Rész

501    II|                enyém volt s engem illetne, én a még birtokomban maradottal
502    II|                helyesen cselekedett.~Tudom én, hogy Zalának szervezése
503    II|           tárgyakról nem irok, mert tudod, én rossz levélíró vagyok.~Isten
504    II|                  Deákot, mikép hívjuk meg, én hívjam-e meg, vagy Rechberg?
505    II|                     Pesten, 1861. január 9-én.~~Kedves Sógor!~Úgy látszik,
506    II|                   császár, ezekre feleltem én röviden.~Ezekből láthatod,
507    II|                tudom, értem s érzem, mi az én polgári kötelességem minden
508    II|                   a baj súlyosabb, semhogy én vagy más abból megmenthetné
509    II|                   megmenthetné a hazát, és én magam is szívesen mennék
510    II|                 bizonyítgatása volna: hogy én nem tudok tanácsolni, segíteni.
511    II|                  elfogadom-e a választást? Én legörömestebb azt feleltem
512    II|            fognának következni, nékem s az én távollétemnek tulajdonítanának
513    II|                 voltam jogosítva.~Muraközt én előhoztam a császárnak,
514    II|               igényel, s ez az örökösödés. Én azt állítom, hogy nekünk
515    II|                   cselekszik, rendelkezik: én Szilágyi úr javaslatához
516    II|       törvénykezésünkben. Legfőbb tekintet én előttem az, hogy a köztörvényhatóságok
517    II|                méltóbbaknak találnának; de én nem osztozom e nézetben.
518    II|                    neme az octroyrozásnak.~Én mindezeket csak azért hoztam
519    II|             nincsen ellenvetésem, mert azt én is meg akarom szüntetni;
520    II|                 Részemről kijelentem, hogy én a Ghyczy Kálmán úr által
521    II|                    szóljak. Egyik az, hogy én is szerencsés valék akkor,
522    II|                    állítani, - mit azonban én nem hiszek - méltóztassanak
523    II|                   megbizni.~~DEÁK FERENCZ: Én ugyan nem igen gyakran hivatkozom
524    II|                  ezen sorozatot elfogadni. Én csak az ártatlan és maga
525    II|                  az öröklésben föntartani. Én az ősiség ellen sok évig
526    II|                    kell alkalmazni. Nem az én eszmém eredetileg, de helyeslem,
527    II|                   meg ezen itéleteket. Ezt én sokkal fontosabb kérdésnek
528    II|             bölcset, ki ezen keresztülvág.~Én ily bilincsekben tanácskozni
529    II|              találna, ha formulázva volna. Én mindamellett sokkal természetesbnek
530    II|                   nézetem s reményem volt. Én ugyanis úgy számítgattam,
531    II|                   lett volna a nyereség, s én társaimmal ezen szempontból
532    II|                   mi octroyrozás. Ez ellen én nem szegülhetek; hanem azt
533    II|               föntartatnak.~~DEÁK FERENCZ: Én azon ösvényen indulok, melyet
534    II|                egész kiterjedésében. Péld. én nem látom szükségesnek,
535    II|                 felül van még egy elv, mit én magamra nézve szintúgy kötelezőnek
536    II|                   nem szabad. Ezen nézetet én nem értem, vagy legalább
537    II|               benevolentiæ, azt nem tudom. Én a mult napokban nem ezen
538    II|                   tagadni senki nem fogja. Én a pressio szót használtam,
539    II|               pietásnak nevezett, de a mit én igaz néven most is csak
540    II|                  tehát e kérdésre felelek, én sem szabhatom envéleményemet,
541    II|                  volt.~Tiszteletben tartom én is a közvéleményt, elismerem
542    II|                  Voltak esetek, midőn épen én akartam a többség véleményével
543    II|           általánosságban kijelentem, hogy én az ősiséget, melyet az 1848.
544    II|                    kormány hajtotta végre: én magát az 1848-ban kivívott
545    II|       hétszemélynök úr indítványát illeti, én azt úgy értettem, hogy ő
546    II|               jöhessenek a teendők fölött. Én ugyan magamra nézve ily
547    II|                lehetlenné tegyen.~De mivel én sok fontosságot helyeztem
548    II|             köréhez tartozik; ámbár annyit én is tudok, hogy az elsoroltakhoz
549    II|             nálamnál jobban tudják; de azt én is tudom, hogy Horvátországot
550    II|                   Horvátország részéről és én még ma sem tudom, melyek