Rész

 1     I| felszólítását elfogadni, mert keserű érzés fogja el keblemet, midőn
 2     I|             kifejlődése iránt minden érzés kebléből ki nem aludt, lehetetlen
 3     I|       osztozunk. Itt azonban épen az érzés őszintesége hozza magával,
 4     I|              mit szülhet ezen keserű érzés? Mi hajlandóbb kitörésre
 5     I|               tetté válhat a bosszus érzés, s vad lázadást szülhet
 6     I|     egyenességgel párosított őszinte érzés adja a szót szájokra, s
 7     I|             lehet-e kivánni, hogy az érzés adottat, mielőtt buzgó tanácskozások
 8     I|            is meg fog nyugtatni azon érzés, hogy kötelességünknek megfeleltünk,
 9     I|           értelem s vele az erkölcsi érzés, a mint emelkedett a nép,
10     I|     elszaporodik néhány kebelre azon érzés, hogy a kormány látni kezdvén,
11     I|            harmadfél év mulva keserű érzés váltotta fel reményeinket,
12     I|            keblében egy tiszta forró érzés, mely mindezen segítségek
13     I|              károsnak ismerünk. Ezen érzés pedig és ezen ösztön létrehozzák
14     I|          hogy az ember kebelében egy érzés létezik, s ezt ő becsületérzésnek
15     I|         mellette is, melyekre minden érzés fölzúdult keblemben. S vajjon
16     I|             kik értenek, s azon édes érzés lesz bennem, hogy szeretetök
17     I|         gondolni, és ilyenkor minden érzés felzúdult bennem azon gondolat
18     I|             ismét fölébredt lovagias érzés megóvta őket az alacsonyságoktól.
19     I|             nem azért, mintha keserű érzés nem szállotta volna meg
20    II|            ez kínos, iszonyúan kínos érzés. Ily érzelmek között kell