SZÉPHALOM.

Nem ragyogok mint Pest, nem mint Buda tornyai, vára;
   Törpe vityillóim szalmatetõ fedezi.
Ámde jön a honfi, s buzgó hálára fakadva
   Idvezel: õ tudja, hol kele hajnali fény;
Hosszú álom után hol zendûlt égi varázzsal
   A csalogány, hol nyílt grátia-kényü ajak.
Fényljenek a büszkék, ne az én kunyhóim. Örömmel
   Rám ismér, áldván tájamat, a hazafi;
És mikor eltûn majd a hajnal, s déli sugárban
   E haza fényleni fog: szent lesz elõtte nevem.