Rész
1 I| bosszankodása? Tőlünk, kik annyi ezrek nevében gyültünk itt
2 I| kell azt jegyezni, hogy annyi munkás bizonyosan nem szükséges
3 I| ilyen törvényt alkotni annyi volna, mint nyolcz millió
4 I| bevezetés hagyassék ki, s csak annyi mondassék, hogy «a jobbágytelkektől
5 I| méltóztassanak ezen hibás és annyi kárt okozó rendelkezést
6 I| önmaga kezdte rongálni, s az annyi jót igérő fényes adomány
7 I| való, és róla itt határozni annyi volna, mint per excerpta
8 I| választási jussal nem bir: annyi volna, mint hiányos törvényt
9 I| ezen panaszoknak okát; de annyi csakugyan bizonyos, hogy
10 I| tulajdonnak ezen korlátozásával, annyi bizonyos, hogy a hozandó
11 I| és tekintetét csorbítani annyi volna, mint nemzeti szabadságunk
12 I| adni küldői kivánságát. Annyi mindazáltal bizonyos, hogy
13 I| megvizsgálás nélkül eldönteni annyi volna, mint a nyilvánosságot
14 I| az usus megmutatása nincs annyi nehézséggel a kilenczed
15 I| tiltani a szőlő mívelését is. Annyi igaz, hogy a pálinkafőzést
16 I| tökéletlenség bélyegét, annyi csakugyan igaz hogy azon
17 I| megfelelve, senkit nem sértve, annyi polgárt boldogítana. Még
18 I| diaeta egybehíva nincs; de annyi csakugyan tagadhatatlanul
19 I| a mely jobbágynak nincs annyi marhája, mennyi szolgálatának
20 I| szabadsága felől a gyakorlat, annyi mindenesetre általánosan
21 I| annyiszor megtámadott s annyi phasisokon keresztül ment
22 I| súlyosabb büntetés alá idézni annyi, mint törvényt szegni. Az
23 I| KK. és RR. sem tehetnek. Annyi mindazonáltal igen természetesen
24 I| azonban mást végzett, s annyi mindenesetre igaz, hogy
25 I| valamely tárgy, mely iránt annyi sok és számos törvények
26 I| tettlegesség útjára mehetnének. Annyi mindazáltal igaz, hogy miután
27 I| után, melynek megszerzésére annyi embervér, annyi kincs pazaroltatott,
28 I| megszerzésére annyi embervér, annyi kincs pazaroltatott, szintoly
29 I| a magyar adófizető csak annyi adót fizethet, mennyit a
30 I| előadásával köteles tagja annyi bizodalomra sehol sem találna
31 I| a büntető hatalom. Pedig annyi csakugyan igaz, hogy közfenyíték
32 I| országgyűlésre meg nem hívni, annyi volna, mint bármely más
33 I| teljesen alávetni, csakugyan annyi volt, mint nemzeti függetlenségünknek
34 I| köztanácskozásokból kizárni annyi volna, mint a megyéknek
35 I| törvényeink alkotásában; de annyi csakugyan történetileg bizonyos,
36 I| melyben 20 év előtt sínlődött. Annyi bizonyos, hogy küldőim a
37 I| mert hiszen ezt feltenni annyi, mint világosan kimondani,
38 I| Európában nincs haza, mely nekik annyi kényelmet, annyi szabadságot,
39 I| mely nekik annyi kényelmet, annyi szabadságot, annyi biztosságot
40 I| kényelmet, annyi szabadságot, annyi biztosságot nyujtana, mint
41 I| arról gondoskodni, hogy annyi embernek sorsa oly sokáig
42 I| földet. Ezen feltétel is annyi, mint megtagadása az engedménynek,
43 I| midőn máskor háromszor annyi is volt, mint a kir. városok
44 I| volt vitatási buzgóságból annyi szeretetet, annyi nyugalmat
45 I| buzgóságból annyi szeretetet, annyi nyugalmat és boldogságot
46 I| gyáva lovag, ki önvédelmére annyi fegyvert szedett fel magához,
47 I| almája köztünk; mert csak annyi, mintha azt mondaná; hogy:
48 I| otthon marad, az szintén annyi, úgy Magyarország több vérrel
49 I| tartsuk legalább ott őket annyi ideig, míg használhatatlanokká
50 I| kormány azon két esztendőért annyi ezer embernek keserűséget
51 I| keserűséget nem okoz, és annyi ezer embert lelki nyugodalmától
