VI. VADÁSZKALAND.

Még hajnalkor udvaromba’ voltam,
S már vadászaton, midőn a nap kelt
Erdőbérceken, midőn leszállott.
Ott találtam egy kedves leánykát,
Szenderegve zöld fejének árnyán
Kéve lóher volt fejének alja,
Két fejér galambka űle keblén
Tarka szarvas nyúgodott ölében,
Föltevém, hogy e helytt töltöm éjem.
Megkötöttem ménem a fenyűhöz,
A fenyű ágához röpke sólymom,
A nyaláb lóhert lovamnak adtam,
A sólyomnak a két hógalambot,
A szarvaskát hű vadászebemnek,
A leányka megmaradt magamnak.