HONFIDAL.

Benned múltam, jelen- s jövõm,
Benned van mindenem,
Oh hon, te vér-szerezte kincs,
Te drága gyöngy nekem!

Itt pillantám meg a napot,
E lég táplált, nevelt;
Az ifjukor szent álma itt
Ringatta e kebelt.

Itt lelt munkát a férfigond,
S munkában élveket;
Ha egykor végórám ütend,
Ez õsi hant temet.

Magas bércrõl sok százados
Vár-rom tekint le rám;
De lent még áll, virágozik
S ép ezredes hazám.

Itt vítanak nagy õseim
Szabadság s lételért,
Itt áldozának életet,
Vagy nyertek hõsbabért.

Az elhúnytaknak lelke leng
Hol a szellõ suhan,
Minden fûszál, minden göröngy
Véröktõl ázva van.

E vérben forrt polgárerény,
Forrott honérzelem,
E vérben fürdött gyászmezõn
Egy szebb jövõ terem.

Imádom, oh féltett haza,
Megszentelt földedet;
Dicsõ korok magvát veté
Belé a végezet.

Lerázva õs salakjait
Szabadság s értelem,
Itt lesz boldog, nagy és erõs
Majd egykor nemzetem.

Emberkénynél hatalmasabb
Lesz a törvénybetû,
Bûn és ármány felett erény
Szilárd tekintetû.

Megszûnend a viszálkodás
Hiten és nyelveken,
S Kárpátoktól a tengerig
Magyar világ leszen.

Oh szép világ, dicsõ világ,
Magyarnak édene!
Derítsen rád örök napot
A népek Istene.