Rész
1 I| perdülne is le. Nyujtsuk tehát nekik e csekély enyhülést, ha
2 I| hazát, a miért a szónok nekik köszönettel is tartozik.
3 I| kihasíttassék; a többiek birják, ha nekik úgy tetszik, közösen. Megvallja
4 I| tehetségük helyreállítására nekik egy esztendő engedtetik,
5 I| elmozdíttassanak, hanem nekik egy esztendő engedtessék;
6 I| mert ők a legszegényebbek, nekik földjök sincs, két kézzel,
7 I| önthessük, csak azért; mert nekik - mint mondják - panaszaik
8 I| elvegyék a kész templomot, de nekik még mást építeniök, s papot
9 I| adatni kivánja, és kivánja nekik magyarázgatni, hogy a statusok
10 I| felelnek. Azt is szeretné nekik kereken megmondani, hogy
11 I| mennyiben befolyást adott nekik a kisebb keresetek iránti
12 I| esztendők eltelésével minden nekik engedett kedvezések megszünvén,
13 I| csorbulást nem szenvedhetvén, nekik az ország többi megyéivel
14 I| fogva illeti, engedjünk nekik a megyék szavazataihoz illő
15 I| készíthessenek utasítást, csak nekik lehessen jussok, követeiket
16 I| volnának is, módot kell nekik nyujtani a kifejlődésre;
17 I| hanem a rendeké, azt tehát nekik van joguk kinevezni, és
18 I| tanácskozásba sem vették; pedig ez nekik is szoros törvényhozói s
19 I| kérését, holott ezt eszközölni nekik is szintén mint nekünk szoros
20 I| Európában nincs haza, mely nekik annyi kényelmet, annyi szabadságot,
21 I| hogy a földesúr köteles nekik téglaégetőre helyt adni,
22 I| szoríttatnék, a közösből adatnék nekik egy hely, és ha a földesúr
23 I| a telek vételéből, úgy a nekik adott engedmény a törvény
24 I| méltatlan szenvedéseket nekik kipótolja s az elvett szabadságot
25 I| országgyűlésre, parancsolja meg nekik, hogy bizzanak mindent a
26 I| a főrendek, üzenjük meg nekik, hogy ebből semmi sem lesz;
27 I| szenvedők sorsát enyhiteni, nekik az elvesztett szabadságot
28 I| nemzeti jussaink árán szerezni nekik szabadulást. Ilyen áron
29 I| szabadulni kínosabb lett volna nekik is a szenvedésnél. E részben
30 I| eszméjét, mely azon just nekik fentartotta. Sokan az ősiséget
31 I| igen czáfolhatatlan vala nekik, hogy reá felelni sem valának
32 I| mindnyájunk érzelmét tolmácsolá nekik, hogy az egyetértésre s
33 I| egyetértésre s kibékülésre nekik baráti kezet nyujtani készek
34 I| reggelizett, s összejövén, nekik tudtokra adatott, hogy magukat
35 I| kényelmes enyhelyet nyújtott nekik a nap égető heve ellen;
36 I| kötelességök, mert a sors nekik legtöbbet adott arra, hogy
37 I| küldöttekül nem fogadja, nekik pedig mint egyeseknek vele
38 I| merészlettek küldöttséget nevezni, nekik egyszersmind meghagyatván,
39 I| küldöttséget nevezni, s nekik meghagyatik: hogy jövendőre
40 I| mi azt nem szeretjük, ha nekik is szabad lesz az átmenetel;
41 I| ugyanazon levelében, melyben nekik pensiót rendelt, számlálta
42 I| szenvednek is, nem esik nekik oly nehezen, mintha a szegény
43 I| választani, hanem jog adatik nekik, hogy a hol szükség van
44 I| tárgyakra nézve jelöljük ki nekik a végpontot, melyen túl
45 II| kellemetlenségeket is okoztunk nekik. Azonban nem czélom erről
46 II| a reménynek csíráit kell nekik odamutatni. De ha azt fogják
47 II| ha a státus meg akarja nekik tiltani, hogy magán hitfelekezetbeli
48 II| vallásfelekezetek iskoláival? nem ad-e nekik szabad kezet? nem respectálja-e
49 II| tárgy vitatása vagy nem, nekik az mindegy; de örülnek rajta,
50 II| évre kivették, nem akarja nekik elengedni az árendát. Sok
51 II| szeptember 15-dikén hozott és nekik átadott határozat szerint
52 II| ereszkedjünk olyanokba, a mikhez nekik is igen fontos szólásuk
53 II| kapnak, megengedtetik-e nekik, hogy a nyilvános előadásokra
54 II| ragaszkodnék. A magyarok a nekik engedményezendő jogokra
55 II| joga föntartassék-e, vagy nekik a község körében magában
56 II| és országainkban pedig a nekik a mai napon adományozott
57 II| Szécsen Antal gr. megmutatta nekik az október 20-dikán kibocsátandó
58 II| hogy a Dessewffy által nekik szánt jogokkal éljenek.
59 II| időhalasztás adatik, és nekik az adósságot fölmondani
60 II| császár maga úgy állítá nekik a kérdést, hogy ha a pénzügyre
|