Rész
1 I| hosszú során, mi volna sorsa hazánknak, ha ezen főhivatalnak betöltése
2 I| mely később idegen földről, hazánknak a tapasztalás bizonysága
3 I| ismét áldozatokat sürget, de hazánknak vérző sebeit többszöri keserű
4 I| sérthetetlenségének tekintete parancsolja. Hazánknak halomra nevekedett sérelmeit,
5 I| sürgetett előleges sérelmeinkre, hazánknak vérző sebeire, s azon kivánatinkra,
6 I| hihető, mert elismeri ugyan hazánknak függetlenségét, de azért
7 I| gyümölcsöztesse maradandólag hazánknak, mint ezt kevesebb elfoglaltatás
8 I| felényivel olcsóbb, mint magyar hazánknak legtermékenyebb vidékén.
9 I| hatóságot, mint a mely «nem csak hazánknak annak alkotása óta divatozó
10 I| 1764-ben is védelmező volt hazánknak a rendszere s mégis ennyi
11 I| ezek, mintsem hogy azokat hazánknak bármely lelkes polgára sajnálni
12 I| azon kötelesség, melylyel hazánknak és önmagunknak tartozunk.~
13 I| enyhítést is eszközölni.~Hazánknak egyéb sérelmeire, melyeket
14 I| kölcsönös egyetértést, mert erre hazánknak fölötte nagy szüksége van.~
15 I| viszünk, az adózó népnek és hazánknak veszélyes lesz. Ha küldői
16 I| megsulyosodott körülményei miatt hazánknak már nemzetiség tekintetéből
17 I| akarta. Oly időben élünk, hol hazánknak adózó népe a mindennapi
18 I| bizodalmat meg fogja teremteni, s hazánknak a nemzetiségünket fenyegető
19 I| homályba dönthetné, vagy hazánknak ujabb veszteséget okozhatna,
20 I| csüggedetlen kitűrés. De hazánknak már régen aggasztó helyzetében
21 II| függetlenségét s ezekkel hazánknak szebb és jobb jövőjét kivívni
22 II| Széchenyi, Deák, Kossuth, hazánknak ezen elismert kiváló nagy
23 II| nélkül elismerve; szóval hazánknak és királyunk koronájának
24 II| honvédelmi bizottmány, hogy hazánknak átalán, de különösen hadseregünk
25 II| békességet, boldogságot, s hazánknak jobb sorsot.~Mennyire nem
|