Rész

 1     I|    óhajtásomat, hogy a nemzetek sorsát intéző hatalmas Isten boldogító
 2     I|    legyenek, melyek a jobbágyok sorsát rosszabbá ne tegyék. Eddig,
 3     I| javaslott szerkezet a jobbágyok sorsát csak rosszabbá tenné, s
 4     I|         a szegényebb földesúrak sorsát is: azt óhajtják, hogy a
 5     I|   avatott írók a magyar jobbágy sorsát gúnyoló rajzolatokban inkább,
 6     I|       értéket, mint a jobbágyok sorsát, pedig valamint legnagyobb
 7     I|       különösen kezünkbe tették sorsát azon népnek, melynek itt
 8     I|   kormány, mely az adózó népnek sorsát oly gyakran emlegette, rajta
 9     I|          De nemcsak a jobbágyok sorsát rosszabbítaná, nem csak
10     I|         virágzó szabad községek sorsát is koczkáztatjuk. Ha javaslatunk
11     I|       hogy a javaslat a jobbágy sorsát nem javítja, «mert a jobbágy
12     I|         népen segíteni, melynek sorsát rokonérzés, kötelesség és
13     I|       viszonyokat, mert milliók sorsát, élhetését, s azt a vagyon-
14     I|      nemzet csak urat cserél és sorsát nem javíthatja; az soha
15     I|      nemzet elhagyta magamagát, sorsát megérdemlette.~ ~
16     I|       is arra, hogy a szenvedők sorsát enyhiteni, nekik az elvesztett
17     I|        nemzet önmagát elhagyja, sorsát megérdemli.~Ezek valának
18     I|         nemzet magán nem segít, sorsát megérdemli.~A közgyűlés
19     I|  szónoknak van alkalma az árvák sorsát az árvai jegyzőkönyvekből
20    II|       kezedbe adta Magyarország sorsát; bocsáss meg, ha azt mondom,
21    II|       Melyik ország az, melynek sorsát okunk van irigyelni? mert
22    II|    kezünkbe egy nemzet tette le sorsát vak bizodalommal, és merem
23    II|    rákényszerítenek. A mely nép sorsát, helyzetét, alkotmányát,