Rész

 1 Ifjuk | mennyei szép szemeit. -~Ontsd le te Fendörgő, felhőidet!
 2 Ifjuk |    hamvaiból nõve:~Akkor fesd le te, ó szánakodó barát!
 3 Ifjuk |    özönlik el, ~S a sírdombra le hõn hullanak, és velök, ~   
 4 Ifjuk |  alakja, ~S veszteségem festi le.~  Tûnnek évek, jönnek évek. ~
 5 Szerel|        Egy virágbokréta száll le, ~S kedves szó, mely így
 6 Szerel|    lángomat,~Vagy szakadjatok le rám ~Oltár! boltozat!~~
 7  Haza |    imádva, esdekelve ~Rogynak le lábaim ~Elõtte a~Titoklepelnek, ~
 8  Haza |      virágait ~Sors nem tépte le,~Szép jövendõt, szép reményt ~
 9  Haza |      százados ~Vár-rom tekint le rám;~De lent még áll, virágozik ~
10  Haza |       meg tenmagad, ~Gyilkold le szolgavágyad, ~Mely külföldhöz
11  Haza |   Dörgõ mennyköveddel ~Sújtsd le a gonoszt, ~Aki a világon~
12  Haza | öröklõ ~Semmisége vár; ~Sújts le egy csapással ~Minden életet,~
13 Ballad| dühében elrabolt, ~S évet sír le néma búban ~Mint felhõk
14 Idegen|        HÖLGY. ~Oldalvást erre le~A sziklaér buzog, ~Melybõl
15 Idegen|    mohhal; ~Miként tekintetek le mind ~Méltóságos szomorban ~
16 Szerb |   haragjok még nem csillapúlt le. ~   Serral-ágnak egyik
17 Szerb |   Most a róna sík felé tekint le, ~S észrevéve jöttét idegennek,~
18 Szerb |  vállára vetve ~A hegyoldalon le útnak indúl, ~Hogy kimenjen