Rész
1 I| terjeszthetné: ismételve mondom tehát, hogy a felfüggesztés
2 I| neheztelést büntetésnek mondom, az országgyűlési irományok
3 I| törvényeket, melyeket fájdalommal mondom, ő nem teljesített, hozza
4 I| megyék törvényszékeit, nem mondom a legfelsőbb itélő székekkel,
5 I| törvényhozás. Én ismételve mondom, hogy ha jó a törvényjavaslat,
6 I| bizodalommal; pedig ismét mondom, hogy az őszinte, bizodalmas
7 I| nem ereszkedem; csak azt mondom, hogy e diaeta mindenesetre
8 I| kiterjeszteni kell. De mikor azt mondom, hogy törvény és méltányosság
9 I| tevének ők? Üzeneteinket nem mondom megvetették, de bizonyosan
10 I| ellenkezőt hiszem, sőt azt mondom, hogy a statusnak legnagyobb
11 I| tényeket hozni fel.~Én azt mondom, hogy az eljárás és az itéletek
12 I| elveti, az ily biróságnak - mondom - eljárását lehet-e törvényesnek
13 I| tisztán és határozottan mondom ki - törvénytelenek. Ha
14 I| lehet a dologban. Lehetne - mondom - fölhozni több ilyeseket
15 I| fogok ugyan annak, hanem azt mondom: a mely nemzet elhagyta
16 I| szállítani elhatározta; ha - mondom - a többség most ettől ismét
17 I| véleményöket. De erre is azt mondom, a mit a multkor kijelentettem,
18 I| ember is oly nagy, Deák, mondom, közbeveté magát, s a csínt
19 I| tanúsíthatólag keblem tisztaságával mondom: lépést sem tettem izgatás
20 I| 2000 ember megtámadja, azt mondom: minden embernek tetszeni
21 I| közt. Isten és ember előtt mondom, hogy Deákot a tömeg megválasztotta,
22 I| hazaárulónak hirdetett.~Istenemre mondom, hogy mindazok, mik személyemet
23 I| nekem el ne mondják, előttem mondom mindig úgy volt előadva
24 I| sarkaiból, s ezt, lelkemre mondom, betű szerint érzem, mert
25 I| őt előadásáért? Istenemre mondom, még ez életben távolabb
26 I| pályára léptem. Lelkemre mondom, ha ismeritek és értitek
27 I| kebelemben az erőt, istenemre mondom érzem, hogy csüggedést nem
28 I| mint Te állítod. Istenemre mondom! nem hiszem. Pedig bizony
29 I| komoly fontolgatás után mondom ki azon meggyőződésemet,
30 I| módon igyekezendünk; ha mondom, ily általánosságban fogunk
31 I| irányban megindítand; a mi, mondom, ezen állást illeti, ez
32 II| sorsát; bocsáss meg, ha azt mondom, hogy a véletlen, mert hát
33 II| tettei fölött határoz? ha mondom ezt nyilatkoztatom, akkor
34 II| talán nem hibázok, ha azt mondom: hogy magunk között is van
35 II| kimondani senkinek, nem mondom, nem illik, hanem azt mondom,
36 II| mondom, nem illik, hanem azt mondom, nem szabad. (Felkiáltások:
37 II| közbeszól: Becsületemre mondom, nem úgy értettem! (Felkiáltások:
38 II| tekintet alá jön, ez, nem mondom hogy vétek, hanem parlamentáris
39 II| ha a ház nem segít?» ha mondom, e szavakat oly értelemben
40 II| nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben,
41 II| föltételek alatt, akkor azt mondom: te haszontalan, te méltatlan
42 II| logikámmal nem egyezőnek mondom, mert tanácskozásokban a
43 II| de gyávaságból? De én azt mondom, akkor van csak Magyarország
44 II| egy részről - egy részről mondom, mert legnagyobb részben
45 II| Csak néhány rövid szóval mondom el véleményemet. Ha a tegnapi
46 II| indítványokra nézve is, és azt mondom, ne töltsük az időt annak
47 II| kiszakítani nem lehet. Azt mondom most is, hogy ez kétélű
48 II| felállítása miatt. Ismételve mondom: veszteség semmi sincsen;
49 II| lehetetlenné vált». Én is azt mondom, - így végezte - hogy egy
50 II| elkülönöztetni, ha igaz, mondom, hogy ezen elkülönözésnél
51 II| bizonytalan értékére. Nem azért mondom ezt, mert bizonytalannak
52 II| teszünk, mint hasznot. Azért mondom, szerettem volna azon a
53 II| hanem az egész ház nézetét mondom ki. Most tehát semmi egyéb
54 II| véleménynek előadásában; de mondom, nekem fáj minden óra, minden
55 II| hónapos szállást, szerencsére mondom, mert a szolgálat ezen vendéglőben
56 II| d) Hogy mit tegyél, nem mondom, Te azt tudni fogod. Csak
57 II| azt tudni fogod. Csak azt mondom, mit tennék én a Te helyeden.
58 II| most is csaknem tartózkodva mondom meg, de mégis megmondom,
59 II| terjesztve, azokat, nem mondom, minden részben elfogadta
60 II| a német törvény szerint; mondom, midőn a tanácskozmány összehívatott,
61 II| kivántatik minden tagtól, azt mondom, hogy in principio az örökösödésre
62 II| lehet czélt érni. Ismételve mondom, előadásomat úgy kivánom
63 II| választható. Legfontosabbnak mondom ezen vádat, mert abban legalább
64 II| idegen nemzetiségeket, ha mondom, a török rajáknak olyan
65 II| akartuk, és keserűség nélkül mondom, hogy mindazt, a mi 1848
66 II| viszonozva, nem örömest mondom ki, de akaratlanul eszembe
|