TÉL ÉS TAVASZ.

Midõn elõször láttam õt,
Kinn hó borítá a tetõt:
De bennem akkor nyílt vala
Legszebb tavasznak hajnala,
Midõn elõször láttam õt.

Hogy most utólszor látom õt,
Tavasz vidítja a mezõt:
De szívem mély gyötrelminél
Haldoklik minden, ami él,
Hogy most utólszor látom õt.

Ha majd többé nem látom õt,
Virág borítja a mezõt,
Csermely s madárhang zengenek,
Erdõk, völgyek zöldellenek;
De rám nem fénylik bájsugár,
Sötét halomnak éje zár,
Ha majd többé nem látom õt.