52 I| megyéknek beszámíttatik, annyi munkás fiatalabb marad itthon
53 I| ismerhetek el - hogy az adózó nép annyi terhet viseljen, a mennyit
54 I| i. Horvátországnak nincs annyi portája, mennyinek lenni
55 I| gyakorolni, és mivel az adózót annyi teher nyomja, hogy az előbbi
56 I| az előbbi adót megigérni annyi, mint nem ügyelni az adózó
57 I| mind neki, mind a nemzetnek annyi keserűséget okozott, s ezentúl
58 I| tekintetét, mert hallgatása annyi, mintha helybenhagyná a
59 I| helyett kegyelemért esdekelni annyi lett volna, mint a történteket
60 I| kedvetlenségeit mélyen érezve annyi terhes küzdések között igyekeztek
61 I| hazánkban volna ez hasznos, hol annyi még a tenni való s oly kevés
62 I| melyeket más nemzetek e részben annyi sikerrel s oly fényes eredményekkel
63 I| nemzetek és emberiség hasznára annyi és oly nagyszerü vállalatokat
64 I| előforduló pusztításaival annyi tetemes károkat okozott,
65 I| összes számából arra is annyi vettessék, mennyi az országos
66 I| elrendeltetik, a főrendi tábla annyi honosított külföldinek szavazatival
67 I| határozat által kitüztünk, annyi egyéb fontos és szintén
68 I| ebben korlátolni a nemzetet annyi, mint az egyes polgároknak
69 I| nem tett a törvényhozás. Annyi panasz után még most sincs
70 I| tisztába nem jöhetett, mely annyi jónak és hasznosnak létrehozását
71 I| adni a szorgalomnak, s az annyi véren vásárlott béke áldásai
72 I| iszonyú csapásai alatt, s annyi ezer élet, mely a rabigába
73 I| visszaállítására lett volna fordítandó, annyi erő és tehetség, mik a nemzetet
74 I| csak távolról is feltenni annyi volna, mint homályba borítani
75 I| haszonért vagy nyereségért, annyi volna, mint Istent, vallást,
76 I| közben nyilván és titkon annyi gyűlölséget és ingerültséget
77 I| nyuljak, de most lesz talán annyi nyugalma lelkemnek, hogy
78 I| ellenem is nyilván és titkon annyi gyűlölséget, oly nagy ingerültséget
79 I| vagyok, vagy én ellenem annyi bosszut, s gyűlölséget nem
80 I| keserű elszántsággal, sem annyi erőfeszítéssel, sem annyi
81 I| annyi erőfeszítéssel, sem annyi hatással és sikerrel meg
82 I| keserű elszántsággal, s annyi áldozattal folytatni eddigi
83 I| kárhoztatjátok, a mit én annyi küzdés után, s oly komoly
84 I| megyékben is hasonlók kivitelére annyi pénzt nem fordíthatnak.
85 I| az országgyűlését, mely annyi jót és jelest meleg lelkesedéssel
86 I| veszteségre kelméik árát, mit ők annyi nyereség után gyáraik veszélyeztetése
87 I| főleg pedig a luxust, mely annyi átkot hozott a hazára, gátolják
88 I| tehetetlenségért is megrovatik. Annyi kötelességei vannak a főispánnak
89 I| kivánnak a körülmények, annyi bizonyos marad, hogy alkotmányos
90 I| törvényhatóságainak kérelmét, annyi tekintettel sincs az országosan
91 I| rendek fölszólalása iránt, annyi figyelmet sem mutat a törvényhez
92 I| sérelmekről, midőn ő felsége annyi jót tett a hazával? Ha valamit
93 I| tagja, s mint olyan éppen annyi joggal szólalt fel a massa
94 I| curatora azon massának s annyi éveken át nehány ezer forintot
95 I| akarat egyenkint is legalább annyi van, mint én bennem, együtt
96 I| oly férfiúra esett, kihez annyi remények vannak kötve.~A
97 II| katastrophákra vezettek, s annyi magán- és közszerencsétlenségnek
98 II| tehát: hogy holnap tüstént annyi számban minden rang és sors
99 II| legjobb szándékú intézkedéseid annyi századokig tartsák fenn
100 II| ismét az adottat, egyenesen annyi volna, mint öldöklő parasztháborút
