|
Benned múltam, jelen- s jövõm,
Benned van mindenem,
Oh hon, te vér-szerezte kincs,
Te drága gyöngy nekem!
Itt pillantám meg a napot,
E lég táplált, nevelt;
Az ifjukor szent álma itt
Ringatta e kebelt.
Itt lelt munkát a férfigond,
S munkában élveket;
Ha egykor végórám ütend,
Ez õsi hant temet.
Magas bércrõl sok százados
Vár-rom tekint le rám;
De lent még áll, virágozik
S ép ezredes hazám.
Itt vítanak nagy õseim
Szabadság s lételért,
Itt áldozának életet,
Vagy nyertek hõsbabért.
Az elhúnytaknak lelke leng
Hol a szellõ suhan,
Minden fûszál, minden göröngy
Véröktõl ázva van.
E vérben forrt polgárerény,
Forrott honérzelem,
E vérben fürdött gyászmezõn
Egy szebb jövõ terem.
Imádom, oh féltett haza,
Megszentelt földedet;
Dicsõ korok magvát veté
Belé a végezet.
Lerázva õs salakjait
Szabadság s értelem,
Itt lesz boldog, nagy és erõs
Majd egykor nemzetem.
Emberkénynél hatalmasabb
Lesz a törvénybetû,
Bûn és ármány felett erény
Szilárd tekintetû.
Megszûnend a viszálkodás
Hiten és nyelveken,
S Kárpátoktól a tengerig
Magyar világ leszen.
Oh szép világ, dicsõ világ,
Magyarnak édene!
Derítsen rád örök napot
A népek Istene.
|