JELEN ÉS MULT.

A jelennek dús mezõin
Minden élet hervadás;
A bú, a kéj tünedékeny,
Öröklõ a változás.
Ami benne szép tenyészik,
Úgy lehet csak a tiéd,
Ha letördelted virágit,
Kellemét ha ízleléd.

Isten új percet teremthet,
Múltat nem hoz vissza õ;
A nem éldelt óra elfogy,
Újra nem teremthetõ.
A jelennek éleményi
Képzik a szép múltakat,
S por fiának sírig adnak
Istenítõ álmokat.

Éldeld, szedd hát a jelennek
Kellemdús virágait,
Õk hímzik majd rózsaszínnel
Agg korodnak alkonyit;
S ha a szép emlékezetnek
Holdvilága rád derûl
Fölkelnek, kiket sirattál,
A koporsó éjibûl.