek
czimét s rövid tartalmát ismertetem. Bővelkedik ismétlésekben ez a könyv
is. A czimek igy következnek:
- A külső és belső keresztyénségről. A mai keresztyének csak
külsőleg keresztyének, nem ugy mint a hajdaniak, mint Krisztusnak
apostolai s igaz követöi. A mai külső keresztyének csak magukat szeretik,
fösvények, dicsekedők, kevélyek, engedetlenek, háládatlanok,
tisztátalanok, szeretet nélkül valók, patvarkodók, mértékletlenek, kegyetlenek,
a belső jókat nem szeretik, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, külső
gyönyörüségnek szeretői inkább, hogy nem mint istennek szeretői.
Rosszak a tanitók is, vagyis a mostani papok. Mindig tanulnak, de soha az
igazságnak ismeretére el nem juthatnak. Nagyratartók, kényesek, gazdagok s
világi örömökre törekedők. Cselekedeteikkel nem példázzák azt, a mit
szájukkal tanitanak. Azért nincs tanitásuknak foganata.
- A hitről. Hosszabb értekezésben, szentirásbeli idézetek
bőségével bizonyitja, hogy az igaz embernek s Krisztus valódi
követőjének hitben és hit által kell élni; ebből származnak s e köré
csoportosulnak a többi emberi tökéletességek, ugymint a jóságos cselekedet, a
tudomány, a mértékletesség, a türés, az istentisztelet, az atyafiakhoz hajlandó
sziv, a szeretet s végül Krisztusnak megismerése.
- A keresztségről.
- Mi a keresztség?
E két fejezet többé-kevésbbé ismétlése azoknak, a melyek az első két
könyvben foglaltatnak.
- A kis gyermekek keresztségéről. Hit nélkül mezitelen és romlandó a
mi lelkünk. Mezitelen lelkünket a Szentlélek ruházza fel a keresztség által
szeretettel, alázatossággal, szelidséggel. Ámde a csecsemő se jót, se
gonoszat nem tud, ő ama tökéletességekkel föl nem ruházható, tehát az
ő megkeresztelésének semmi foganatja.
- Ki veheti föl a szent keresztséget? A ki teljes szivéből hisz az Ur
Jézus Krisztusban, mint istennek fiában, a ki már ismeri a keresztségről
való tudományt, s érett észszel vallást teszen hitéről: csak az veheti föl
a keresztséget. Ime a felnőttek keresztsége!
- Mint kell vallani a szent keresztséget? Szentség az, melyet Krisztus
hagyott ránk.
- Kevesen pártolják a felnőttek keresztségét. A kis gyermek keresztsége hit nélkül való. A
kit csecsemő korában keresztelnek meg: honnan tudhassa az, hogy ő
keresztyén, hogy ő Jézus hive? Adnak neki, ha felnő egy
keresztelő levelet, abba be van irva szülőinek s keresztszülőinek
neve, valamint az ő neve is s a keresztelés napja. Csak az a levél
bizonyitja, hogy ő keresztyén. De mit ér ez? Hátha nincs ilyen levél se? Hátha hamis a levél
is? Ez csak papirosból való keresztyénség.
- Kis gyermekek itéletéről. Balga hit az, mely azt tartja, hogy a kis
gyermek, ha meghal keresztség nélkül, akkor kárhozatra van itélve. A hitnek meg
kell előznie a keresztséget. Ugy mondta János: a ki hiszen és
megkeresztelkedik: az üdvözül. De azt is megmondta nyilván, hogy a kisdedeké
istennek országa.
- Bérmálásról. Nagy részben ismétlés.
- Befejezés. Utolsó szavait a szentirásból vette hiveihez Hencsey.
»Titeket pedig mondalak barátaimnak, mert mindeneket, a melyeket hallottam
az én atyámtól, megjelentettem néktek és ha én bennem maradtok és az én
beszédim is tibennetek maradnak: valamit akartok, kérjetek, megadatik néktek.
Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint én is szerettelek
titeket. A mint szeretett engemet az atya, én is ugy szeretlek titeket,
maradjatok meg abban az én szeretetemben.«
»Ámen!«
*
Hencsey 1843-ban fejezte be könyvét, mielőtt utolsó utjára elindult.
Könyvének végszavaiból már a közelgő halál sejtése szól. Vagy talán a nagy
apostol szomorusága ülte meg az ő lelkét is.
*
Sajátságos könyv ez.
Egészen tanulatlan ember irta, a ki az elemi iskolák ismeretein tul semmi
tudományhoz külső oktatás utján el nem juthatott. De a szentirást nagyon
ismerte, egyes részeit százszor meg százszor elolvasta. Tudományos rendszer nem
lehet a könyvben, nyelve is gyarló, szófüzése parasztos, helyesirása olyan mint
a göcseji ember beszéde.
És mégis nagy lélek volt irója. Látó, tanitó, hitujitó. Hasonlatos azokhoz,
kik a szent korszakokban a hitvalló és vértanu névnek megszerzésére igazán
törekedtek.
*
A mai nazarénusok egy része a katonaságnál nem fog fegyvert s nem teljesit
fegyveres szolgálatot. Inkább elszenvedi a kegyetlen büntetést nyugodt
lélekkel. Sok belehal a büntetésbe.
Ez nem Hencsey parancsa. Könyvében ő a fegyverforgatást nem tiltja,
nem kárhoztatja. Sőt az a nézete, hogy ha a felsőbb hatóság ugy
rendeli, a fegyveres szolgálatot teljesiteni kell. Hiszen Istentől van
minden hatóság. S isten előtt majd az ad számot, ha vétek van a
fegyverfogásban, a ki azt megrendelte.
*
Az egyház szervezésére Hencsey is gondolt. De
arra irányt nem adott. Azt gondolta, majd ha hazajön s hivei megszaporodnak:
akkor kell egyházalkotásra gondolnia. Kárhoztat minden egyházi rendet s papi
állást, de elfogadta a szentirás értelmében a tanitó állást. A ki hirdeti isten
igéjét a gyülekezetben s végrehajtja a keresztelést.
*
Lelkének nagy harczait, istenhez
siető buzgóságát, bánatos életét, korai halálát és messze földön rég
beomlott sirhalmának képét tartsa emlékezetben ez az én kis könyvem.
.oOo.
|