Rész

 1     I|  ismételt intés annyival inkább fáj, mert érezzük, hogy jussunkkal
 2     I|      melynél érzékenyebben alig fáj valami, t. i. hogy más vallásnak
 3     I|        nekünk hív magyarjaidnak fáj, fáj pedig annyira, hogy
 4     I|   nekünk hív magyarjaidnak fáj, fáj pedig annyira, hogy képteleneknek
 5     I|         megvalljuk ugyan, hogy: fáj valamink, de mivel te urunk
 6     I| előadásaiban nem tette. Épen az fáj szívünknek, hogy oly férfiaknál
 7     I|         Borzasztó ránézni is és fáj az embernek szive, ha megtekinti
 8     I|       elő magát, mely lelkemnek fáj, t. i. a katonaság közbejötte;
 9    II|  lehetne változtatni: semmi sem fáj annyira a becsületes ember
10    II|  hibával vádolnak, nekem az nem fáj, mert vagy belátom, hogy
11    II|   előadásában; de mondom, nekem fáj minden óra, minden pillanat!
12    II|      visszahozhatatlanul.~Ezért fáj az nekem, ha derék, lelkes
13    II|  firkáltam, kezem fáradt, fejem fáj. Levelemet ne mutogasd mindenkinek;