ÉGIHÁBORÚ.

Ordít a zivatar mord szele, inganak
Már a rengetegek tölgyei, elborúlt
A mennybolt, lebegõ barna homály lepi
A vídám liget ernyeit.

Felleg tornyosodik, s ím szakadozva hull
A villám, repesõ tûzbe borítja el
A bércet, zuhogó habbal aládörög
A vészbõl gyüledett vizár.

Hol lengõ zephyrek gyönge fuvalmai
A súdár jegenyék hajladozó fölén
Szállongtak, Boreás bús szele ott dühöng
S mindent összezavarva hágy.

A pásztor szalad a förgeteges hegyek
Csúcsáról, legelõ nyájai bõgnek, s a
Sûrû bikkek alá búnak el, a hová
A zordon zivatar nem ér.

Jõjj, Émil, suhogó fenyvem alá, hol egy
Kis kunyhót a barátság raka s õriz: itt
Bátran nézzük az ég omladozó vizét
S a völgyet piciny ablakán.