II. ALKUVÁS.

Túl az erdõn, túl a halmon,
Hallik egy harsány sikoltás.
És az ifju arra tér el
S egy leánykát lát kötözve
Vékony szál selyem fonallal.
S így eseng a rableányka:
Oldj el engem, ifju hõsfi,
Húgod lészek, ha eloldasz.

   De a hõslegény felel rá:
Húgom van nekem már otthon.

   Oldj el engem ifju hõsfi,
Sógorasszonyod leszek majd.

   De a hõslegény felel rá:
Sógorasszonyom van otthon.

   Oldj el engem ifju hõsfi
Mátkád, hû mátkád leszek majd.

   És megcsókolá az ifju,
És eloldá a leánykát,
S elvezette udvarába.