A KIRÁLYRA.

Áldd meg, Isten, Ferdinándot,
A magyar királyt;
A nemzet nagy seregébõl
Áldd meg õt kivált!

Három század óta õ az
Egy király maga,
Akinek magyar szavakra
Nyílt meg ajaka.

Õ az, aki õsi nyelvünk
Fényre emelé,
Õ, ki fölkent, jobbja mellé
Trónra ülteté.

Hitszabadságunknak õ lett
Új apostola,
Tûrelemben példa és jel
Béke angyala.

Felvirasztott a magyarra
Boldogabb jövõt,
Felkölté elhúnyt reményit;
Áldd meg, Isten, õt!

Veszni indúlt életünkben
Õ mentõ leve:
Légyen elfelejthetetlen
A király neve!

A Dunának és Tiszának
Zengjen partjain,
Hármas bérceinken, és az
Alföld síkjain!

Millióid seregébõl
Áldd meg, Isten, õt,
Szóban tettben a magyar szent-
Íge-hirdetõt!

Nyolcszáz évû koronánkat
Védelmezd fején,
Tartsd meg e hont béke napján,
Vészek idején.

Add, hogy nyílt magyar beszédünk
Oly csodát tegyen:
Félreértés soha többé
Köztünk ne legyen.

És ha ránk van mérve még egy
Ezredes vihar,
Túl azon is mint szabad nép
Álljon a magyar!