Rész
1 I| ő felsége haladásunkat, mondjuk meg feleletünkben, hogy
2 I| fájdalmánál, melyben osztozni mondjuk magunkat. Megmondhatjuk
3 I| őszinteség szavai; ha ki nem mondjuk azt, a mi szívünkhöz legközelebben
4 I| a mint föliratunkban is mondjuk, nem csak magunknak, hanem
5 I| alapult, s e szerint azt mondjuk, hogy a hol eddig ususban
6 I| dolgot az igazság mezejére; mondjuk ki nyiltan, hogy a kir.
7 I| hanem országos sérelem. Mondjuk ki továbbá, hogy mi az országgyűlés
8 I| tett le. De fájdalommal mondjuk ki aggodalmunkat, hogy azon
9 I| magasb czél felé. Fájdalommal mondjuk ki, hogy a kormány ezen
10 I| van párosulva. Ismételve mondjuk tehát, hogy akarjuk hinni,
11 I| felügyelőt rendelt. Azt nem mondjuk, hogy Hertelendy úr megcsalta
12 I| mint a nélkül tette volna. Mondjuk ki tehát jegyzőkönyvileg,
13 I| kivánnak tőlünk? Hogy azt mondjuk: azon 1613: XXIV. törvény
14 I| általánosságban maradunk, s azt mondjuk ki, hogy a kormánynak minden
15 II| mi tartóztat, hogy ki ne mondjuk az árendára nézve is? Felhozhatná
16 II| financiális munkálatot tenni. Vagy mondjuk ki tehát nyiltan, hogy a
17 II| Horvátországban történtek, azt mondjuk, nem követtünk el semmi
18 II| ellökjük magunktól. Azt mondjuk, hogy a papság ennyi meg
19 II| volna. Átalában, ha mi azt mondjuk ki, mit Pázmándy Dénes indítványozott,
20 II| miniszteriumot kötelezőt, és azt mondjuk: a miniszter urak mindazon
21 II| Madarász László nézetében, hogy mondjuk ki, hogy a folyamodás nem
22 II| végezzük a dolgot és azt mondjuk valakinek: te nem kapsz
23 II| igazságtalanság, ha azt mondjuk, hogy mindegyik csak 400
24 II| következő indítványa pedig: «mondjuk ki, hogy mi erőszakkal voltunk
25 II| helyesnek, t. i. hogy azt mondjuk: «az egyik ez; ha nem tetszik,
26 II| nem látok abban, ha azt mondjuk: «ez is jó, az is jó; ezt
27 II| csaljuk meg azzal, ha azt mondjuk, hogy a fundus instructus
28 II| hogy most mindjárt ki ne mondjuk vélekedésünket a magyar
|