Rész
1 Ifjuk | kínait, ~ S mondd meg néki, hogy érte~ Hervadt éltem
2 Ifjuk | jött, s álmad elfuvalta,~S hogy rám nyíltak a szemek, ~Bennem
3 Ifjuk | mért zokogsz? ~Szántok, hogy itt ülök ~S bú, fájdalom
4 Ifjuk | S bú, fájdalom velem, ~Hogy lyányka nem mosolyg ~Szerelmet
5 Szerel| drága jobbodat~Zálogúl, hogy lángodat ~El nem oltják
6 Szerel| rejtekin. ~Volna szárnyam, hogy röpûlnék ~Túl a kínok tengerén, ~
7 Szerel| Volna bár sebem halálos, ~Hogy meghaltam volna én.~~
8 Szerel| virág, ~Fölneveltelek, ~Hogy szerelmi gyászjelûl ~Néki
9 Szerel| nekem, ~Búban hervadoz.~Ah hogy éltem s élete ~Gyász és
10 Szerel| Gyász és szenvedés!~Ah hogy bírni õt nekem ~Tiltja végezés!» ~~
11 Szerel| mezõk felett.~És ha kétled, hogy talán ~Túl siron is él,~
12 Szerel| Én tudom csak, más nem, ~Hogy kit elfedett~E domb sírja,
13 Szerel| ezrede ~Ékesítné arcodat; ~Hogy ragyogjon föld s egek ~A
14 Szerel| egyképpen setét; ~Szánlak, hogy nem értheted ~E sziv égi
15 Szerel| Midõn elõször láttam õt. ~Hogy most utólszor látom õt, ~
16 Szerel| Haldoklik minden, ami él, ~Hogy most utólszor látom õt.~
17 Szerel| Borítod rám homályodat, ~Hogy alhassam a szunnyadó ~Kedves
18 Haza | áldozni kész!~Adja Isten, hogy Hunyadvár ~ Gyászoló gránitfokán~
19 Haza | nap tüzfényei!~Adja Isten, hogy hazánknak, ~ Mint a nagy
20 Haza | közt, ~Mely fogva tartsa,~Hogy a szeráf ölébõl~Bár sírhalmok
21 Haza | idéz ~Viszályok angyalát,~Hogy vérszínnel borítsa be ~A
22 Haza | borítsa be ~A béke hajnalát;~Hogy nyomdokán lángvész, gyilok ~
23 Haza | Könnyebb mint megtartani. ~Hogy te megtartsd, szép leányka, ~
24 Haza | életen ~Egy remény maradt.~Hogy viradni mennybe’ fog, ~Mely
25 Haza | földi tûnemény.~Kába én, hogy úgy öleltem ~Szívigézõ álmidat;~
26 Haza | napján, ~Vészek idején.~Add, hogy nyílt magyar beszédünk ~
27 Haza | Égõ szerelmedet.~Igényli, hogy becsûljed ~Honod külföld
28 Haza | Mutasd meg a világnak, ~Hogy még erõd szilárd, ~Hogy
29 Haza | Hogy még erõd szilárd, ~Hogy ezredes fokodnak ~Új ezred
30 Haza | is valót ír, ~Megvallva, hogy te vagy hazánknak ~Kicsiny
31 Haza | hosszu életet s kitartást, ~Hogy láthassad müved gyümölcseit,~
32 Haza | Elfogyának tán az ~Ég villámai,~Hogy oly vakmerõk a ~Gazság karjai? ~
33 Haza | tana,~Aki eljött, embert ~Hogy megváltana? ~Tán nincs is
34 Haza | minden baja? -~Nem lehet, hogy alkotandott ~A sors érzõ
35 Haza | szívnek a remény.~Képtelen, hogy a halálban ~Eltünjék minden
36 Haza | vétlen szenvedõ. ~Képtelen, hogy volna Isten ~E nagy mindenség
37 Ballad| percben múl egy év el, ~Hogy a kedves utólszor rám ~Simúlt
38 Ballad| néked a keresztfán, ~Hála, hogy megóttad õt! ~Szív! merûlj
39 Ballad| lángmeleg.~Jöttem érted, hogy kezébõl ~Rablódnak kimentselek; ~
40 Ballad| Futva messze földeket,~Hogy zsarnok kezekbe’ tudjam ~
41 Ballad| pórnép között;~Régi hit, hogy földi létbõl ~Égi honba
42 Ballad| kérdd. ~Mondanom ha kell, hogy ~Halva gyermeked, ~Anyja
43 Idegen| Vannak olyanok, kiket ~Pirít, hogy keblök egykor hõ vala.~SZELLEM. ~
44 Idegen| legyõzte ellenid. ~Tudják, hogy õket nem becsülted ~Félannyinak
45 Idegen| bántja többé. Balszerencse, hogy ~Megdönte sorsod, mondja
46 Idegen| Goethe).~ Feltevém, hogy meglepem ma lyánykám, ~Ámde
47 Idegen| Fékezett titkos tilalmival, hogy ~Merjem háborítni szunnyadását.~
48 Idegen| oly kedves volt õ nekem, hogy ~Nem merém fölverni szenderébõl.~
49 Idegen| másként hogyan lehetne: ~Hogy pacsirta, rózsa, nap, hold ~
50 Szerb | nyúgodott ölében, ~Föltevém, hogy e helytt töltöm éjem. ~Megkötöttem
51 Szerb | Szégyenére vál egész fajunknak,~Hogy kezünktõl gyenge nõ esett
52 Szerb | Szégyen, ah szégyen, hogy nõt ölék meg, ~S jaj nekem,
53 Szerb | ölék meg, ~S jaj nekem, hogy azt, akit szerettem.»~
54 Szerb | szólni, majd ha hallja, ~Hogy mint vad haramják nõt ölénk
55 Szerb | hegyoldalon le útnak indúl, ~Hogy kimenjen messze tartományba.~
56 Szerb | Serralnak egyik bége megjött~- Hogy rá minden szentek átka szállna! -~
|