Rész

 1     I| igazságnak ostora; de az ügyetlen kereskedő csak saját magának. Azonban
 2     I|           ki nem elégítők; mert a kereskedő világban, ha egy ember vásárlást
 3     I|           tönkrejutáshoz közelítő kereskedő másikát, kivel ily viszonyokban
 4     I|        pénzedet. Erre ama jólelkű kereskedő örömestebb reá áll, mint
 5     I|           szerint mindenkitől, ki kereskedő akart lenni, megkivántatott,
 6     I|          elegendő értéke nincsen, kereskedő nem lesz. A szóló azonban
 7     I|           játszani. Az t. i. a ki kereskedő kiván lenni, s ily fundussal
 8     I|       történhetik, mert ha az ily kereskedő meg találna bukni, könyveiből
 9     I|          és hogy felette ügyetlen kereskedő volna, a ki úgy nem intézné
10     I|       Kivánják továbbá, hogy a ki kereskedő akar lenni, mutassa ki a
11     I|    Mondhatja ugyan valaki, hogy a kereskedő jobban megcsalhat másokat,
12     I|           bizonyítani annak, a ki kereskedő kiván lenni, hogy jó moralitásu,
13     I|       kezében, melynek nagy része kereskedő? avagy gremium kezében,
14     I| bizonyítja, mert ha csak valamely kereskedő lotterián nem nyert, és
15     I|        csalhatatlan jele, hogy jó kereskedő volt. A szóló mindezek mellett
16     I|         megvonni a speculans és a kereskedő között? Ezen vonalat ugyan
17     I|        mindenki korlátlanul lehet kereskedő, ezer idegen üzhetné a kereskedést
18     I|      meglehet, hogy olyan is lesz kereskedő, kinek birodalmai vannak,
19     I|          lesz fő életmódja, mégis kereskedő lesz. De a másik módot,
20     I|         az, mi fog történni, ha a kereskedő megbukik, és így minthogy
21     I|     magyarországi váltót külföldi kereskedő kezessége nélkül csak ritkán
22     I|    választó falak ledülnek: gróf, kereskedő, kézműves, jobbágy, conservativ,