Rész

 1     I|                 hogy a magyar jobbágynak sorsa épen nem rossz, mert szép
 2     I|    történetinknek hosszú során, mi volna sorsa hazánknak, ha ezen főhivatalnak
 3     I|               szegény elmellőzött népnek sorsa jövendőben is áldozatokat
 4     I|              ezzel kötve az adózó népnek sorsa s élhetése, úgy hogy ha
 5     I|                 rendeit az elnyomott nép sorsa könyebbítésére, de az üdvös
 6     I|                  ezen törvényczikknek is sorsa, mi a vallást tárgyazó feliratnak;
 7     I|                 a szegény adózó nép jobb sorsa mellett, melyet elhúnyt
 8     I|              hogy ezt azon néposztálynak sorsa, mely a hon védelmének kötelességét
 9     I|      országgyűlésről elmaradott.~Hasonló sorsa lőn a jobbágyok vagyon-
10     I| legszerencsétlenebb felebarátink szomorú sorsa is nem sokára legalább némileg
11     I|         gondoskodni, hogy annyi embernek sorsa oly sokáig bizonytalanságban
12     I|                tétetett-e a magyar adózó sorsa törvénykívüli állásba, mert
13     I|                 azt mondá, hogy az adózó sorsa jobbíttatott, és így könnyebben
14     I|                 s az lesz Zala követének sorsa, mint Honté volt: mindig
15     I|                  épen így áll a nemzetek sorsa. Nemzetünk végre öntudatra
16    II|                 ki jelenben Magyarország sorsa felett intézkedik; jó tanácsot,
17    II|             határozott az ausztriai trón sorsa fölött, s most is, ha kimondom
18    II|                   midőn e nemzetet saját sorsa urának látom; midőn látom,
19    II|              lesz megmentve.» «A székely sorsa a legsanyarúbb; ott a föld
20    II|           nyugszik a fejedelmek és népek sorsa, és a ki atyáskodó gondoskodásom
21    II|             eshetőségek között is hazánk sorsa kezünkbe legyen letéve;