A VIHAR.

Zúgó tengernél
Sziklán ülék,
Lelkembe’ csend volt,
Szivembe’ bék.

Vész jött, tolúlt hab
S habokra dûlt,
S a gyönge sajka
Már-már merûlt:

De szép szivárvány
Kelt nyúgoton,
S a zaj leült a
Hullámokon;

Szelíd csend váltá
A mord vihart,
S feltûnt mosolyogva
A békepart. -

Ülök tengernél,
Nincsen moraj,
De bennem vész van,
Lelkembe’ zaj.

Várom, ha támad
Felhõk megûl
A szép szivárvány,
A vész ha ûl?

Távol-, közelre
Tekint szemem,
Hajh nem derûl fény
Sehol nekem!

Ki, ah ki oltja
El e vihart?
S hol tûnsz fel, oh te
Szerencsepart?