Rész

 1     I|               természet hazánkat; de az irigy sors megtagadta tőlünk legszebb
 2     I|                   venni nem fogja, mert azt a sors a nélkül is már megtette.
 3     I|                 összerakni? Szegény nemzet! A sors átka, úgy látszik, csakugyan
 4     I|              kevesítse, mely azokat is, kik a sors kedvezése által törvényeinknek
 5     I|             vármegyének követét, szintén azon sors érte országos tanácskozások
 6     I|                  perbe fogatott; hogy hasonló sors érte Barsmegye követét azokért,
 7     I|                        Kölcsey), kit az irigy sors közülünk oly korán kiragadott!
 8     I| felvilágosodottságához csapásul kötötte azt a sors, hogy a statusok naponkint
 9     I|                  játéknak tartja az, a kire a sors reá jön, mivel a ki katona
10     I|                    Nehogy tehát azok, kiket a sors ér, kik azért katonáskodnak,
11     I|              legszentebb kötelességök, mert a sors nekik legtöbbet adott arra,
12     I|                 közállományt sújthat valaha a sors keze. Ezeknél fogva méltóztassék
13     I|                     Ha a szónokot éri hasonló sors, ő csak örülni tudna ily
14     I|                        hogy ha úgy fordulna a sors, atyja becsületéért sajátjából
15     I|                   vagy másik gyűlöli. Szomorú sors, ha valaki politikai téren
16     I|                     értékem ezt tehetni. De a sors engem ezen földnek göröngyeihez
17    II|                  annyi számban minden rang és sors különbsége nélkül, a mennyiben
18    II|                     munkájok után, és most mi sors vár reájok? Áldozatul esnek
19    II|                legmagasabb javak iránt, sem a sors kedvezése, sem az uralkodó
20    II|                     elbizakodottságára, meg a sors változékony szeszélyeire,
21    II|                 agyonütötték volna. Ugyanez a sors érte volna azokat, a kikről
22    II|                       másokéi, melyekre, ha a sors úgy akarja, hogy mostani