Rész
1 I| szolgaságig alázott nyomorultnak édes enyhülést nyujt a keservek
2 I| kik szabad alkotmányunk édes gyümölcseit igazságos fejedelmünk
3 I| hazánkat önmagából fenyegeti, édes atyailag elhárítani méltóztassék».
4 I| mélyen kell éreznünk, mily édes kötelesség a nemzet bizodalmának
5 I| RR. nemzeti kifejlődésünk édes reményében nemesebb czélokból
6 I| igenis a népnek szívében egy édes ösztön, mely bár századokig
7 I| kialudni nem fog, s ezen édes ösztön: a törvényes szabadság
8 I| legalább közelébb, és egy édes kapocscsal kössük őt ezen
9 I| jussa, kinek a szép remények édes pohara már epedő ajkainál
10 I| eltörölteték. Ezen haladás édes hazánk historiájában is
11 I| Hiszen a kegyes atyai hatalom édes gyermekiről kedvezőbben
12 I| közé a közvélemény, egy édes álomtól válunk meg, melyben
13 I| az idegen jármat, mely az édes honi nyelvet a törvényekből,
14 I| utasításokban kijelentett közakarata édes kötelességünkké tevék a
15 I| tulajdon és szabadság azon édes kötelékek, melyek a polgárt
16 I| nem bánom, aludja tovább édes álmát, sőt adja isten, hogy
17 I| a barátság és szeretet édes kötelességei hatalmas ösztönül
18 I| áldott békét fentartani, s édes gyümölcseit népének biztosítani
19 I| gyermeke, s kihez még az édes honi nyelvnek megszokott
20 I| ezeket irja:~«Ne igen örüljön édes barátom! Zalának és gyűléseinek,
21 I| lesznek, kik értenek, s azon édes érzés lesz bennem, hogy
22 I| indulatot, elfelejtve minden édes köteléket, ily módon viseljék
23 I| alkotmányt szeretni megtanulta, édes foglalatosság lehet. És
24 I| barátaink s atyánkfiai, mert édes enyhülést ad a kebelnek,
25 II| czélja leszen, «hogy általa édes hazánkban a tudományok és
26 II| tudományok és szépmesterségek édes anyai nyelvünkön műveltessenek,
|