101 II| Néki nem irhatok, mert annyi a dolgom, hogy alig bírom,
102 II| hogy azok fölött alkudozni annyi volna, mint az országot
103 II| dolgokban járatlanok vagyunk. Annyi azonban bizonyos, hogy ha
104 II| fényűző aristokratia nem tesz annyi megrendelést, neki tehát
105 II| a mint van. Így kár volt annyi exaltatióval szólni a felelős
106 II| hogy magyarán mondva, lesz annyi esze, hogy az országot kárba
107 II| személyem ellen; mi itt annyi gúnynak, rágalomnak, sértéseknek
108 II| iránt.~Az idő s körülmények annyi veszélylyel fenyegetik honunkat,
109 II| előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint
110 II| az erdélyi törvénykezés annyi sajátsághoz kötvék, annyira
111 II| e szerencsétlen hazának annyi ideig elnyomott, kizsarolt,
112 II| nézve folyjon a tanácskozás annyi ideig, a meddig tetszik,
113 II| törvények nekünk nem adnak annyi hatalmat, a mennyi szükséges
114 II| megsérteni a népre nézve annyi, mint a népnek vallásos
115 II| státusreligiója volt, melyből annyi igazságtalanság, annyi átok
116 II| melyből annyi igazságtalanság, annyi átok áradott a népre; de
117 II| katonaságba; ha azonban a háború annyi ideig tart, hogy azon hat
118 II| lehet, nehogy béke idején annyi fegyveres embert kelljen
119 II| Hogy meddig, nem tudom, annyi bizonyos, hogy ambitióik
120 II| csak privát tudomásom van annyi, hogy Pulszky Ferencz álladalmi
121 II| gyanítani nem lehet, csak annyi bizonyos, hogy veszély környezi
122 II| arra, hogy a jobbágynak annyi legelőt fog adni a határból,
123 II| ezen lépést, s ezt óhajtom; annyi bizonyos, hogy a hűbéri
124 II| fogják találni, mert sem annyi tőkepénzök nincsen, hogy
125 II| beruházhassák a birtokokba, sem annyi erejök, hogy a majorsági
126 II| melyen túl vinni a terhet annyi volna, mint az állam czélját
127 II| nem ébresztettek volna fel annyi követelések, melyeket kielégíteni
128 II| látszik is, nincs benne annyi igazságtalanság, mintha
129 II| előlegezést adni akarni, nem annyi mint semmi. Azt hiszem,
130 II| eddigi fennállásáért is annyi hálával tartozik ezen nemzetnek,
131 II| nem többet, mint bárhol is annyi idő óta öregült volna; valamivel
132 II| mondhatok le a reményről annyi nagyot fognak még ezután
133 II| biztosat lehet mondani. Annyi bizonyos, hogy a császár
134 II| együvétartozás tudatából és annyi nagyfontosságú érdek közösségéből
135 II| szükségeihez képest vagy annyi számmal mint 1848-ban volt,
136 II| törvényeket s Te azt hiszed, hogy annyi kínt és epedést hiába küldött
137 II| főkelléknek, mely a haza annyi jelenlevő kitünőségei által
138 II| vagyok, s egy új nemzedék és annyi új elem nem ismernek, és
139 II| Szerinte a javaslat hangjában annyi a mentegetődzés, hogy a
140 II| élet viszonyaival, s volt annyi értékük, hogy belőle ketten
141 II| látok okot ellenzésére, mert annyi figyelemmel s méltánylással
142 II| Ezért tehát érdemes lenne-e annyi terhet és súlyos adót nyakunkra
143 II| törvényhatóságokhoz bocsátott körlevelében annyi keserűség, annyi méltatlan
144 II| körlevelében annyi keserűség, annyi méltatlan vád foglaltatik,
145 II| most már nehéz volna. De annyi - úgy hiszem - kétségtelen:
146 II| független önállásáról előad, annyi mégis kétségtelenül igaz,
147 II| mire a zágrábi körlevél annyi súlyt fektet, kétségtelen
148 II| önállásának bebizonyítására annyi fontosságot helyez azon
149 II| gyanítani, hogy a horvát nemzet annyi keserűséggel fogadja az
150 II| eseményeire, más részről annyi váddal, keserűséggel látom
|