Rész

 1     I|        szült e három szó a népek keblében, s ezen kis emlékjelek érczbetűi
 2     I|          szól s azt mondja, hogy keblében eme fájdalom, eme hódolat
 3     I|   melyeket kormánya felől táplál keblében nemzetünk? De megmondottuk
 4     I| emelkedett még fel itt-ott a nép keblében a magasabb emberiségnek
 5     I|  szégyenülést okozand azoknak is keblében, kik eme bitorlott hatalmat
 6     I|      morális jó oldala. Sokaknak keblében ha biztos hiedelem nem is,
 7     I|          ébreszszük és tápláljuk keblében az emberiség szelid méltóságának
 8     I|     ébreszteni a szabad polgárok keblében.~Mindezen tekintetek szinte
 9     I|          S mégis van az embernek keblében egy tiszta forró érzés,
10     I|  honszeretet él a mélt. főrendek keblében, s ezen honszeretet tiszta
11     I|       önkénytelenül is feléledne keblében azon kivánság, hogy a kapcsolat
12     I|  vegyületek annyira fölforralták keblében a mérget, hogy mindent elkövet
13     I|    öntudat nyugalmával arczán és keblében lép be. Zajos, szünni nem
14     I|         a régi rendszert, iránta keblében pietast érez, oly pietast,
15     I|  szívható s adná isten, mindazok keblében, kik hallották, magasb ihletű
16     I|    ébresztheti az elutasítottnak keblében, hogy nem akarták, hogy
17     I|     Bizony a szegény nemes ember keblében nem kellene megingatni azon