Rész

 1     I|    egyedül az adózó nép kedveért teszszük ezt, akkor tisztán áll a
 2     I|    kötelességünket, de midőn ezt teszszük, egyszersmind azt kivánjuk,
 3     I|         nép. Mi csak az ajánlást teszszük meg. Tegyük keblünkre kezünket,
 4     I|        le, hanem a nemzet kezébe teszszük, alkotmányos buzgóságába
 5     I|          megjárná; de mi azt nem teszszük, mi azt nem kérdezzük: a
 6     I|    becsületünk is; de ha ezt nem teszszük, az egész világ azt mondhatja: «
 7    II|      indokolták, hogy ha ezt nem teszszük, zavarok lesznek az országban.
 8    II|     legnagyobb részben mi magunk teszszük le azon talapot, melyen
 9    II|     tiszteljük, ezt lehetetlenné teszszük hosszú időre. Kérdezzük
10    II| ajándékozunk, s ezt minél inkább teszszük az állam rovására, annál
11    II|          tulajdont bizonytalanná teszszük? ha nem lesz neme az értéknek,
12    II|          meg nem mozgatható. Ezt teszszük mi. Hogy az egyszer választott
13    II|          érhetjük, sőt rosszabbá teszszük a dolgot, mivel a javaslatban
14    II|    akarja tartani? De mi ezt nem teszszük, mi tiszteletben tartjuk