ŐSZI DAL.

    Köd borong; száll a daru
Zúgva fenn az égen;
Száll s meleg hazát keres
Déli messzeségen;
Néki ott virít a hon,
Hol nincs tél az ormokon.

    Sárga a virágbokor,
A lomb hervadandó;
A mit látsz, oh föld fia,
Hamvatag, mulandó.
Gyarló létbõl a kebel
Jobb hazába esdekel.

   Szív, beteg szív, itt az õsz;
Lombjaid lehulltak,
S többé földileg neked
Õk ki nem virúlnak;
De ne szálljon bú reád:
Lelsz te is majd más hazát.