EGY JÓTÉKONY NŐHÖZ.

       (Emléklap.)

E világon hír, dicsõség
Tesz boldoggá sokakat,
Élveket nekik magas rang,
Fényûzés és pompa ad.

Téged, Istened, nemes hölgy!
Más anyagból alkotott
Szíved abban lel gyönyört, ha
Embert boldogíthatott;

Abban hogyha sûlyedõnek
Nyújthatál segédkezet,
S gyámtalan szegény szemébõl
Eltörléd a könnyeket.

Gyarló birtok ama másik,
Ad csak múló kéjeket;
Örvendj, égi s maradandó,
Mi hevíti szívedet.

Tiszta öntudat, jutalma
Mit balsors el nem vehet,
Dúlja össze bár haragja
Minden földi kincsedet.